Olvasgattam leveleim közt,íme egy, mi Dompipadoshoz íródott...
Kedves Naplóm!
Nem...még
nem terveztem,hogy szólok hozzád..hisz nem akartam semmit még Róla s
Rólam írni...talán,mert féltem,hogy túl bensőséges ,túl közvetlen,túl
érzelgős leszek...mert valljuk be továbbra is picsogi lelkem...s éppen
ezért, lehet ,hogy ez megint csak a most!-nak szól..s nem akarok
fájdalmat okozni számára lelkileg...semmivel !! testileg meg úgyis
megkapja majd amit megérdemel...öööö...vagyis ami jár neki..:)
Lassan két hónapja már,hogy nem elmentünk egymás mellett,hanem
esélyt adtunk magunknak a felejtésre... mivel épp egy pörgős
hangulatomban sikerült lencsevégére kapni egy bizonyos ismerkedős
oldalon.....nos, hát elkezdtünk úgymond próbálkozni azzal,hogy ha
mással nem ,beszélgetéssel,kikeveregjünk érzelmeink útvesztőjéből....Ő
a subja...Én pedig Uram hiányát akartam feledni...átrágva a
dolgokat,igazából egyikönk sem tudta mit akar a másiktól,hisz
mondhatjuk,hogy hirtelen ötlettől vezérelve találkoztunk már
másnap...szóval semmit nem tudtunk egymásról..se a másik vágyairól..se
a másik külsejéről...csak egy név...semmi több..
Szóval ..egy kellemes hang,s egy megnyerő stílus volt ami akkor
ott azt mondatta velem,hogy rendben,találkozzunk .. nem tudtuk akarunk
e bármit is az beszélgetésen kívül s azért a levegőben ott logó
"egyszeri dugáson"...Ő még annyit sem tudott mint én...mert én egy
valamivel tisztába voltam ismervén magam,hogy ha bejön az
ürge...meg baszatom magam...s hát igen..:)..megbaszott...
Nem gondolkodtam semmiben...csak tudtam kell valami lelkemnek...nem
szándékoztam D/s viszonyt...nem szándékoztam újfent olyan dologba bele
merülni aminek bármi köze is lehet akár a Bizalom-hoz ...a
BDSM-hez..akár szolgálathoz..akár fájdalomhoz...akár egy tartós
kapcsolathoz..akár egy férfihoz...
a lelkem akartam visszakapni...vagyis annak a szabadságát...s újból
megtanulni,nem bízni senkiben...de ehhez kellett valaki aki figyel rám
s átsegít nehezén.....s Ő figyelt!! s a mai napig figyel....s megadja
azt a figyelmet mit a másik fogalmam sincs miért..nem akart megadni....
S hát igen!...ha nem lett volna benne ennyire erős az értem való
küzdelem...ha nem jelentettem volna számára kihívást...ez a dolog 2-3
alkalom után elbukott volna...több okból is ..talán mert ex sokszor
visszaköszöntött emlékeimben...talán,mert nem egyszer kaparni akartam
Uramnál,hogy fontos számomra,s bocsássa meg,hogy mással próbáltam
kialakítani egy ilyen bensőséges s bizalmi kapcsolatot....s bár erről
nem beszéltem neki,ma már tudom,hogy mindig is érezte,hogy számomra Ő
nem úgy,nem oly mélységben lesz fontos...mégis mikor sokszor mindent
feladtam volna kettőnkkel kapcsolatban,mert úgy éreztem nekem nem
mellette van helyem...mikor visszatáncoltam volna..sutba dobtam volna
mindent... akkor valahogy lelkiekben mindig ott volt ...s ott voltak a
találkozások..a beszélgetések....a testi történések.a megélt
élmények....amik kezdték feledtetni a másik fél hiányát...s a lelkem
fájdalmát...s kezdtek színt hozni életembe...s amit fontos még itt
meg említenem neked,hogy valamennyire visszaadta önbizalmam..s kezdem
megérteni,hogy az én vágyam,hogy szolgálja az Ő vágyait...pusztán
azzal,hogy beszélünk róla..mert nem húz falat maga köré...s igen is
kiakarja elégíteni bolondos kíváncsiságom...
Szóval teltek a percek ,órák,napok s hetek...tudta,érezte,tisztába
volt vele,hogy micsoda érzelmi viharokon megyek keresztül...mégis
vállalta,hogy játszunk...ismerkedjünk...
Most hol tartunk???Ezzel kapcsolatban ugyanolyan tanácstalan vagyok
akárcsak Ő!!!...Azt szoktam mondani,hogy van egy maszlagunk...s azt
formálgatjuk...alakítgatjuk..magunk örömére...Tudja nem vagyok érzelgős
típus...ezért félve írom le neki ,hogyha hiányzik...vagy ha épp vágyom
arra,hogy megbasszon...
mert nem tudom,hogy tudnék e újból olyan mély érzésekkel megélni bármit
is...mikor azt mondja,irigyli azt az embert...én azt gondolom,bárcsak Ő
lett volna az az ember....s tudja hogy igaza van..s igazat is adok
neki...de nehéz elismernem ..mert nem akarom,hogy fájjon neki...
Nem akartam,hogy megszeressen...sem,hogy megkedveljen..sem hogy ne
akarjon elveszíteni...egyikőnk számára sem akartam érzelmi
bonyodalmakat....de ahogy múlnak a napok közelebb kerülünk mindig
egymáshoz...úgy is,hogy észre sem vesszük...egy szó..egy mondat...egy
történés..egy provokálás..egy mosoly..egy pimaszság által is...s a
csend által is...szeretem hallgatni ha beszél..s ilyenkor jó nekem a
csend...vagyis a figyelés rá....de egy dolog amire figyelnem kell...s
csodálom,hogy még nem tette szóvá...hogy ne vágja közbe mikor ő
beszél....néha annyira akarok reagálni szavaira,hogy szinte meg sem
várom,hogy befejezze,már bele is csicsergek...s így mindig csak
bele kóstolunk az én balgaságom miatt egy-egy minket érintő kérdésbe...s
úgy érzem,nincs teljesen kivesézve...ami Őt érdekli...mert míg én
megkapom kérdéseimre a választ..hisz türelmesen hallgat..s válaszolgat
is..de Ő??? Ő mit kap a nyikogásomon kívül??...mert
választ..legalábbis épeszű válaszokat nem sokat...
na,de.így hirtelenjében ennyi, mit muszáj volt közölnöm veled...
de hamarosan jövök ígérem...
Miért döntöttem úgy ,hogy ezen levelet beteszem blogomba?Mert mióta íródott ezen levelem,azóta azért ezen ismerkedésnek ,kapcsolatnak tartalma lett!! na,meg más részről jó ha néha van ahova visszatud nézni az ember...S nem utolsó sorba, a Mai Napig Figyel Rám!!!
Nem oly rég beszéltünk Dombipadossal telefonon...ami jó,hogy zökkenőmentesnek volt mondható egész beszélgetés...igaz én kislányos zavaromban jobbára csak hallgattam...de ettől függetlenül nem volt semmi fusztrálló csend,vagy kínos hallgatás...szóval,attól függetlenül,hogy testiség önhibánkon kívül nem volt,ott sikerült folytatni beszélgetést ahol anno abba hagytuk..s hát mindkettőnk elismerte,hogy bizony motoszkálunk egymás fejében...
hiányoznak történések,próbáltam keresgélni,hátha testileg más kitudja e váltani amit ő kivált,azaz a pinalüktetős,gyomorbizsergetős,gombócos érzést torokban...:) de MOST ő az ki ezt képes előidézni nálam...
Ígértem írok,arról,hogy milyen volt beszélgetésünk ennyi idő után Dombipadossal,nos arcpirulós,(még jó,hogy nem látta :xd) gombóc érzés torokban...na,meg szabályszerűen "hallottam"ahogy bizonyos mondandóinál ver a szívem...(persze,hogy ver,hülye kurva,hiszen élsz:xd) na,amikor Ribancozott,még most is érzem telibe talál vele:))) imádom,de zavarba is tud vele ejteni,főleg ha olyan hangsúllyal küldi meg ezt a szót...uhhhhh
második beszélgetésünk...nos,ott már aktívabb voltam...kóstolgattam is rendesen..és élveztem baszki,kibaszottul élveztem,hogy na,itt van megint a pasi aki legalább vagy leüti a magas labdát,vagy ha kell akkor feldobja....s a levél amit ide bemásoltam,arra is rámutat,hogy hoppá....elmentünk volna lehet egymás mellett,de tudtuk,hogy azért mi nem alkottunk olyan hú,de rossz párost...sőt...ha nekem nem lett volna az érzelmi zűröm,mi nagy lépéseket tehettünk volna meg azt hiszem....de így meg maradok a hisztis Mirtyl:)))
Oszt most meg mán komolyabb dolgokról beszéltünk...persze kibaszott térerő bezavart...lényeg én hallottam mit mond(nagyjából)...s a tali megejtődni látszik...
de erről bővebben már csak később:p
kapni fogok egy levelet amiben meglesz adva,hogy mik az elvárások,s mik a teendőim,
már most tök izgatott vagyok....várom is agyban...na meg érzem testem is reagál felidézett dolgokra...de tudom,hogy beszélgetni fogunk előtte s ez talán lefog higgasztani amennyire le kell ,hogy higgasszon:))) na ezt megint jól megamondtam:xd
szarokbele:p:));)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése