Merengés

Sok minden kavarog bennem...s minden fontosnak tartott gondolatom szeretném megörökíteni blogomban.Valamilyen szinten fontos számomra,hogy pár év múlva visszatudjam nézni önmagam,hogy milyen gondolkodás mód jellemzett így a harminchoz közeledvén.Amiket itt leírok azok idővel emlékké válnak,s szeretnék minél több emléket begyűjteni magamnak...olyan emlékeket,amik úgy mond segítették fejlődésem...Gondolkodtam...sajna sokszor teszem ezt...mindig kattog valamin agyam...Rájöttem amiket ide leírok a magam számára fontosak,tudatosan érdeklem önmagam...válaszokat keresek,mi miért történik velem,mit miért teszek...Tehát van a múlt s van a jelen amiből megkell fejtenem egy bonyolult elmét...ami lehet nem is oly bonyolult...:-)de lehet nem is fejtegetem magam hanem adom a valóságot a maga nyers valójában...őszintén,tisztán,kendőzetlenül...s meglátjuk mire jutok...Most hagynám az érzelem mentes gyermekkort,az alkoholizmust,a szegénységet,a rettegésben, félelemben való felnövést...ezen már úgysem változtathatok...bár felejteni nem lehet igazán..sérült marad az ember lánya...lelkileg...amiből nem lehet igazán felépülni....a múlt mindig elkísér ...na jó, néha nem:-)de én alapból pesszimista vagyok...hagynám a félre siklott házasságomról való csöpögést is...majd ha olyan hangulatom lesz bizti az is megírásra fog kerülni...röviden s tömören...most jobban foglalkoztat,az,hogy:hogy is kezdődött ribanccá válásom...:-)
Volt egy barinőm,(akkor még naiv lévén azt hittem az)aki helyes csajszi lévén mondjuk nagy kanállal ette életet pasik terén...részese voltam élete ezen szakaszának...nem tudom irigyeltem e érte...ha igen,mindig ott volt bennem az attól való félelem,hogy milyen szégyent okoznék azzal családomnak,ha kiderülne,hogy megcsalom férjem...mondom naiv voltam,rózsaszín szemüveggel megáldva,attól függetlenül,hogy nem volt soha felhőtlen életem...vagy lehet most vagyok bölcsebb?:-)nyíltak voltunk egymással szemben,nem voltak titkaink...én vívtam magam harcait élettel,miközben hallgattam félrelépéseinek történeteit,majd tanácsokat osztogattam hogyan fűzze be pasit,s mit csináljon,hogy meg is tudja tartani...sokszor talán nekem volt bűntudatom ő miatta:-)valahogy éreztem,hogy képes lennék sexuálisan kiszolgálni egy férfit,de érzelmileg nem akartam sérülni,így tudatosan azon voltam,hogy a mottóm a sex és más semmi elven müködjön...nem szándékoztam házasságokat tönkretenni,de tudatos volt az is,hogy csak nős pasi lehet akivel én együtt leszek...egyrészt,mert van már tapasztalata,másrészt mert bíztam benne megmarad asszonykája mellett...igazából lelkiekben padlón voltam...s emlékszem első félrelépésemkor,háborgó bűntudatom azzal csititgattam,hogy nekem lelkifröccs kell,de ezért cserébe testem kell kölcsönbeadnom...
Egyszer ha hangulatom olyan lesz innen folytatom,ígérem:-)