2010. június 8., kedd

...sok,sok gondolat cikázik fejemben...s történéseim is vannak amik pozitívak...de mégis arra gondoltam,hogy leírom,hogy pár napja tesóm is olvasója lett blogomnak...
igazából,mondjuk úgy dirrekte elültettem bogarat fülébe,hogy van egy blogom...amit persze,nem hitt...s mondta,ha létezik aggyam meg...mire én...ááá,nincs is..csak hülyültem:))..persze csillogást láthatta szememben...s néha -néha előjött vele,hogy olvasni akarja...persze időt húztam,így eltelt pár hónap mire végre azt mondtam magamnak,hogy ok,engedek neki...de ameddig tudtam tartottam magam ahhoz,hogy jobb ha még sem olvas bele,félvén attól mit gondolna rólam...pedig megbeszélünk mindent...kivel,hol,mikor :)))mert há,mit titkoljam előtte...persze,azt ,hogy egy-egy ilyen tali alkalmával a drágalátos testvérkéje mit is csinálhat...arról csak foszlány képek lehettek emlékezetébe...azt tudja már jó pár éve,hogy nekem mi az ami bejön,mi az ami vonz,érdekel...stb.stb..
de szerintem ő sem hitte igazán,hogy én most akkor tényleg....
szóval leírom blogom címét...ő el is köszön..s el is kezdi olvasni..persze félelem bennem van,mi van ha meg utál,azért amit művelek..aznap már nem beszélünk..így alig várom másnap délutánt..de ő sehol..víz lever...na gondolom,ez sokkot kapott tőlem,megutált...kitagad..letagad..elvesztem őt...de este jelentkezik,s mongya...addig lesem feküdt aludni még el nem olvasott...s tetszik neki..na,nem az mit művelek..hanem a stílusom..:)na gondoltam,e mégsem utált meg...
csevegünk-csevegünk...már rég nem blogomról ...s egyszer csak rá jellemző módon a megkérdi:s te tényleg szopsz?? majd megszakadok röhejtől...meg az ő naivságától,ho jaj de rendes ,ho ilyeneket nem néz ki belőlem:):)..s mondom neki igen...ő meg pfujjog...s egyből kérdi is,:de mér jó az árud e nekem...s ilyenkor előveszi kislányos énjét sejpítve írogatunk egymásnak..s tényleg majd szétröhögöm magam rajta,mert annyira édes...de választ nem tudom neki megadni...csak írom neki:próbáld ki s megtudod:)))) s megint jön az ismert pfujjogás:)) szóval,birom a csajt:xd s örülök,hogy ő van nekem!!!
teljesen két különböző tulajdonságokkal rendelkező ember...akiket mégis nagyon sok minden összekovácsolt  az életben..nekem ő minden egy személyben...testvér,barátnő!!..s támaszai ,segítői vagyunk egymásnak...s soha nem hagynám cserben őt semmiért,én mindig itt leszek neki,még ha néha gyagyának is tűnhetek számára...:)

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szerencsés vagy!!! Nekem sajnos nincs ilyen mázlim! Persze a tesód belelát a házasságodba is és gondolom látja a tetteid okait. Nekem kevesebb "bűnöm" van, de megértés az a nullával egyenlő. Szerintem már soha nem fog úgy szeretni, mint anno, régen. Ez van!

Puszillak

mpi írta...

A mi családunk nem beszél a szexről. Tesóm meg elkerült messze, úgyhogy...
Tényleg szerencsés vagy.

Ahj, a szopás...mindenki fújjog. (Korábban én is.) Nekem szerelem kellett, hogy rádöbbenjek milyen jó. Mostmár a bolondja vagyok...főleg, mikor a Kedves oda élvez...

Nyah, megyek is, nem perverzkedek itt. :D

mpi írta...

Jah, apropó. Eszembe jutott még valami.
Szerintem buta testvér az, aki azért utálja a testvérét, mert a szexben kicsit több mindent szeret...vagy mert durvábban szereti. Ezért nem utálhatja a testvérét...
Áh, ezt nagyon nem érteném meg.

csiribí írta...

Kedves Névtelen!
Nem a házasságomba kell belelátnia,hanem az kellett,hogy közösen éljünk meg gyermekkorunkban olyan dolgokat, amik olyanná formáltak bennünket amilyenek vagyunk...vagy épp nem akarunk lenni...mindkettőnk másképp élte meg,pedig ingerek hasonlóak voltak..hasonlóak,de mégsem egyformák??...ő mindig is a "aranyos,jó kislány"szerepkörbe tartozott...míg én,mondjuk úgy a "menthetetlen" kategória voltam..de változtam,persze..s ezek a változások itt követhetőek végig...de az ember nem felejt.. s ezért kaparok mondjuk úgy, úton útfélen,hogy igenis tessék észrevenni bennem a jót...s tessék,arra a pár órára "szeretni"...ha már a számomra anno istenített apa nincs...
s ez tudom,hogy nem "bűn"..hisz mindenki keres valamit az életében,amiben kiteljesedhet..én a szexet választottam orvosság gyanánt:))a félelmem pedig tudatalatt tudtam,hogy alaptalan,hisz ő egy jó fej nő:))nélküle már párszor eldobtam volna az életet magamtól...de mindig visszahozott mikor kellett...

csiribí írta...

Kedves mpi!(te kis perverz dög)

Tudom,hogy szerencsés vagyok!! s ezen mondatodat olvasva,elgondolkodom,hogy mért kell nekem itt állandóan,lelkiznem,picsognom...vélt s valós sérelmeimnek hangot adnom??be nem teljesedett szerelmen hisztizni..mikor az emberek jönnek -mennek életünkben..s csak a testvér..a szülő...s gyermekeink kik mindig itt lesznek nekünk..s ők azok kik örökké alakítani,formálni,segíteni fogják életünk...csak ők lehetnek a Biztos Pont...s nem a "jöttment" férfiak:)
huha...ne tessék kővel dobálni:))
S apropó: minden testvér buta bármiért is utálja testvérét!

csiribí írta...

már csatlakoztam..hihi:)

mpi írta...

Igen, mindenki azt mondja a család a Biztos Pont...
Jó lenne, de nálam sajnos nem így van. :(

Névtelen írta...

Szia Jégsziv !egy ideje rá találtam a blogodra nagy nagy szeretettel olvasom maradj ilyen öszinte ember sajnos ebböl nincs sok de annál több van a képmutatásból gratulálok !!!

csiribí írta...

Köszönöm:)