Egyszer ezt írta Uram számomra,mikor új fent csiki csukit játszottam..:"Majd ha megtudod,hogy milyenek a többiek egyrészt rájössz,hogy hol a helyed,másrészt bár már későn bocsánatot fogsz kérni tőlem!"....lelkivilágom padlón..egom sérült...s az elvesztésétől való félelmemből kifolyólag azonnal ,írtam:"hogy én már legszívesebben most bocsánatot kérnék!"..miközben majd megszakadt szívem lelkem a sírástól,mert tudtam megint ugyanoda fogunk kilyukadni,ha visszakönyörgöm magam....igazam lett...s igen a félelem ellett ültetve bennem,hogy én nem fogok olyan pasit találni aki ennyire megbecsül,mint Uram tette...
ma beszélgettem egy aranyos pasival....s ,ha azt mondom aranyos,akkor az hihető is,hisz megérzéseim legtöbbször jók...néha mily sokat ér egy telefon beszélgetés,te jó ég...nem kér mást,csak hogy beszélgessünk...figyel rám,s segít ha kell...mivel hasonló érzéseken van túl....bennem még túl nagy fájdalom,hogy olyanért harcolok,s olyan embert szeretek aki lehet nem is érdemel meg....s most először merem azt le írni,hogy igazából Ő nem érdemel meg engem,(eddig fordítva éreztem...:( ,s ez is felemésztett)....hisz én lehetőségeimhez mérten próbáltam megfelelni...s elhittem,hogy a hiba bennem van,mert nem vagyok képes hozzá felemelkedni...vagy épp alárendelődni....
Tehát holnap beszélgetni biztos fogunk....hogy személyes találkozó lesz e belőle azt még nem tudom...hisz még elvagyok kis csigaházamban....kell találnom valakit,aki segít helyre tennem lelkem...s férfi fejjel gondolkodva választ ad kérdéseimre...ha addig el nem felejtem azokat:))
de azt sem akarom,hogy olyan más karjába menekülök íze legyen ennek az egésznek...
s helyzetem nehezíti,hogy vérem is forr:))
na ebből,hogy mászok ki??:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése