2009. augusztus 3., hétfő

alakulgatunk :)

Harmadik találkozásunk mondhatjuk,hogy úgy zajlott ahogy ő azt elvárta volna...igaz egy nappal előbbre hoztam..talán ,mert nem bírtam magammal...:)
na,igen így lőttek beígért meglepinek:) de nem bántam...
nem firtattam mi lehetett az...kis ideig megállom kíváncsiság nélkül..s tudtam azt is nála,pár nap s megismerkedem mondjuk úgy "nekem szánt" dologgal...
szóval,szoknyába vártam,bugyi s melltartó nélkül...:))
éreztem élvezem szitut...:)
csak ne lennének azok a bizonyos leellenőrizendő szokásai:))jááj:)
elég lenne megkérdezné..:)igaz válaszolnom is elég nyögve nyelős..:)
elmentünk a kis patakhoz...a kettes számúhoz:)
de mielőtt elindultunk volna kiszállt kocsiból..átjött az én oldalamra..benyúlt az ablakon s csipeszt tett mellemre..vagy megmarkolta...vagy leellenőrizte pinám..a sokk hatása,hogy nem tudok rendesen visszaemlékezni:))majd elindultunk..
lényege megismertetett csalánnal...kis fogú csipeszekkel...kicsit talán feszegette tűrőképességem fájdalom szempontjából...s beszélgettünk... sokat...
még bénáskodom,de azért próbálok igyekezni:)...bár még nem akarok megfelelni...ott nem tartok..de élvezem,ahogy térképezi mondjuk úgy szívósságom...
engem is érdekel,nálam hol lehet határ...s idővel kifogom deríteni..ez tuti..

követező alkalommal...hmm..nem is tudom...vágytam találkozni..de lelkileg padlón voltam...okokat tudja..s sokat beszélgettünk..kis vérszívás után,hogy nekem hazakéne mennem...kinyögtem,hogy ráérek később is..:)mert nem akartam úgy eljönni ,hogy ne történjen valami:)lelkizünk..nyafizok,ha fájdalmat idéz elő testem bármely részén...így azt hiszem nem is igazán tudhatja,hogy most igazi nyafi-e ,vagy hiszti nyafi amit produkálok:)de nyikogás nélkül meg nem bírnám megállni...:)
kitalálta..álljak neki szopni a kocsiba...na,bepánik,hogy én aztán nem..rimánkodás,hogy elő ne vedd:)...majd két perc sem kell s már szopok mint egy jól nevelt óvódás:)mire beindulnék úgy igazán..kinyögi ..a közelünkben parkoltak...röhögök a farkán:)...már mint rajt vagyok cuccon....de nem bírom elengedni számmal:)s félő görcsöt kap szám..de túléltük:)majd elmegyünk egy tisztásra..csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve...s ott élvezzük a dolgokat...
igazából gondolkodom..s a csipeszek bizonyos fokig jók...imádom,ha mellemnek okoz kezével fájdalmat...akár tekergetéssel..akár rácsapással...puncimon is jó enyhe kis fájdalom...bár a punciverést utálom...csalán..hát attól kész vagyok..de egyenlőre elég fenekemre...igaz most 1-2 órát biztos éreztem az égő érzést...újdonság számomra ha arra kér,hogy "harapjam"farkát..s úgy szopat...na,persze ha nem sikerül..a pofon nem marad el..de is pofon is csak nedvesít..bár néha "torkomra fagyasztja szót" érzete van számomra..de imádom...eddig inkább,pimaszságom miatt kaptam pofont..de akkor is jó,ha mondjuk azért kapom,mert valamit nem úgy csinálok ahogy ő szeretné...s nem használnám az elvárja szót..mert annak még nem jött el az ideje...na,meglepit is megkaptam..a felfújhatós vibrátort...facom tudja nevét:) amikor kihúzta puncimból...kérdem tőle:-Nem kellett volna leengedni?..Mire Ő:-Nem,hisz ez az élvezet benne...Na mondom,neki:-Legközelebb előbb szóljon,hogy élveznem kellett volna.:) hülyülünk is..s komolyan is dumcsizgatunk..s jó ez így..nem frusztrálnak dolgok,hogy nem tekint rám egyenrangú félként...

A motel téma,azt hiszem nem hagyja nyugodni..beszéltünk róla...s nagyjából felvázolta mire számíthatok...azt hiszem a játék kedv,a kíváncsiság,az izgalom,a félelem meg van bennem hozzá...igaz a kérdés is,hogy képes leszek e megfelelni ...szóval ha eszembe jutattja a gyomrom összerándul...:)jó értelembe..vagyis valahova valami vezeti az ingert,hogy lüktessek:)
egy dolog amitől a leginkább tartok most a kötél,hogy kezem nem lesz szabad...
ezt még nem hiszem képes leszek uralni...mármint az ettől való félelmemet...
jobb szeretem a kéz lefogást..hisz tudom,abból bármikor van szabadulásom...vagy jobb szeretem ha szabad a kezem..s így ha netán számomra valami "kellemetlen" szitu lenne,akkor az ott van "takarásnak,vagy hárításnak..:)
de erről,még úgyis fogunk addig beszélni...de szerintem érzékeli is a kötözés szó hallatán,valahogy "megfeszülnek" idegeim..s merevebb leszek...pedig képen meg imádok látn iegy összebilincselt vagy megkötött kezet ami a kiszolgáltatottságot jelképzi számomra...

legfeljebb hallgatja majd hisztim,hogy ezt se nem! azt se nem! na azt meg főleg nem:)

kedvenc:)

Az igazi nőnek csak a szemét nézd!
És azt sem kívülről,hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét...

Ha a lelke felől nézed:
első réteg a fájdalom,a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni,akkor láthatod a második réteget
a gyengédséget,a cirógatás vágyát.Ha ezt is látod a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,a negyedikben a harag villámait,az ötödikben a harmónia vágyát,a hatodikban a gyönyör cirógatását és a hetedikben azt a szeretetet ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő,hét fátyol táncot táncol,és régen elvesztél,ha a fátylat,a keblei halmát vagy csípőjét nézed.Csak a szemét nézd!A teljes ruhátlan lénye ,az örömtől hullámzó,vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

nem elfelejteni akarom...csak megszokni az életet nélküle

"Mindannyian keresünk valakit.Azt a különleges személyt aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből.Valaki aki képes társaságot nyújtani.Vagy segítséget.Vagy biztonságot.És néha,ha nagyon keressük,megtaláljuk azt,aki képes mindhármat nyújtani.Igen!Mindannyian keresünk valakit.És ha nem találjuk meg,csak remélhetjük,hogy Ő talál meg minket!"

"Nem a szépség dönti el,hogy kit szeretünk.
Hanem a szerelem dönti el,hogy kit tartunk szépnek!"

"Van akinek könnye kicsordul a fénybe,
s van aki könnyeivel elrejtőzik a sötétben!"

"Néhányunk azt gondolja,hogy attól leszünk erősek,ha megtartunk valamit....
De néha az elengedés tesz minket erőssé!"

"Utáltalak!De csak azért mert annyira vágytam Rád!"

"Nem tudom...nem azért vannak -e kivilágítva a csillagok,
hogy egy napon,mindenki megtalálja a magáét."

"Érzéseinket nem szabad szégyellni,akkor sem,ha méltatlanra pazaroljuk!"

"Semmibe vesszük azt,ki rajong értünk...
de rajongunk azért,aki tudomást sem vesz rólunk.
Azt szeretjük,aki bánt minket,
s azt bántjuk,ki szeret!"

"Ahhoz,hogy meglásd a szivárványt,
el kell viselned az esőt is!"

"A semmiből kerültél utamba,mint nyári zápor,ami lassan mossa könnyeim...és mosolyra derít.
Szeretnék nap mint nap elázni ebben az esőben!"

2009. augusztus 2., vasárnap

Feke Pál:Színes árnyék

 Feke Pál:Színes árnyék
Egy üzenetet hord a szél,
messze mész,mert messziről jöttél.
Valami most véget ér,a szeretet enni kér.
Simogat a fájdalom,mint egy tengerész,ha óceánba vész.
Örvénylik a bánatom,a mélybe ránt,hogy újra szülessél.

Szívem megsebezted rég,
mint ág,ha roppan szét.
Színes árnyék volt a kép,
vágyaink szőtték.
Álmok súlya nem húz..
Mond hány év kéne még,
hogy legyen újra szép?

Érintésed bársonyát,nyári esték titka őrzi még,
hangjaidnak dallamán ringatózom én.
Elvesztettem csillagom,nem figyeltem,eltévedtem rég.
a végtelent megláthatom,ha visszatérsz s újra itt lennél.

Szívem...

Eltévedt az Ég és Földre szállt,a nap a vízbe ér.
Hangtalanul suttogom hozzád,hogy:Újra szeressél!

Szívem...

Élek megint-Érzem mert szenvedek! /Madách Imre/

Szeretni annyi,mint sebezhetővé válni.Bárkit szeretsz,szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad.Ha biztos akarsz lenni abban,hogy sértetlenül megőrzöd,nem szabad odaadnod senkinek!Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe,kerülj minden bonyodalmat,biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába.S abban a ládikában szíved elkezd változni.
Kemény,Törhetetlen s Visszalágyíthatatlan lesz!


Egy dolgot alaposan megtanultam:-s ez a tudás átitatott a csontom velejéig,a fejem búbjától a sarkamig,üres mellkasom legmélyéig,hogy-a szerelem hatalmat ad a másiknak,hogy összetörjön.


Sokkal könnyebb összetörni egy álmot,mint valóra váltani.


Vajon lehet -e jövőnk,ha múltunk a jelenünk?


Szóval az oroszlán beleszeretett a bárányba.
Micsoda buta bárány.
Micsoda beteg,mazohista oroszlán. :)


Ha az út,amelyen jársz állandóan fájdalmat okoz neked,
akkor az nem a te utad!


Angyalok voltunk...
hidd el,
angyalok voltunk,
csak eladtuk a szárnyunk.
Mert hit nélküli szívvel,zsebünkben kővel,csodára várva állunk.
Várjuk az angyalt,az égre nézve,
pedig csak bele kéne néznünk újra egymás szemébe.


A szenvedésben méltóság van.
A fájdalomban pedig nemesség.
A kudarc viszont só marta seb,
mely szakadatlanul ég.
/Margery Eldridge Howell/