Telefon

Emlékszem mielőtt elöszőr találkoztunk milyen ideges voltam. Alig ismertem még, csak egy párszor beszéltünk interneten, aztán cseréltünk telefonszámot. Felhívott. Hangja nem volt túl mély és túl magas sem. Mégsem tudom elmondani miért de csalodott voltam. Nem ilyennek képzeltem. De úgy gondoltam ebből nem csinálok problémát. Ha élőben sem tetszik majd akkor legyen gond. Szombatra beszéltük meg a találkozót. Én pénteket akartam de azt mondta szombat legyen, akkor még azt hittem hogy ez kérés vagy javaslat volt, de most már tudom hogy semmikor máskor nem találkozhattunk volna. Ez szerdán volt. Se csütörtökön se pénteken nem beszéltünk, még egy üzenetet sem küldött. Ettől ugyanúgy vártam persze a hétvégét és nem gondoltam arra hogy átver. Eljött a nap és az óra és én ott voltam ahol lennem kellett. Pár perccel korábban is talán. Álldogáltam kezemben táskámmal, amiből félpercenként elővettem a telefont hogy megnézzem hány óra van. De ő nem jött. Többször körbefordultam hátha meglátom vhol hogy jön, de semmi. Felhívom jutott eszembe, de mégsem. Ekkor csörrent meg a telefonom. Mivel ép a kezemben volt azonnal feltudtam venni.
- igen tessék? – meg sem néztem ki az.
- Nagyon csinos vagy ma. – mondta
- Köszönöm, de honnan tudod?
- Látlak.
- Miért nem jössz ide? Azt mondtad itt találkozunk. Nem értelek.
- Nem, nem. Azt mondtam hogy mikor és hol legyél, nem mondtam hogy ott találkozunk.
- De hát én…
- Indulj el balra.
- Jó indulok, de akkor sem értem.
- Csak gyere.
- Honnan beszélsz?
- A lehető legjobb helyről. Ne. Ne. Me keress. Előre nézz.
- Messzire megyek?
- Csak ide hozzám. Az messze van?
- Azt hiszem nincs.
- Jó, most állj meg.
- Megálltam.
- Látom.
- Hát persze.
- Menj be az ajándékboltba a szőke pultos lányhoz menj. Mutatkozz be neki és tudni fogja ki vagy.
- Miért? Ki vagyok?
- Elég ha ő tudja. Átfog adni egy kis dobozt. Köszönd meg és tedd a zsebedbe de ne nyisd ki köszönj el és gyere ki.
- Rendben.
Végrehajtottam amit mondott. Bementem, szőke lány a pultnál. Bemutatkoztam ő halványan elmoslyodott és benyúlt egy fiókba. Kivett egy apró dobozt és átnyújtotta. Megköszöntem és távoztam. Mikor kiléptem az ajtón újra csörgött a telefonom.

- Gyors voltál.
- Sietek.
- Nem kell. Csak lassan.
- Rendben.
- Menj át a zebrán. Majd indulj jobbra.
- Indulok.
- Ha átértél akkor…. Jaj vigyázz még piros a lámpa.
- Óh bocsánat.
- Mondom hogy ne siess.
- Vigyázok.
- Tehát jobbra és menj el a zöld kapualjig
- Más nővel is ezt csinálod?
- Csak ha különleges.
- Más nőnek is ezt mondod?
- Ne szemtelenkedj.
- Itt vagyok a kapunál.
- Menj be nyitva van. Ha beértél, menj fel a lifttel a legfelső emeletre. Ott mikor kijössz balra és fel a kis lépcsőn. Ha elérted az ajtót vedd elő a kis dobozt. Leteszem a liftben úgyis megszakad.
Beszálltam a liftbe. Felmentem a 6.ra. majd balra és a rövid lépcsőn fel. ott az ajtó. Lenyomtam a kilincset. De zárva van. Kiveszem a dobozt a zsebemből és kinyitom. Benne a kulcs. A zárba illesztem és az ajtó enged. Kinyitom az ajtót. És valami lehullik elém. Lehajolok felveszem. Egy boríték. Egy kártya van benne.
„ GYERE A PÁRKÁNYHOZ”
Kilépek az ajtón és elindulok a párkányhoz.
- Azt hiszem jól megértjük majd egymást. – hallozzam meg a hangját a hátam mögül.
Olyan volt mint a telefonban. De tetszett.


Smpixie:Szubrina