Menekülnék újból,s újból karjaiba...nehéz felejteni az érintést,a hangot...a nevetést....
ha eddig hazugságban éltem,mért ne élhetnék ezután is abban????:(
könnyem már nincs..azt mind elsírtam...maradt továbbra is a fájdalom, s az üresség...
Őrült vágy...őrült kín..őrült kéj...legyen az enyém...még...újra...mindig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése