Még egyik percben arról írok,s arra gondolok,hogy jobb ,hogy így alakult,s nem mentünk tovább annál,mint ami volt köztünk,a másik percben pedig azt érzem,hogy fáj valaminek a hiánya...vagy valakinek?..már magam sem tudom...újból elvesztem érzelmeim útvesztőjében....már kevesebbet gondolok dolgokra....s ha gondolkodom ,akkor azon agyalok,hogy,mire is kellene,emlékeznem majd két évből?! 4!alkalomra,ami mondjuk úgy időben ki is meríti a 24 óra! fogalmát??juujj.....hát ha ezt idővel nem kezdem el kimagyarázni,mindenki hülyének fog tartani,hogy mi a faszt maradtam bent ebbe a kapcsolatnak nem nevezhető kapcsolatban:)az érzelem nagy úr....de megint tanultam valami újat legalább...egy ilyen D/S kapcsolatba lehet érzelmeket vinni...de vigyázni kell arra is,hogy ezek az érzelmek ne csapjanak át szerelembe...egy Dom azt mondta nekem egyszer,hogy neki egy nem elég....mindig több kell...De!!! az az első mindig akival van....nos,hát igen ....ez így is müködhet gondolom én...mára már azt is tudom ,szerelem nélkül is müködhet....s mára már azt is tudom,hogy a szabályokat ketten fektetjük le,s csak azon belül mozoghat a a férfi....áhh,,hát ezt eddig is tudtam..s már jelentősége sincs...mert,számomra már nem létezik Dom,Sub,stb....számomra megszűntek ezen szavak használata,mert úgy érzem,csak merevvé tesz egy kapcsolatot...Mindenki ,úgy fogja értelmezni mondanivalómat,ahogy akarja....majd egyszer nekem is csak sikerül kibogoznom ezt a csomót:))
Most újból lekell ülnöm,s elkell gondolkodnom,hogy mi jó nekem,mit élvezek én....s megkell hozzá találnom azon illetőt,akinek velem azonosak vágyai....s nem kér tőlem,számomra lehetetlen dolgot...s elfogadja azt amit nyújtani tudok neki,s ezálltal pajkos szeretőm lesz....kell a francnak Dom...az csak egy felvett "álarc"...elég,ha domináns,de úgyanakkor törödik,foglalkozik érzéseimmel,gondolataimmal...vagy sokat kérek???!!!könyörgöm!!!nem férjet akarok...(elég abból egy bőven)...nem szerelmet....csak keresek most egy társat,aki elindít a jó úton,mert azt hiszem eddig tévúton jártam...mondom ezt annak nevében,hogy érzéseim nem múltak még el nyomtalanul....csak nincs értelme elszívnunk egymás energiáit...Ő nem keres....már én is elég jól elvegetálok,s már én sem érzek oly sűrűn késztetést arra,hogy keressem...hiába van még mindig itt szívemben...már elért a tudatomig,hogy nincs értelme harcolnom,azért,hogy tanítson,okosítson...hisz ha eddig nem tette,most mért tenné???...s most döbbenek rá...vagyis most merem bevallani magamnak..most merek szembe nézni a ténnyel,hogy igazából témánk sem volt amiről beszélhettünk volna...persze,számtalan levél őrzi gondolataim....de az csak egyik fél megnyílvánulása,s csak az egyik fél gondolatainak a kiáltása a másik felé...ami jelzi,hogy figyelj rám,foglalkozz velem...ami először követelőző kérés volt...majd ahogy múltak a hónapok ,úgy lett egyre kérlelőbb,könyörgőbb...de neki ez sem kellett...kérdem én!..mit tehet ilyenkor az ember lánya????...bekell látnia,kudarcot vallott....vagy pedig azt,hogy nem jól választott....amit én nem mondok,mert én még most is,úgy gondolom,a választás jó volt...de mégis ellett baszva....(tudom,most megkapnám fejmosást,emberkéktől,hogy ne lelkizzek,hanem lépjek már túl ezen,hisz millió fasz van a világon),de mondhatom azt,hogy az a kevés is számomra sokat adott....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése