Az ember az elsőt sosem felejti el?

Rágódtam...na nem nagyon,csak kicsit!:)
Miért is kéne titkolni,hogy ex Uram Bennem él?...Bdsm-ben első volt...talán ezért is nehéz feledni...vagy ha már úgy érzem feledtem valahogy még ritkán,de visszaköszön emlékeimben..
Nem!nem vagyok szerelmes...kicsiny lelkem táplálja emlékét szívemben...de nem bánom...hisz ártani ezzel kinek is árthatnék?nem is szándékozom!!!De le kellett írnom,ki kellett adnom magamból,hogy könnyebb legyen túllépni a néha még mindig fájón vágyódó lelkemnek azon,hogy "elérhetetlennek" érzem...Tudattam is ezt vele...nem mérlegelve,hogy vajon zaklatásnak éli e meg..vagy teherként...mit is?...hogy nem koccantam még le róla:)

Kedves G....!
Mint ember az emberhez kívánok szólni Hozzád.
A jó ég tudja már,hogy hányszor megígértem már ,hogy nem foglak keresni s nem foglak leveleimmel bombázni.
Amiért írok az igazából csak annyi,hogy nem szeretem a befejezetlen dolgokat.S valahogy Veled kapcsolatban jelen pillanatban is azt érzem,hogy a levegőben lógva hagytuk akármi is volt köztünk...
Nee!Kérlek ne szakíts félbe..ne kalandozzanak el gondolataid most levelemről!S kérlek olvasd tovább ha már idáig eljutottál!
Szívem minden szeretetével mondom,hogy örülök,hogy utamba sodorta az élet!S örülök,hogy megismertem!Amit bánok,az csak annyi,hogy ennyit kaphattam Önből!Beláttam a vágyait nem tudom beteljesíteni!Alapból kevés voltam Önhöz,de azért ott van bennem,hogy ha kevés lettem volna,még használatra sem méltatott volna!Valóban csak annyi lenne hibám,hogy nem érezte elkötelezettségemet?Számomra fontos lenne ezen kérdés megválaszolása,független attól,hogy rám nézve az pozitív vagy negatív lenne!Tudja ha tetszik ha nem ,ha zavarja ,ha nem leírom,hogy uralta lelkem!!.. ha tudatos volt,hanem minden elismerésem!
Fogalmam sincs lesz e bűntudatom,hogy megint Én voltam ki megkereste,megint Én voltam ki beszélgetést kezdeményezett,de biztos,hogy bánni fogom ezen gyengeségem!De majd megnyugtatom magam azzal,hogy ha annyira zavarnám írásaimmal leállítana!:)
Tudja,nehezen léptem túl magán érzelmileg!Fájt elengednem Önt lelkileg,...Részemről működhetett volna Önnel a kettőnk közt lévő kapcsolat...mert már jóval fia megszületése előtt tudtam...vagyis helyesbíttek...éreztem,hogy V... fontos szerepet tölt be az életében s már jóval én előttem ismerte!De hát ezzel nincs is gond...
El kell ismerjem s ezt sosem tagadtam van érzéke a széphez!Csodálatos lány így ismeretlenül is!Mindig azt kértem magamban,hogy csak fele annyira szeresse Önt,mint Én s akkor tudom,hogy jó kezekben lesz Ön:)
Szóval,bármikor itt vagy msn en szívesen beszélgetek Önnel!S,hogy miért is íródott ezen levelem??Ahhoz,hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozva magamnak túl lépjek "Uramon",ahhoz meg kell,hogy szakítsam ismeretségeinket facebook-on vagy épp iwiw-en!Mielőtt félreértenéd!
Akarva akaratlan ember belebotlik képeidbe...s mivel már agyban nem motoszkál rendszerességgel...de ha mégis véletlen meglátom,azért még ugrik a gombóc a torkomba!:)S ilyenkor eszembe jut,hogy Bennem maradt..ha akarom, hanem!
A lehető legszebb emlékként őrzöm!A lehető legmélyebb érzésekkel párosulva!Ami nem szerelem ,neaggódj:)...Nagyon sokáig az URamat láttam Önben...annyira átkattantam erre a szerepjátékra,hogy nem voltam képes egyszerű emberként,férfiként,apaként rád tekinteni!Csak a nagy betűs Uramként! S nem érdekel ,hogy akár Ön mit gondol,de számomra csak az ÉN Uram volt.ha birtokoltam is,akkor magát a szerepét birtokoltam!:) Az álmaim,vágyaim Önnel kapcsolatban amiket senki nem tud tőlem elvenni (még Ön sem!!!)az az,hogy ÖRÖKRE az Uram marad!!!Az első,s egyetlen!
Régebben gondolkodtam...Ha független lettem volna...egy szavába került volna s zokszó nélkül utazgattam volna csak hogy szolgáljam!Most mit gondolok?Néha fáj,hogy már semmire nem méltat..nem mint "ribancot"hanem mint egy ismerőst!Ha tudtam volna az elején,hogy elvesztem azt a férfit akit az elején megismertem,mikor még nem is szolgáltam...akkor sosem álltam volna szolgálatába,ha tudtam volna hogy ez ismeretségünk rovására megy!
Ennél rövidebb én sem lehettem volna:(ááá...)
Szóval,szeretném ha nem haragudna rám semmiért!Azért sem,hogy feladtam az Önnel való harcot!De tudtam sosem ismerhetem ki,sosem érhetek fel Önhöz szellemileg,így elismervén,hogy vesztettem....mindent...szerelmet,lelki társat,urat,tanítót,de ami a legfontosabb számomra egy kedves személyt!
Tudom,sosem fog még egyszer lelkileg senki így hatni rám...S igen bennem van még néha a kérdés,hogy tudnám e szolgálni,úgy mint rég...imádattal...
S tudja ha más nem azért a reményt meghagytam magamnak,hogy ha ebben az életemben nem is,de a következőben találkozni fogunk:)csak ismerjem fel:)
Maradok örökké a kis kurvája!:)Mert kitörölni nem tudom akkor sem...a lelkem rab maradt...Uram adhatná csak vissza szabadságát:( Bízom benne,hogy reagál levelemre Amit megköszönnék előre is:
Várom válaszát,szeretném tudni táplál e haragot,neheztelést,ellenszenvet,közönyt,undort írányomba
Szép estét