Fájdalomról..

A fájdalom senkit nem kímél.Öl,butít,nyomorba dönt.(na ez alkoholra is igaz)
A fájdalom a por,melyből a főnixmadár feltámad,benne kezdődik az újjászületés.Életet lehel az élőhalottakba.Megtanít rá,hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.Megtanítja az élőknek,hogy ne legyenek biztosak semmiben,amit ismernek.Alázatossá tesz.Beárnyékol.Megfeketít.Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled,ha közben nem pusztulsz bele!!!



Én várok Rád.Sokat.Mindennap.De ez nem elég.Ha nem jössz,elhagylak.Sírva.De megteszem.Hiányozni fogsz.De megteszem.És másra fogok várni.Akire várnom sem kell talán.Lehet,hogy jobb lesz.Lehet.



Néha nem kellenek szavak,mert beszél helyettük a csend...Egybe kapcsolódó tekintetünk elmondja azt ,amit érzünk...Mégis van úgy,hogy fáj a szótlanság,hogy nem érzem már a varázslatot,hogy a csoda amit ketten éltünk meg-hamissá válik...Egy pillanatra lehunyom szemem,csak a szív szavára figyelek-azt súgja:még "szeretsz".Így a kétségeket holnapra hagyom....



Az őszinteség az ember legkevésbé megkopó tulajdonsága....
ahhoz túl ritkán használjuk.



Csak abban az emberben nem csalódhatunk,kit nem fogadtunk a bizalmunkba.



Az ember az egyetlen állat,amely pirulni tud---és okkal:)) Mark Twain



Valahol

Valahol létezel,valahol én is.
Valamit kérdezel,valamit én is.
Néha vágy van bennem,néha remény is

valahol
valamit
te is,
én is...


Azt akarom,hogy figyelj rám...mint akkor régen,amikor még nem hittem,hogy egyszer ennyire hiányozni fog a figyelmed....