Depis időszakom élem...de nagyon!!!Valahogy nem tudok helyre rakódni lelkileg...sok minden fáj!!!de ezek a fájdalmak a múlt fájdalmai,amik a jelenemre,s jövőmre is rányomják a bélyeget...s úgy érzem egész életemben elfognak kisérni...Sokszor megfeledkezem róluk,de mikor előtörnek foszlányképek,csak arra tudok gondolni,mennyivel másképp alakulhatott volna életem,s mennyivel jobban megkéne becsülnöm apróságokat...Üvölteni szeretnék annyira fáj lelkileg ,de tudom,hogy nem fogok...hol megcsak összekuporodni s akarni,hogy mégjobban fájjon...Hülye picsa révén mindig az kell ami nincs...Ha fáj ,nem akarom hogy fájjon...ha nem fáj akkor pedig akarom a fájdalmat...lelkileg akarok néha szenvedni,mert szenvedés nélkül nem is tudok huzamosabb ideig boldog lenni...Egyáltalán tudom-e mi az a Boldogság?Micsoda kettősség!!!Őrület!Mennyivel egyszerűbb lenne életem,ha nem lennék ily bonyolult személyiség...Szeretnék már visszatérni ribancénemhez,de most távolinak tűnik azis,hogy valahol,valamikor bújkált bennem...
Közeledvén a 30-hoz,bizony félek az öregedéstől,a haláltól,egyedülléttől is...!!!Jaj,de még mennyire...Az ember alig várja elérkezzen a bűvös 18,most meg legszívesebben megállítanám az időt...Most valahogy "semmisem jó" érzésem van...S ilyenkor utálom is magam...

Ezer éve..

Ezer éve ,hogy itt jártam...pedig pörögtem rendesen,s biztos lett is volna miről írnom...Jó pár hete megismertem egy srácot itt a neten,s szoktunk dumcsizni...Ő bírja az én stílusom ,én pedig az övét:-)Sejti ,tudja miféle nő lakozik bennem...Engedélyével kiírom,hogy a neve Dai. :-)Amúgy igazi nevét nem is tudom,pedig jó ideje csevegünk ha eszébe jutunk egymásnak:-)Na,majd megkérdem tőle,de azt megtartom már magamnak:-))Szóval, beszélgetünk sexről,bdsm-ről...S említettem neki,hogy nem vagyok igazán toppon sem testileg,sem lelkileg...Mondta meséljek,,,s én elkezdtem mesélni...Hogy fogalmam sincs mi lehetek,ribanc?vagy sub?Mivel utolsó szeánszunkon úgy éreztem csődöt mondtam Uram boldoggá tételében...Valahogy sehogy sem akarozott előbújni belölem az alázatos nő...Na,nem!Nem Dai az Uram:-))Ő csak segít megérteni önmagam...Vagyis ő is segít,plusz még azok is akikkel ezt a témát most eropolison boncolgatom...Kezdő vagyok még mindig,néha úgy érzem semmi közöm subsághoz...néha meg mégis sikerül azzá válnom...Van ,hogy Uram is visszakérdez:-Akkor most én dominálok vagy te? :-))Természetesen Uram!:-)Csak néha elfelejtem hol a helyem...Vágytam ,akartam szeánsz,vágyakoztam Uram farkára,érintésére,hangjára,arra,hogy magamban érezhessem mindenhol:-))....hetek óta készültem rá fejben...Pörögtem... őrült módjára...De átestem a ló túlsó oldalára mire sor kerül szolgálatomra...S,nem sikerült szolgálnom...Nem kaptam szemrehányást,csak annyit mondott Uram:-Nem neheztel, de sokat kell még tanulnom!!!...Hazaérve, csak azon kattogott agyam,hogy baszhattam el ennyire dolgokat??Alázat teljesen távol állt tőlem,pedig alig vártam a pillanatot,hogy megfelelhessek...Keserűségembe,úgy döntöttem próbálom keresgélni helyem,hogy most mi is vagyok én?De saját magam nem tudtam megfogalmazni ,hogy mi az ami izgat...Úgy voltam vele ,úgy éreztem sub biztos nem leszek...maradok csak egyszerűen ribanc,kurva...De kudarcom ,még ribancságomra is rányomta bélyegét,s úgy voltam vele talán már az sem vagyok...Hisz amennyit nyújtottam Uramnak ,annyit még egy magát kurvának nem valló nőtől is megkaphatott volna...Lehiggadóban vagyok...Már nem fáj annyira kudarcom..próbálok belőle tanulni...ezentúl semmit nem fogok magamba képzelni,hogy mi is vagyok én!S,hogy megfelelek -e Uramnak? Ha nem, már úgyis elzavart volna:-)Szóval Dai felvilágosított,hogy hajlok subság felé,csak a Domnak földig kéne rombolnia domináns énem...nem valami kecsegtető:-)),s ugyanakkor bonyolult jellem vagyok,egy vívodó szellem, s az alázat és emancipáció küzd bennem...Nehéz ügy...:-( Szóval éreztetni velem,hogy ki a Férfi,aki "kegyetlen" (szóban) velem és elérhetetlen...aki semmibe vesz és mégis figyel rám...Na azt hiszem erre gerjedek...Lelki elnyomást kedvelő sub révén...De sosem fogom bizton azt állítani,hogy sub vagyok...De ribanc,kurva,szajha,ringyó lelkem annál inkább hagyni fogom,hogy munkálkodjon bennem:-))Remélem Uram legnagyobb örömére...:-)Ő,pontosan tudja,hogy nagyon is szunnyad bennem a kurva:-)Már csak azért sem érzem magam subnak,mert utálom fájdalmat...nem vagyok mazo...s lehet ezálltal is lázad lelkem,hogy nehogy már kapjak azért mert néha szemtelen vagyok!!...Mondom!,hogy néha:-))Vegyes érzések ezek nagyon...de bízok benne, hogy sikerülni fog megtalálni önmagam ,Uram és netes segítőim álltal :-)

boldog vagyok...vagy valami olyasmi érzés:-)

Írtam,Uramnak elképesztő milyen betegséget nem produkál a hiányom:-)Meg van a kór!:"A nyavaja én vagyok!":-))Most szívesen dögönyözném,babusgatnám...
Ritkán álmodok olyat,hogy álmomban szeretkezek...De az érzés,felülmúlja a valóságot...Intenzívebb,vagy valami olyasmi:-)Volt már,más is aki így nyilatkozott az álmában átélt dolgokról,csak most valahogy nem tudom értelmesen megfogalmazni...Szóval,szeretkeztem Urammal,és mondhatom imádnivaló volt az együttlét,ami talán érdekes volt álmomban,az az ,hogy köze nem volt bdsm-hez,mondhatni vanilla sex volt,de viszont itt is az "érintés ",a "hang" volt bennem nyomott hagyó...finom volt:-)

Uram elkapott valami nyavaját...megérdemelné,hogy büntiben részesítsem,mert nem vigyázott magára,úgy ahogy azt a subja elvárná tőle.:-)A legmegfelelőbb bünti,kapásból az lenne,hogy következő együttlétünkre csakazértsem!! borotválnám le pinámat csupaszra,hanem hagynék egy kis fazont:-))Utálja a szőrt!!Hát,legközelebb meggondolja,hogy mer-e beteg lenni.:-))De azért innen a távolból is mielőbbi gyógyulást kívánok Uramnak!!S maradok továbbra is imádattal Uram felé:-))

egy szoknya,egy nadrág

A nadrág és poló híve vagyok...de ma legyőzve ellenszenvemet a szoknyák iránt, megleptem magam két mini farmerszoknyával.../az más kérdés,hogy merem-e majd hordani/Hmm,hogy mégis mért vettem meg?Hát 1: -mert mini:-) ezáltal kurvás is:-) 2 :mert lánc van a dereka körül:-) Láncmániás lettem...ha meglátok egy ruhadarabot,vagy cipőt amit lánc díszít,a kötözés jut eszembe róla s beindul gyér fantáziám:-)Hangulatomtól függ egyébként veszek-e fel szoknyát...abban már meztelenebbnek,kiszolgáltatottabbnak érzem magam...nem hajolhatok le valamiért, csakúgy ahogy mondjuk egy nadrágban lehajolok,s ez idegesítő, zavaró tud lenni...de néha meg imádok abban lenni bugyi nélkül...jót tesz ribanc lelkemnek....:-))