Van,valaki,aki nekem elmond,mindent magáról.Ezt is ő mondta el nekem,hallgasd meg Te is:
"Voltak padok,de egy bizonyoson kettesben mi sokszor ültünk.S voltak helyek,ahol kettesben lehettünk.Elmondtunk egymásnak sok mindent.Mondtunk,a másiknak olyan dolgokat,amit más,nem biztos,hogy úgy ért meg?Lehet,hogy másnak, a másikról egész más véleménye lett volna?Lehet,lett volna olyan,aki él az alkalommal...?Sok mindent nem lehet tudni.De Ő,akármit mondott is nekem magáról,lehetett az jó,vagy rossz,mindig elfogadtam.Pedig számomra volt közben fájó dolog is amit meghallgattam, mégsem gondoltam soha sem rosszat Őróla.Mindent elfogadtam,mert az a múlt,ez a jelen,s talán a majd a jövő!!! El kellett fogadnom.
.Tudod miért???Mert,minél jobban megismertem,egyre jobban megszerettem,s egy idő után nagyon bíztam már benne.Nagyon jó,szép volt Vele.Boldog voltam amikor Vele lehettem.Pedig,igazából,szinte csak lelki kapcsolat volt köztünk.És közben történt velünk valami.Nagyon boldog voltam akkor.Szerettem,imádtam Őt. De aztán,megtörtént amit soha nem akartam,elhagyott... "
Ezt,mesélte el az a valaki,aki nekem mindent elmond magáról.S most már tudom,miért olyan más mostanában.Miért nem bír őszintén azóta mosolyogni,miért nem bír őszintén nevetni,miért mondja,olyan ismerőseinek,akik mit sem tudtak őróluk,mi a baj,olyan más vagy,:"semmi,csak nincs kedvem". S már tudom,miért kerüli azokat akik kérdezgetnék. Mondja,közben" vissza hallja,biztos nem véletlen,mert biztos,úgy viselkedett.Pedig ő mindig szereti,szeretni fogja. Nem gyógyítja meg az ő sebét az idő sem.Nagyon rossz minden,összetört a szíve,a lelke,nincs nagyon protézis ami erre a bajra beültethető lenne."
Ha találkoznál ezzel a valakivel,most már tudod miért is lett ő ilyen,tehát ne kérdezd tőle,miért lett ilyen, most már tudod, tehát ne kérdezd!!!