2010. szeptember 15., szerda

na,igen...

Új kaland, új és feketén csillogó világ...

Beléptem őrült és elképesztő világotokba, és egyedül maradtam... nem találok utat, de visszafordulni nem fogok.

Fájdalmam van, de nincs, akit ez táplál; alázatom van, de nincs, ki megalázzon; szolgálatom van, de nincs Uram.

Akarj engem! ... s akkor nem veszek el ebben a kusza, kéjjel és kínnal, hideg alázattal és meleg szavakkal mesterien operáló életben.

Nincsenek megjegyzések: