zagyvaságaim...

Egész héten nem voltam valami jó formában...talán a hasfájásom se az idegeknek tudható be,hanem a megfázásomnak...talán a gyulladás a szervezetemben ott is utat tört magának...a torkom fáj...kicsit köhögök...nem vagyok lázas...de a bensőm ég....végtagjaim fájnak..belülről..mintha belső lázam lenne...fasz tudja...hülyeséget nem akarok írni..de így érzem...na meg persze ,egy régebbi megfázásomból kifolyólag,ami azt hiszem akkor "ráment" szívemre is...jobban érzékelem a szívtájéki nem is tudom minek nevezzem érzést...nem fájdalom..de érzem,hogy ott valami nem smafu...tavaly kértem beutalót a kardiológiára...de aztán nem volt sem kedvem,sem időm elmenni...vagyis depis időszakom volt...s nem volt kedvem emberek közé menni...s ha depis vagyok ,az ilyen macerákat kerülöm,mert azok akkor abban a pillanatban számomra tényleg elszívnák csak még jobban amúgy is kevés energiámat...na meg féltem,hátha azzal állnak elő,hogy nem sok van hátra nyomoronc életemből..:) de most összeszedem magam s elmegyek dokimhoz gyógyszert íratni...kérek beutalót is...kivárom a hosszú hónapokat is,mire időpontot kapok...bár lehet addigra megint elszáll minden bátorságom...na,meg mennem kéne pszihomókusnőmhöz is...na meg citológiára is..ami már eleve megint kimerít...már mint a tudat,hogy vannak kötelességeim....na,persze ha jó passzban sikerül odatalálnom,semmiségnek tünnek ezen vizsgálatok..de ha épp mély ponton vagyok akkor kínszenvedés minden perc míg bejutok,míg levetközöm,míg megvizsgálják mellem...nőiességem...végbelem...na,de legalább valahol ezt is elvégzik...mert mi felénk legalábbis a nőgyógyászok ilyennel nem foglalkoznak...leveszik a kenetet,aztán menjen dolga végeztével...ehh..utálok mindent,ilyenkor..a szívtájéki problémámtól eltekintve fizikailag semmi de semmi bajom...ennek jobban kéne örülnöm,vagyis jobban kéne becsülnöm ..bár félek,hogy a lelki bajaim egyszer fizikai mivoltomban fognak visszaköszönni....totál parázom attól,hogy valami állandó betegségem legyen,amivel megkéne tanulnom együtt élnem...jajj,még a hideg is kiráz..
néha elmerengve gondolataimban,ha látok egy idősebb bácsit,nénit,párt...azonnal szembesülök az öregséggel,az elmúlással..s ez megint csak félelemmel tölt el...néha túl gyorsan mennek az évak..miközben egy -egy nap örökké valóságnak tűnik benne...belegondolni abba ,hogy ők is voltak gyerekek,fiatalok épp olyanok mint mi...majd szülök,nagyszülők,,s már elis szállt felettük az élet..hát az valami borzalom...néha úgy gondolom a negyvenedik szülinapom lesz a maximum amit megfogok élni...nem tom miért,mert talán félek az öregedéstől,a betegségektől,az idő múlásától...néha meg ...néha meg elkerülnek az ilyen lidérces gondolatok...de milyen jó,hogy nem tud az ember mindent előre...

szóval...jövő héten lehet lazítás lesz...s meglátogatom dokibácsim....