Hosszú vívódás után tudtam,hogy mi az mit biztos,hogy nem akarok,s már csak el kellett valahogy mondanom kék szeműnek,de nem lettem volna képes a szemébe nézve közölni vele döntésemet,így inkább leírtam,s csak bízni tudtam abban,hogy belátja jobb lesz így.
"Egy ideje próbálok leülni veled megbeszélni a dolgokat.De valljuk be nem lehet veled komolyan megbeszélni amit én akarok.Napok óta jár az agyam,ezért úgy döntöttem leírom ami foglalkoztat s ha utána van még valami megbeszélni való rajta akkor megbeszéljük,vagy egyszerűen tudomásul veszed amit mondok.
Sokat jár az agyam,biztos ez is rányomja hangulatomra a bélyeget.S magam is észreveszem,hogy ingerült vagyok.
Amit tudok! nem akarom megtartani a gyereket.nem azért válok,hogy máshová meg elkötelezzem,lekössem magam.Szabadságra,egyedülállóságra vágyom,nem pedig kötöttségekre.Az,hogy végre ott tartok,válok az egyfajta szabadságot ad,nem tartozom senki felé hivatalosan.Viszont ha megtartom ezt a gyereket belelépek egy másik kötöttségbe.Hiába nem házasodunk,a gyerek felérne egy hivatalos papírral.Teherként élném meg,főleg úgy hogy olyan érzésem lenne,hogy csak a gyerek miatt lennék itt,s megint az lenne bennem,hogy fogoly lettem egy kapcsolatban.Nem akarok senkihez sem kötődni,ragaszkodni.Nem akarok új családot!,főleg úgy nem,hogy rájöttem,hogy érzelmileg még ott sem múlt el minden.Tudom,hogy szeretsz! Nem elég erős viszont az én érzelmem feléd,hogy én ezt a kapcsolatot egy gyerekkel megerősítsem!!!!
Amit én mondani tudok:vagy együtt maradunk úgy,hogy nem lesz gyerek,vagy ne is erőltessünk tovább semmit,s ha kell inkább elköltözöm tesómékhoz,de gyereket sem tőled sem mástól nem vállalok.Érzelmileg nem tudom már elképzelni,hogy nekem mástól gyerekem szülessen.
Tudom,nem esnek jól szavaim,de szerintem te is belátod,hogy ily rövid együttélés alatt öngyilkosság lenne,ha gyerek születne.Főleg,hogy kevés,ha kedvellek vagy imádlak.Erre nem lehet családot alapítani.S,tudom,hogy nem foglak szerelemmel szeretni.Ha ez eddig nem jött,nem is fog!Szóval,arra kérlek,hogy fogadd el a döntésem,még ha nem könnyű,akkor is!
Ha nehéz úgy,hogy itt vagyok,akkor elmegyek,ha kell a gyárba is kerüljük egymást..mindegy hogyan de ezt fogadd el."
Nem mondom,hogy az elkövetkező két-három nap könnyű lett volna...került,nem szólt hozzám,s mikor már úgy voltam vele,hogy nem bírom elviselni,hogy egymást kerülgessük a lakásban is,mint két idegen s már azon voltam,hogy inkább tényleg elköltözöm,akkor végre nyitott felém s úgy érzem akkor jól döntöttem,s nem bántam meg döntésem azóta sem.. 2012.01.05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése