Holnap lelkileg nehéz nap elé nézek,de bízom magamban már annyira,hogy fogom tudni ezen helyzetet kezelni,s később is úgy fogom érezni,hogy jó döntést hoztam..a lehető legjobbat magamra nézve...
Túl sok minden mentem keresztül az elmúlt  11 hétben, s bár már minden kezd letisztulni bennem érzelmileg,mégsem könnyű...viszont igazán azzal nehezítettem volna meg a helyzetem,ha a babát amivel most várandós vagyok vállaltam volna...s bár megint saját hülyeségem,felelőtlenségem miatt kell megtanulnom a leckét,azért örülök,hogy még nem késő ,mert rosszabbul is járhattam volna,mondjuk ha kicsúsztam volna az időből... mindennek meg van az oka s okozata s  lehet az életem ezen szakaszában ezért kaptam ezt,hogy újra érezzem a várandóság érzését s most  már komoly s felnőtt fejjel hozhassak egy döntést...s  rájöjjek ,belássam s elfogadjam,hogy nem tartozom azon személyek közé akiknek az a sorsuk,hogy felelősséggel legyenek mások iránt.
Akik iránt mára már felelősséggel tartozom azok a gyermekeim,s bár az apjukkal már nem élek együtt,nekem még is ŐK a családom,s már egy férfival sem tudom s nem is akarom elképzelni,hogy új családom legyen...főleg így,hogy visszafelé azért még erős érzéseim vannak...de ezen állapotom segített erre rájönnöm,s örülök,hogy még nem késő