Minden kezdet nehéz:-)

Annyi minden kavarog a fejemben és mégsem érzem azt,hogy egy értelmes mondat leírására is képes lennék.Pedig hát , én szerettem volna ezt a blogot létrehozni,mert úgy gondolom néha jó ha az ember kiadja magából azt ami éppen foglalkoztatja,ami boldoggá vagy éppen lehangolttá teszi...
Tehát megtettem az első lépést és kértem Uramtól engedélyt blogom létrehozásához... Mint ti is láthatjátok megkaptam:-) Vagyis bízok benne ,hogy voltam olyan ügyes,hogy létre tudtam hozni egy blogot:-))(helyesbíttek...ha nem kaptam volna engedélyt,ez a blog akkor is megszületett volna! de a játék miatt érdekesebb volt az" engedélyt kérek" használata...mára már úgy fogom fel..leszarom bazdmeg ...senki engedélye nem kell nekem semmihez...:) "2010.07.08.
A napokban elolvastam Tzimisce blogját s pont az ő írásai késztettek arra,hogy én is saját blogot készítsek...Meglepett milyen őszinteséggel tud arról írni,hogy mennyire szereti és hiányolja imádott Arikel-jét.Számomra mindig az újdonság erejével hat,ha egy férfi felmeri vállalni érzéseit és hangot is mer nekik adni...talán pont azért mert számomra ez egy nem megszokott dolog...Nálunk nem volt szokás sem kimutatni érzéseinket és sem hangot adni azoknak.Persze mostanra már megtanultam,hogy nem minden férfi olyan mint azt a családi példa mutatta.Megtanultam...de még most is furcsa...s mind a mai napig úgy kell elhitetni magammal és úgy kell meggyőznöm magam arról,hogy bizony a férfiak képesek és ki is tudják mutatni érzéseiket...Nekem ehhez még hosszú utat kell megtennem,hogy eljussak idáig,ha!!elfogok jutni...Fájó pont talán magam számára is azzal szembesülnöm,hogy néha a férfiakba több érzelem,együttérzés szorult mint belém...Lehet,hogy én már mindig csak mélyen magamban tudom megélni azt aminek mások hangot is mernek adni?....
A másik dolog ami megfogott és elgondolkodtatott Tzimisce írásában az az ,hogy régen miért is fordult a Bdsm felé..."nőket akartam megalázni...Nőket mert azok megbántottak és kicsesztek velem."Úgy éreztem hasonló gondolkodás volt!! rám is jellemző...Csak én nem megalázni akartam a férfiakat hanem játszani velük...használni őket...adni magamból egy darabot és mikor érzelmileg kötődtek hozzám, eldobni őket...S mosolyogni azon,hogy milyen naívak és hogy azt hiszik,hogy hanyattvágom magam tőlük...Sokat gondolkodtam azon ,hogy miért csináltam ezt?S talán pont azért mert engem is sok megbántás és sérelem ért,s elégtételként éltem meg azt,hogy én! sérthettem meg egy férfi egóját..Élveztem,hogy milyen indulatokat tudok kiváltani azokból a férfiakból aki elötte még érzékien öleltek,csókoltak s vadul szerettek...Holott mindig közöltem velük,hogy érzelemmentes kapcsolatról lehet csak közöttünk szó,vagyis ami számomra belefér az pusztán a csak a testivágyon alapulhat....Szóval ez volt a múlt és majd innen következik a folytatás:-)