A kis Herceg rókája

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...”

Egyesek szerint csak azt ismered igazán
Amit megszelídítesz

Egyesek szerint a szépség nem más
Mint a vadba beleképzelt szelídség

Egyesek szerint ha nem sikerült a kísérlet
Túl sokat veszítenek
Ha meg mégis csak összejön valahogy
Még többet.

A szelídségnek ugyanis vannak fokai

Van amikor egyszerűen csak hagyod
Hogy tőled két méterre üljön a másik
És nem akarod széttépni azt
Aki baráti kezet nyújt feléd

Van amikor sok az a két méter
És igazából nem is akarsz te vad lenni
Hát közelebb somfordálsz
És hagyod hogy a másik
Közelebb somfordáljon
így elfogadod
Hogy te is gyenge és
Szelíd
Vagy

Van amikor pedig hiába várod
Minden nap ugyanakkor
Hiába öltözteted fel a szíved
Igazából nem te vagy a vad
Hanem az
Akinek téged kéne megszelídítenie.

„Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”