Egy ideje baszta oldalam ez a link-es dolog amire Lacel már figyelmeztetett,hogy hát jó lenne feltüntetni..mert akkor,talán többen rám akadnának s többen olvasnának..talán...:)
de akarom én ezt?:)
szóval csavarogtam Lacel oldalán mikor felötlött bennem,hogy bazz..hát ott van msn-címe...mért nem keresem meg..hátha tud valamit segíteni..:)
Lényeg:azé odatette magát egy picit:))
köszike..:P :))

Urammal kapcsolatban kommentelte nekem:kiemelném..nem beszéltünk róla!!
"rájöttem,hogy a múltad legmeghatározóbb emléke...talán az egyik olyan ember az életedben aki subkurvává nevelt..."
Mellbe vágott érzelmileg...mert igaza van...:(

hiányérzet...

"Fura dolog ez a hiányérzet.A legváratlanabb időben jelentkezik,képtelen helyzetekben.Betöri az ajtót.Nem kopogtat,nem kérdezi,hogy alkalmas-e...s a legfontosabbat is elfelejti....hogy fel vagyok -e készülve.
Csak jön és beköltözik a lelkembe.Próbálom nem észrevenni,elterelni a gondolataimat.De azokon a napokon,mikor meglátogat,a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép,a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre,mikor még nem ismertem Őt,a hiányt.A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.Végül megtör.
Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.Az időt lelassítja...az álmokat elkergeti...és mikor minden energiámat elszívta...elmegy.
Elmegy úgy,ahogy jött:kérés nélkül..váratlanul.
( HamiaLinda)

Básti-Cserhalmi-Udvaros:Férfi és Nő; Emlékem vagy

 Básty cserhalmi udvaros :Férfi és nő                  
Olvastam..hallgattam...megtetszett...ide másoltam :)

Ha most majd hazamész,
vagy bárhová is mész,
de tud meg el kísér egy gondolat,
mi bántja azt ki itt maradt...

Hogy vajon mi történt,
hogy Veled mi történt,
míg engem forgatott a szédület,
az vajon,hogy történt Veled...

És ha éppen hazamész,vagy bármerre mész,
tudd meg elviszel most engem is...
S,hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
de majd velem maradsz akkor is...
s én az asztalra teszem a lábam,s nekem, itt vagy
hátradőlök székemen,
az emlékem vagy...

Majd az leszek neked,
mit magaddal viszel,
az érzés amit majd,most elviszel,
és holnap talán elhiszel...

Mert én úgy akarnám,
hogy emlékezz majd rám,
mert érzem tőled függ az életem,
majd hátradőlök székemen...

És míg magam maradok,csak rád gondolok,
nekem az lesz majd a módszerem,
hogy rólad álmodok,és így bejutok majd a gondolataid közé.
mert majd érezni fogod,hogy rád gondolok,
s majd megtalál a gondolat...
az emlékem vagy...

Most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell,hogy hátranézz,mégis érezni fogod...

Nem kell,hogy visszanézz,csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat...

Azt én küldtem neked,és ott marad veled
s bármerre is járnál,majd magaddal viszed

Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
nem kell,hogy hátranézz,mégis érezni fogod...
Az emlékem vagy...

Nem kell,hogy visszanéz,csak érezni elég,
hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy...

Azt én küldtem neked és ott marad veled,
és bármerre is járnál,majd magaddal viszed...
Az emlékem vagy...

hiány..fájdalom..üresség...vágy...
Egyiktől csend...másiktól levél...
minden ugyanaz..de még sem...

Több volt mint játék...

Hogy lehet az,hogy eltelt majd kilenc hónap testiség nélkül...s utolsó levelem is már lassan 4hónapja íródott hozzá...s utolsó telefon beszélgetésünk óta is eltelt több mint két hónap...s a hiánya néha!!.. ...még most is!!!...ugyanúgy fáj!!!...
ugyanolyan fájdalommal élem meg sokszor,hogy Uram már nincs nekem...sokszor...nagyon sokszor nem akarom elfogadni...tudomásul venni,hogy számomra Ő már meg szűnt...meg kell ,hogy szűnjön...
magával vitt egy darabot belőlem....ha célja volt ez..ha nem....
s kurvára tud fájni...!!! üvölteni szeretnék...szerettem...szeretem...szívemnek minden szeretetével..továbbra is...kitörölhetetlenül...magamba égette létezését...
S tudom senkivel szemben nem fair,hogy így érzek...a mostani kapcsolatommal szemben sem...!!!hiába van vele tisztába....Ő sem érti,hogy érezhetek így..ennyi idő...s ily kevés testiség után.. de ezt nem is lehet elmagyarázni...hisz magam számára is elfogadhatatlan,hogy ÉN...aki mentes az érzelmektől...mert mentes akart...s akar is lenni....az így érezzen...

....."okozott fájdalmat már,s rendben,hozzáteszem,mivel nem ígért semmit,nem is várt el semmit,nem volt szándékos...én sem így terveztem..de még hányszor bánjam meg,hogy fontos lett???nem..nem testileg...ahhoz kevés volt az a pár szolgálat..valahogy agyamba kúszott be...bensőmbe..."


Istenem,kérlek segíts!!