Írtam...közben rossz gombra katt ,így levél megsemmisült...
Lényeg,egy kérdést intéztem önhöz,hogy érdemes e egyáltalán már azzal
foglalkoznom,hogy átadjam azon gondolataim,amik hosszú hónapokig ön
körül forogtak?...sebet feltépni nem vágyom...s most talán már egy
ideje úgy érzem túl vagyok nehezén.ha a sors úgy akarja, úgy is
találkozni fogunk...ha pedig nem...hát,akkor el kell(ett) fogadnom,bele
kell(ett) törődnöm,tudomásul kell(ett) vennem,hogy ennyi volt mit
kaphattam önből...mindenféle hátsó szándék nélkül írtam,hogy tanítson
például,hogy,hogy lehet szolgát nevelni...mi kell,ahhoz,hogy valaki"jó"
dominává válhasson s ebben tudna segíteni,hisz mindkét oldalt
ismeri,tapasztalata is meg van...s épp ezért ,mért kéne ismereteit
magában tartani,ha vagyok én akit érdekelne,hogy megossza velem
tudását...tiszteletem továbbra is meg van ön irányába...de a "majd
kereslek"..talán..lehet...meggondolom...szóval,ezzel menni fogunk
valamire is? ettől nem leszek okosabb...ha meg viszont úgy érzi ,hogy
nem akar energiát fektetni belém,vagy ha néha most is azt érzi elszívom
energiáját,csak szóljon,s meg próbálok,máshol boldogulni...viszont
ahogy ön is mondta nem mindegy kitől tanul ember!
szép estét
E
Ezután már nem beszéltünk..."várom",hogy keressen..de már nem oly intenzíven mint anno...könyörögni nem fogok..a tiszteletet amit elvárt megadtam neki..ha ez kevés sajnálom...fejlődni fogok! vagy vele vagy nélküle! de fogok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése