Dombipadosról,akit már fejben néha képes vagyok Uramnak szólítani:)
A hétre terveztünk találkozót...de úgy néz ki ennek lőttek!
Csalódott vagyok!Igen! S ezt ő is tudja jól!
Mikor már érzem magamban,hogy képes lennék átadni neki hatalmat,írányítást...vagyis át is akarom adni...akkor olyan rossz,hogy az élet dönt...s nem mi:(
pedig csak egy napot kértem volnaaa....ajj máár...kezdek nyafis lenni...mert tudom mit képes kihozni belőlem...s félek is azon dolgoktól amiket kivált belőlem...s még is AKAROM!Megsemmisülni...általa,neki,érte...s a tudat,hogy még nincs itt az ideje dühít!!
nyaff!