Miért nehéz felnőttnek lenni?...mért kell ,hogy fájdalmak,csalódások érjék az embert?...mért állítják,hogy intelligens vagyok?...miközben szart sem értek az élethez?....szeretnék újra gyerek lenni a maga akkori fájdalmaival, s keserű szépségeivel...szeretném,ha újra négyen lennénk,s örökre megmaradnánk egymásnak...de ez már a múlt...s a mostani szeretettemmel szeretni imádott nővérkém s a mostani őszinte nyíltsággal megosztani egymással kis titkaink...fájon szeretem anyummal együtt....s ha ők nem lennének nekem,számomra az élet is megszűnne...végleg!...nem lenne mi itt tartana...ez a kemény igazság...


"Fáj,mégsem ordítassz.csak csendben könnyezel....félsz,hogy valaki meghallja."

Lassan 3 éve,hogy Apum nem részese az életemnek...talán igazából sosem volt az...s ez néha fáj...de edzett lettem...ritka ha sírok érte,miatta,elbaszott életemért...Istenem pedig,hogy szerettem!!!...s talán szívem mélyén továbbra is szeretem,de már nem harcolok érte....neki magának kell önmagáért harcolnia....hisz értem sem harcol senki...csak saját magam!!!úgy érzem megbocsájtottam neki...s nincs harag szívemben felé...de nekem kell néha, nap nap után úgy felkelnem,hogy néha még kísért a múlt ...de vajon lehet fogalma arról,hogy mekkora pusztítást vitt végbe bennem...???s volt idő mikor majd beledöglöttem???....néha űvölteni szeretnék,hogy nekem miért nem juthatott könnyebb sors...pedig már ezen sem kéne agyalnom...nekem ez jutott..s ezt kéne elfogadnom...


"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát:ha nem szeretjük tovább.Amikor azt mondjuk,hogy az idő gyógyít,erre gondolunk.A felejtésre!Ez azonban,ha valóban szeretünk,nem lehetséges.A szeretet hiányát,csak egyetlen dolog gyógyítja,ha újra találkozunk azzal,akit szeretünk.Semmi más!Jövőre,20 év múlva,egy másik életben.Mindegy!A hiány mindaddig él,amíg nem látjuk újra.Nem az emléke,a hiánya él bennünk." /Müller Péter/


" A múlt talán egy horgony...
talán elkell engedned,azt aki voltál,
hogy azzá válj akivé leszel!"