Csak,csak vannak történéseim...a héten úgy nézett ki tudunk találkozni...igazából nem is idegesítem magam ezzel,hisz ,ha akar tudni fog időt szakítani rám...s azt hiszem akar is...ma nem beszéltünk...nem volt témám..valahogy kicsit megzuhantam...talán a meleg is...
Reggel volt egy hívásom...nézem a számot s mikor tudatosult,hogy ki is keresett,leblokkoltam...váratlanul is ért..no,meg nem tudtam okát sem,hogy mért kereshet pont engem..hisz sem elvárt feladatom nem csináltam meg...se nem nyaggattam magammal..szóval semmit nem tettem...s mivel semmit nem tettem,még furcsább volt,hogy:jéé,hát Ő az ki elsőnek keres,s ami pláne,hogy nem sms-ben teszi azt...szívem torkomban..első gondolatom az volt,hogy talán azért keres,hogy tudtomra hozza nem tart rám már igényt...s bár,ezt meg azt hordok itt össze-vissza ,a félelem bennem volt,mi van ha igen?? hisz a tudat maga úgy látszik elég nekem,hogy azt érezzem,igen,még az enyém...holott sosem volt az...így még bemagyarázhatom magamnak lehet még esélyem bizonyítani...de következő pillanatban már ott volt agyamban,hogy megint én leszek ki rövidebbet húzhatja,s jobb lenen kívülállónak maradnom,amennyire csak lehet...még ha nehéz is:((...kérdeztem :mért keresett...kérdezte a hét ezen meg ezen napján ráérek e,tudok e kivenni szabit...válaszoltam..majd próbált is gondolom nyomban hívni..de melóhelyen mindig némán vagyok..plusz őrült pörgés volt...sosem voltam egyedül...s így nem sikerült beszélnünk..egyrészt jó...hisz hangja nem vette el eszem attól,hogy próbáljak reálisan gondolkodni...másrészt,pedig jó lett volna hallani hangját..hisz sokszor csak ez maradt nekem belőle...s még fáj elengedni emlékét..szóval új fent csupa kettősség,s ellentmondás vagyok....de majd a sors eldönti mi legyen...nincs beleszólásom..vagyis így nehéz,hogyha én még visszavárom...Ő dönt akar e használni vagy sem...hisz sms-ének utolsó szava ez volt:"használód"...s már nem volt az Uram szócska...de a remény ott volt,hogy használna még...s most megint kezdek senyvedni...mert én nem vagyok képes még elengedni...ő eddig még nem mondta ki hogy:-Na tűnj,nincs rád szükségem többet...s ezzel egy reményt hagy meg nekem...aminek tudom,hogy tűzét nem kéne táplálnom...de még az ész nehezen győzedelmeskedik szív felett....még ha félévente használna is...én hülye picsa azt is elfogadnám...de ha meg már csak használóm,nos akkor ne legyenek elvárásai feladatokat illetően...hisz a testem akarja használni..ahhoz pedig nekem csak annyit kéne tennem,hogy adom testem,az ő élvezetére..de mást ne várjon akkor tőlem...vagy igen??
még nem engedhetem el...azt hiszem..még mondjuk úgy ő a virtuális mankóm életben...
hülye kurva
de mégis ez van bennem:
"Ne vesztegesd az idődet arra,aki nem tart érdemesnek,hogy az idejét veled töltse."
"A szerelemnek azért van szárnya,hogy elrepülhessen!" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése