2010. április 20., kedd

ez + az

Örülök a tavasznak ...imádattal lélegzem be a frissen nyírt fű illatát...imádom ahogy a napsugarai melengetik fagyos lelkem ...vagy inkább szívem?..:)s bár most nem igazán érdekel sex...felpörgetve érzem magam...boldog vagyok fejben...érzem,hogy vannak emberkék akik számára fontos vagyok mint gyermeki kíváncsisággal megáldott nő..vagy mint a titokzatosságot felfedezni vágyó ragyogó szemmel rá csodálkozó lény akár egyszerű dolgokra is...vagy mint felnőtt...vagy mint a felnőtté válás útjára lépő...szárnyait próbálgatni tűnő csudibogár.:)).. s látnak bennem valami jót....ami jelen pillanatban nem a szexualitással függ össze:) szóval azt hiszem vannak páran akik számára érdekes vagyok mint ember...s kedvelnek..s én is kedvelem őket...s életet...fényt  hoznak életembe..s remélem én is viszek valami kis színt az életükbe..akár egy mosollyal..akár egy köszönömmel ...akár egy kedves szóval..vagy akár egy feléjük nyújtott segítő kézzel....lelki dolgokban jó vagyok...főleg ha mások lelki bajaira kell gyógyírt találnom..na abban azt hiszem viszem a pálmát....de szeretek segíteni másokon..ha mással nem pár biztató szóval..s a tudásom szerinti lehető legtöbb jó tanáccsal...hogy én adott helyzetben mit tennék az ő helyükben... na persze ha magam lelki nyavalyáiról van szó akkor meg csak állok tanácstalanul..s fogalmam sincs mit kéne tennem...de hát azt hiszem ezzel vagyunk egy páran így...
továbbra is sokat álmodom a múltról...múlttal kapcsolatos dolgokról...lehet van valamiféle jelentése ezen álmoknak?...csak még nekem nem sikerült megfejtenem őket?....majd próbálkozom elmélkedni rajtuk...s megkeresni rájuk magyarázatot...
szívem s lelkem jól van...testiekben..s most már úgy érzem lelkiekben is sikerült dolgaimat illetően magam felé kerekednem..s már nem hajszolok elérhetetlennek tűnő dolgokat..vagy személyt?...szóval azt hiszem már vastagabb betűkkel leírhatom,hogy eltudtam engedni aki miatt lelkiekben sokat szenvedtem..s most mondom..szerelmet?...soha többet...!!!pfujj :) inkább korbácsoljanak meg vagy vágjanak végig csaláncsokorral..de szerelmet többet nem,nem és nem :) :xd
Jelszavam pasik felé..: Toszd meg és uralkodj...        de csak abban a pillanatban mikor négyszemközt lenni velem..:)) s más semmit :))
Dombipados: bár most csend van ..mert muszáj..azé kicsit hiányzol vagy valami olyasmi féleség ...s hiányoznak dolgok...s mán kéne ez meg az..egy kis nyikogással fűszerezve.... de nem sürgős..:) én rá érek...:))

2010. április 15., csütörtök

Jó tanács mindenkinek!

"Ne hiányolj senkit a múltadból,mert okkal nincs benne a jövődben!"
" Egy öreg kínai mindennap felment egy magas hegyre,ott megvárta a napkeltét,és boldogan köszöntötte a Napot.A fiatal kínai csak nézte,s egyszer megkérdezte tőle,hogy :-Miért teszi ezt?-Azért-válaszolt-mert ha senki nem köszönti,egyszer lehet,hogy nem jön el."

Idézetek..mert most ehhez van hangulatom

" Tudod mit szerettem benned?Azt amit beléd képzeltem!Meg...hogy voltál!"

"A gonosz szavak megbántanak,de a csönd összetöri a szívedet"

"..olyan fájdalom szakítja át a páncélt, a lélek páncélját,
  hogy attól a halottnak is megdobban a szíve,
  a halott lélek is elkezd sírva élni..."

