Néha bánom...

Továbbra is vannak pillanatok,mikor Uram annyira felbőszít,hogy legszívesebben a legalpáribb módon hoznám tudomására,hogy nem tetszik amit velem művel lelkiekben.Finoman tudomására is hozom mi az ami nem tetszik, s mi az amiből ha tetszik, hanem, nem fogok engedni.Persze kitörésem után néha bánom,hogy nem olyan stílusom Urammal szemben amilyet Ő elvárna tőlem.De dühít ha azt érzem,hogy ezeket a csatákat nem nyerhetem meg,ha valamirevaló szajhája,ribanca,szukája ,szopós kurvája akarok lenni.Már pedig akarok,de fejben megy csak ez az érzés.Félek attól,hogy eljön az idő mikor az Ő szavaival élve:"Betörni,nevelni,tanítani,birtokolni foglak.Mert ezt akarod,igaz?"Mondtam:-Nem tudom...talán fejben.Mire Ő:-Én igen.Hogy tudnám elmagyarázni neki,hogy a fejben izgató és vágyott dolgok nálam nem egyenlőek azok átélésével?Egy olyan típusú lány mint én ,hogy dolgozná fel,hogy "legyőzi" egy férfi...Hú,belegondolni is félelmetes....Nem vagyok sok mindenre megérve még,s talán arra sem,hogy betörjek,megalázkodjak Uram elött...S ki tudja,lehet soha nem is leszek képes,hisz ahhoz túl nagy egóm,önbecsülésem?Szar ügy új fent...mivel vágyom a férfi dominanciájára,de viszont félek is behódolni"-Nehogy már egy férfi vegye át felettem a hatalmat !"-címszóval.Mennyit fogok én még szenvedni,ha továbbra is ezt az utat választom magamnak...De dominancia nélkül már nem sex a sex...csak ne legyen alázás,betörés....annélkül is lehet uralni egy nőt...Miért nem az én játékszabályaim szerint élünk?!:-)Bizti vigyáznék piciny lelkivilágom megnem sértésére!:-))
Mivel nem szeretem használni a szeretem szót,néha versekkel ,idézetekkel próbálom kiengesztelni Uram,vagy ha csak azt akarom,hogy tudja ,hogy fontos számomra.Íme egy-pár:(pedig lenne bőven...de elég a romantikából ennyi bőven:-)

"Szeress most úgy,ahogy nem lehet,ahogy nem lehetek Veled.
Ne szólj semmit,mindentértek,a szerelmet Te sem kérted."

"Beittalak magamba,nehéz kőként jössz mindenhová velem.
Iszonyúan nehéz a "Nélküled-Veled" életem.
De ez olyan drága ajándék nekem,hogy felsem becsülhetem!"

"Szükségem van Rád,mint embernek a betevőre,
az eszméltető tiszta levegőre.
Kellesz nekem,akár a két kezem.
Túl fontos vagy:Általad létezem!"


Bár nem kenyerem a szeretem szót használni,Bízok benne Uram tudja minden rezdülésemből,érintésemből,megnyílvánulásaimból,hogy ez pedig így van:Szeretem!:-)
Ha másból nem akkor ezen mondatomból:"Maradok továbbra is imádattal Uram felé"----Nálam az imádat többet ér...ha tetszik hanem:-P