2010. július 28., szerda

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant... megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket... és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból... okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak... és sírtam... mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem barátokat... de veszítettem is el!
Szerettem szívecske és szerettek... de volt, hogy el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek... de én nem tudtam viszontszeretni.
Repkedtem a boldogságtól... éltem boldogan az ÉLETet!
Esküdtem örök hűséget... de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben.
Felhívtam valakit... csak azért, hogy halljam a hangját...
Néha elég volt egy mosoly is, hogy jól érezzem magam...
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon FONTOS számomra... a végén sajnos mégis ELVESZÍTETTEM!! :(
De túl éltem! És még most is élek. Az életet nem csak túlélem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!"

2 megjegyzés:

mpi írta...

Ebben tényleg minden benne van. :)
És igaz...

csiribí írta...

Igen!
rögtön beleszerettem minden szavába:xd