2010. április 9., péntek

Nagyon rég írtam konkrétumokat,hogy az utóbbi hónapokban,hogy változtak dolgok bensőmben...azt hiszem ideje lesz kicsit megint nyitnom a virtuális világ felé...A gondolataim ismét a MOST-ban értendőek...Mert most gondolom ezt dolgokról..holnap...egy hét múlva ..egy hónap múlva kitudja megint miről nem fogok itt rinyálni nektek...
A telet nem szeretem...max.a meleg szobából kifelé figyelve a szép havas tájat...de semmi több...utálom a hideget....s a kevés napsütés amúgy is rányomja bélyegét betegségemre..amiről már párszor tettem említést...súlyos depresszió...most már megspékelve pánik betegséggel is....de köszönöm,most jól vagyok...élek...s most úgy élek,hogy nem fáj létezni....
Most hol tartok? egy: nincs Uram... vagyis már nem szándékozom annak hívni még gondolataimban sem...kb. január közepe óta egy szót sem váltottunk. ..tudatosan eldöntöttem,hogy nem fogom keresni...tudtára is hozván ezen döntésem...bár megjegyezvén neki,hogy lehet még kaparni fogok ajtaja előtt...azt hiszem így akartam bebiztosítani magamat nála,hogy számítson rá,hogy még fog rólam hallani...utóbbi hetekben erősödtem lelkileg,na meg másképp is látok már dolgokat egy férfinak köszönhetően akivel sokat beszélgetünk az élet dolgairól...meg minden olyan dologról ami engem érdekel....rengeteget köszönhetek neki...segített lelkileg felállni a padlóról....még ha ezt Ő nem is tudja...Hogy állok a szerelemmel?Úgy gondolom,nem a férfit szerettem,hanem a domot akit alkotni akartam magamnak...álomképet formáltam hosszú-hosszú hónapokon keresztül,s oly jól sikerült,hogy nem akartam ebből a világból kilépni....menekültem a valóság elől  egy olyan világba ,ahol minden a jóról szól,holott tisztában voltam azzal is,hogy nem egy nem kettő hazugságával kellett szembesülnöm......Biztos,hogy vannak érzéseim irányába még....de már nem tölti ki mindennap gondolataim...s nem uralja elmém....már napokat,heteket elvagyok úgy,hogy nem gondolok rá...ha pedig még is eszembe jut...törekszem arra,hogy többé ne lehessen hatalma felettem....
Örülök a napsütésnek...melengeti "szívem"...
Kékszeműt továbbra is imádom...elvagyunk egymással....
Dombipados... Keveset beszélünk..nehezen sikerül találkát összehozni...de hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem vágyok már vele lenni....vissza-vissza olvasgatom leveleit...s hiányzik...hogy ő -e vagy a történések....nem tudom...csak azt tudom,hogy kellenek azon ingerek amiket előidéz testembe....javasoltam ismerkedjen másokkal is....s én is beszélgetek másokkal....de nem érdekelnek mások....most ő  a biztos pont bdsm terén az életemben...
Mostanság sokat álmodok...talán,így jelez tudatalattim,hogy mi az amire vágyok szívem mélyén...nem tudom...sokszor álmodom,hogy otthon vagyok...apum,anyum,tessó és én....s bár a gyermekkorom nem volt happy...még is még ilyenkor is nyugalmat érzek testemben,lelkemben mikor együtt vagyunk ...még ha csak álom formájában is...ha megfigyeltétek anyai részről sosem írtam semmit....mindig mindennek az volt  a  lényege,hogy az apai szeretet hiányának érzésével nem tudok mit kezdeni...nos,anyai részről talán azért nem írtam sosem semmit....sőt,tesói oldalról sem...mert úgy érzem jobb testvért nem is kaphattam volna!! s mert a világ legjobb édesanyját kaptam meg angyalként...aki sokkal de sokkal jobb sorsra érdemeltetett,mint ami jutott neki..Büszke vagyok ,hogy Ő az anyukám....szavakkal nem lehet leírni,hogy milyen....csupa szeretet...nyugalom...s én ezt szeretném tőle megtanulni...a negatív dolgaim apai részről ívódtak belém...s ezeket próbálom leküzdeni....s folyamatosan változtatni magamon...anyumtól csak szeretetet kaptam s kapok...de néha ez kevés,hogy feledtesse a rossz beidegződéseim....Volt ki megkérdezte,hogy katonai családba nőttem-e fel,mert írásaim valahogy olyasmi féle keménységet takarnak...de ezt majd egy másik bejegyzésben,hogy mért lettem olyan amilyen....de ahhoz mélyen vissza kell utaznom múltamba...s ezt egyenlőre kerülném...
Dombipados, anno ígért nekem egy levelet...igazából én kértem,s még pedig azon okból kifolyólag ,mert szerettem volna tudni ,hogy Ő,hogy élte meg azt,hogy felvette velem a kapcsolatot,s hogy találkoztunk is...pár nappal később kaptam csak meg,s akkor úgy voltam vele,hogy már nem is érdekel...még erősen élt bennem,hogy nem bízhatok senkiben...hisz ugye volt egy kapcsolatom,amiből pont az miatt akartam kilépni többek közt,mert már nem tudtam mi merre hány lépés...s ,hogy lehet -e egyáltalán hinni egy olyan férfinak aki egyre többször hozta olyan szituációba magát...akarva ,akaratlan?...nem tudom...hogy már nem tudtam ki az az ember akiben én valaha vakon megbíztam....újból keményíteni akartam szívem,s nem akartam semmi olyan dolgot kapni tőle,ami érzelgősségre adhat okot...mégis,miután elolvastam...csak ültem,s zokogtam gép előtt...következő találkozásunk alkalmával  meg is említettem neki,hogy ezt  a levelet közzé fogom majd ! tenni blogom-ba,mert méltó helyét érzem,hogy itt szerepeljen...s itt pont,ennyi :)
Hozzátenném,neki beszéd jobban ment...írástól ockódott....s épp ezért javasoltam,hogy úgy írjon,mintha egy haverjával beszélgetne...s a gondolatok jönni fognak maguktól...
Íme:
Kedves Barátom!

