Depis időszakom élem...de nagyon!!!Valahogy nem tudok helyre rakódni lelkileg...sok minden fáj!!!de ezek a fájdalmak a múlt fájdalmai,amik a jelenemre,s jövőmre is rányomják a bélyeget...s úgy érzem egész életemben elfognak kisérni...Sokszor megfeledkezem róluk,de mikor előtörnek foszlányképek,csak arra tudok gondolni,mennyivel másképp alakulhatott volna életem,s mennyivel jobban megkéne becsülnöm apróságokat...Üvölteni szeretnék annyira fáj lelkileg ,de tudom,hogy nem fogok...hol megcsak összekuporodni s akarni,hogy mégjobban fájjon...Hülye picsa révén mindig az kell ami nincs...Ha fáj ,nem akarom hogy fájjon...ha nem fáj akkor pedig akarom a fájdalmat...lelkileg akarok néha szenvedni,mert szenvedés nélkül nem is tudok huzamosabb ideig boldog lenni...Egyáltalán tudom-e mi az a Boldogság?Micsoda kettősség!!!Őrület!Mennyivel egyszerűbb lenne életem,ha nem lennék ily bonyolult személyiség...Szeretnék már visszatérni ribancénemhez,de most távolinak tűnik azis,hogy valahol,valamikor bújkált bennem...
Közeledvén a 30-hoz,bizony félek az öregedéstől,a haláltól,egyedülléttől is...!!!Jaj,de még mennyire...Az ember alig várja elérkezzen a bűvös 18,most meg legszívesebben megállítanám az időt...Most valahogy "semmisem jó" érzésem van...S ilyenkor utálom is magam...