2009. július 1., szerda

üresség,magány,fájdalom,keserűség....de már ott a remény:)

Mint látható,nem mostanában jártam itt...meg van rá a magyarázat...csak még fáj beszélnem róla..de hamarosan,kiírom magamból,s remélem feledésbe merül mindaz ami mindez idáig bántott engem...magamban csalódtam,első sorban...a naivságomban...s abban,hogy éreztem,nem jó ez így,nem egyeznek vágyaink még sem próbáltam lezárni valamit,ami eleve nem is működött...vagy ha működött is,túl egyoldalú volt...ennél mindenki többet érdemel...
ismerkedem újból..de nem engedek senkit magamhoz....lényeg ,tanuljuk meg nem csak egy fasz..s nem csak egy pina körül forog a világ...:))kapcsolatnak sem volt nevezhető,aminek én rabja voltam...s most már a rózsaszín szemüveg,sem rózsaszín....:)szóval...csak sajnálni tudom magam,hogy ily sajnálatra méltó voltam...:(de,viszont mindent köszönök kis chat-es barátaimnak akik segítettek,hogy túléljem a túlélhetetlennek hit dolgot....puszi Nektek érte...

2009. április 15., szerda

Megigézve

Barna szemed mély tengerében
csillámló barna lángocskák
melynek perzselése édes.
Bennük találok menedéket...
Tekintetem mágnesként vonzza,
figyelmem nem terjed ki másra.
Szívem torkomban kalapál,
Meghalnék Érted,ha hagynád,
de élnem kell,hogy velem élhess!

2009. március 23., hétfő

Uramnak!!!----Nélküled:(

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok Nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem Nélküled én!

Nézz rám..Ismerj rám...
Némán...Szavak nélkül is értem már...

Hogy Te is hiszel a mesékben...
Hiszel ugyan úgy talán...
Ugye tudod mit ígértél...
Hogy mindig rám találsz...
Felismersz még...
Ha álmodban látsz...

Mindennap fáradt lánggal ég...
NÉLKÜLED
Egyedül meddig bírom még...
Mindennap várom hova sodor a szél...
De úgysem hiszem el....
Hogy igazán itt felejtettél...
Amíg jót ígérsz
Te jót remélsz...
Hát lépj ki álmodból...
Hol régen élsz...

Jöjj el álmomból...
Jöjj el vágyamból...
Minden sóhajból...
Angyal,akit nem láttam még...

Minden harcomban...
Minden vad szóban...
Minden arcomban...
Ott vagy és csak Tőled lesz szép...

Nézz rám...Ismerj rám..
Némán...Szavak nélkül is értem már...

Hát legyen, aki megvéd...
Hát legyen, aki Rád vigyáz...
Hát legyen ,aki elkísér...
Aki Érted mond imát...
És mindig Rád talál...
Bármerre jársz...


Mindennap..... Mester Tamás:Nélküled



(zeneszöveg.hu-n megtalálható és hallgatható....)Kár kihagyni:)

2009. március 1., vasárnap

Sokszor annyi mindenről szeretnék írni...őrület,mennyire szex teszi ki gondolataim...Olvastam a szex kábítószer...nos én már azt hiszem eljutottam erre a szintre,állandó sóvárgás ami engem jellemez...vagyis nem állandó,de tudatosan próbálom sóvárgásom fenntartani...akarom,hogy pinám lüktessen a fasz után...s mindig többet és többet akarok tudni dolgokról,hogy előbb fejben barátkozzak velük,s ha majd kedvet is kapok megélésükhöz akkor,megélhessem azokat...Hol tartok megint?Nem tudok létezni Uram nélkül...!!!Próbáltam,keresni olyan típusú férfit aki megadja azt amire vágyom...De beszélgetések végén mindig azt vettem észre,hogy hasonlítgatom őket Uramhoz...Uramban képes vagyok bízni,őbennük meg akármennyire tudom,hogy idővel lehetne bízni,mégsem megy...nincs érzelmi kötödés,s tudom míg Uramhoz ragaszkodom addig nem is fogok tudni mással ilyen kapcsolatot kialakítani...s ki tudja...lehet nem is fogok tudni senkivel sem...Ő bennük már eleve megrémiszt a túlzott határozottság,a szigor,a felállított szabályok betartása,s hogy fele annyira nem engedékenyek mint Uram...

2009. február 20., péntek

Szerelemről és magányról

Miért foglalja el elménket annyira a sex,
Azért ,mert ez a legvégső menekülési mód.Ez az önmagunkról való megfeledkezés utolsó mentsvára.Egy pillanat erejéig,legalább egy másodpercig ez a teljes feledés--és nem létezik más módja annak,hogy megfeledkezzünk magunkról...
Amikor az életünkben csupán egyetlen dolog van,amely az abszolút menekülés igazi útja,akkor ahhoz nagyon ragaszkodunk,mert ez az egyetlen pillanat,amikor boldogok vagyunk.Minden más változik...
Ragaszkodunk tehát ehhez az egyetlen dologhoz,amely az önmagunkról való teljes megfeledkezést nyújtja,amelyet boldogságnak nevezünk.De amikor ragaszkodunk hozzá,akkor ez is rémálommá válik,éppen ezért szeretnénk megszabadulni tőle.Nem akarunk a rabszolgájává válni.
KRISHNAMURTI