Talán emlékszel rá,beszéltem neked arról,hogy regisztráltam az eropolis-nevű társasági oldalra...az extrémebb...bdsm negyednek nevezett közösségbe!Tudod,akartam valakit!Valakit,akivel kitudom élni mindazon vágyamat,elképzelésemet,amit ez a fogalom BDSM takar...De ismersz,óvatos vagyok...így hát lassan,körülményesen álltam neki...Tudtam,hogy ha jön,akkor úgyis jönni fog...fölöslegesen meg értelmetlen erőlködni...Na azért így volt néhány nullás kör,levél,privi stb!Ám volt egy beszélgetésem...egy privim...ami,hm valahogy más volt...Annyira más,hogy nem akartam a végét és odabigyóztam a tel.számom a privibe ...na a nő meg egyből lépett is!Elbasztam!...gondoltam,ám azóta folyamatosan figyeltem,kerestem,vártam...sasoltam:)Na,ja még írtam is...igaz válasz nélkül maradt a levelem...a privirehívás,meg mint holmi tetemrehívás...egyfolytában lukra futottam!Ám a nő...(név)...egyre jobban érdekelt!!Aztán jött egy pár perces privi...a végén egy telefonszámmal...Ha azt mondom ,hogy kb. három hétig nem hívtam fel,elhiszed???Pedig így volt...beütöttem a számát,kitöröltem...újra meg újra!S tudod,mért nem hívtam??...mert nem beszéltük meg,s ha nem veszi fel,tuti,hogy többé sosem tettem volna meg!Így hát vártam...(mint a vadász a lesen)Emlékszem az első beszélgetésünkre..."Kicsit ráérek!"-mondta..ja,lett belőle egy óra!meg ami  a lényeg...találkoztunk...már másnap!Fogalmam sem volt mit akarok...megismerni?beszélgetni?megbaszni?játszani?na,az volt  a legutolsó gondolatom..a játék!Ami nem is játék valójában,hisz kemény lelki,fizikai,testi gyötrést,kényszerítést,alázást,s hasonlókat takar...Mindegy mi lesz,gondoltam ismerkedjünk...és meglátjuk!
Szóval így kezdődött...ennek már több mint egy hónapja...Tudod,sokat beszélgetünk...mindenről!magunkról,az eddig megéltekről..Ő a domjáról,én a subomról!Hogy,hol tartunk jelenleg? Fogalmam sincs!!!Amit tudok,nem szeretem a csendet körülöttünk,akarok tudni róla,s akarom azt is ,hogy tudja,gondolok rá, belefészkelte magát a tudatomba  a lénye...rendesen!!!Néha féltékeny vagyok arra a másikra akit imád,akit szeret,akinek a tulajdona lehetett volna...Örülök,hogy engedi megismerni a gondolatait...talán kicsit már bízik bennem...elfogadja a játékszabályokat..és játszunk is!Szeretem,amikor megemlít engem az életében...s zavar az,hogy erre már majdnem egy hete semmi sem utal...zavar! (itt sértődhettem be:)
Tudod hibáztam...a múlt héten!Ígértem egy levelet rólunk,rólam,róla...s elmaradt!Elmaradt,mert fáradt voltam s elaludtam...Aztán,hogy tetézzem a bajt,reggel megpróbáltam pótolni,de egyszerűen nem fogott az agyam,s írtam egy állatságokat tartalmazó valamit,ami totál méltatlan volt hozzá...hozzánk! Igen! Nagy hiba volt...még akkor is ,ha a szándék ami dolgozott bennem nem erről szólt...mert a kettőnk kapcsolatát,viszonyát én egyáltalán nem a szexualitás,a szex,a baszás,szopatás oldaláról közelítem meg!Ezen levél pedig ezt tükrözte...hm,némi alamizsna gyanánt,nesze baszdmeg olvass,ha már megígértem!Tudom,hogy bocsánatot fogok kérni.. (írtam neki ,ha bocsánatot mer kérni pofon baszom:)) ..még is megtette..s én nem csapkodtam meg :xd
Sok sok minden történt ezalatt az 5 hét alatt...megbeszéltük,hogy nem csöpögünk,nincs érzelgősség,nincs nyálasság,romantika meg pláne...De valamit fontosnak tartok leírni itt neked!kedvelem őt...nagyon!Sőt,szerintem szeretem...megszerettem...Na de tényleg ebből ennyi elég!Ráadásul még nyaralok,a család körülöttem...egyfolytában kagylózni kell mikor járnak erre..:9 Ez a kibaszott kilences meg mindig beragad...
Na szóval röviden,tömören ennyi:)majd folyamatosan tájékoztatlak...
Üdv:fater