Nem tudom lelkiekben továbbra sem elengedni "Uram"...sokat jár agyam azon,hogy miért nem...s nem találom a megoldást...pediglen,már majd egy éve nem láttam...egy éve nem ért hozzám,nem szolgáltam,nem éreztem kezének finomságát,bőrének bársonyosságát,nem éreztem,hogy kitölt farkával..csak a rettenetes űrt hagyta itt bennem...s sóvárgok szavaiért...mégha csak sms-ben kapok tőle egy egy szót..vagy egy rövidke mondatot...néha azt veszem észre,hogy telefonom olyan kincsként markolgatom,mintha ezálltal is közelebb lehetnék hozzá...:( úgy vicánkol lelkem,mint egy gyermeknek ha  ír, pár számomra kedves szót...s nem nagy szavakról beszélek..csak egy "ribancom"-ról..de nekem ez  a minden...több mint valaha is gondoltam volna...talán az ünnepek közeledtével még jobban vágyom arra,hogy tartozzak valahova...hogy legyen egy kikötőm...nem érdekelve hány kishajó kötött már ki...vagy épp köt ki...néha eszméletlen fáj a hiánya..kimondhatatlanul...fájón...s néha szeretnék odabújni hozzá....s csendben szeretni...csendben szeretni??-igen,azt hiszem...erre a lelkem lenne képes...hozzábújni...s hallgatni szíve dobbanását...s akkor én szívem is megnyugodna...s kis időre megnyugvást találna....álmaimban...nála..karjaiban...