Néha bánom...

Továbbra is vannak pillanatok,mikor Uram annyira felbőszít,hogy legszívesebben a legalpáribb módon hoznám tudomására,hogy nem tetszik amit velem művel lelkiekben.Finoman tudomására is hozom mi az ami nem tetszik, s mi az amiből ha tetszik, hanem, nem fogok engedni.Persze kitörésem után néha bánom,hogy nem olyan stílusom Urammal szemben amilyet Ő elvárna tőlem.De dühít ha azt érzem,hogy ezeket a csatákat nem nyerhetem meg,ha valamirevaló szajhája,ribanca,szukája ,szopós kurvája akarok lenni.Már pedig akarok,de fejben megy csak ez az érzés.Félek attól,hogy eljön az idő mikor az Ő szavaival élve:"Betörni,nevelni,tanítani,birtokolni foglak.Mert ezt akarod,igaz?"Mondtam:-Nem tudom...talán fejben.Mire Ő:-Én igen.Hogy tudnám elmagyarázni neki,hogy a fejben izgató és vágyott dolgok nálam nem egyenlőek azok átélésével?Egy olyan típusú lány mint én ,hogy dolgozná fel,hogy "legyőzi" egy férfi...Hú,belegondolni is félelmetes....Nem vagyok sok mindenre megérve még,s talán arra sem,hogy betörjek,megalázkodjak Uram elött...S ki tudja,lehet soha nem is leszek képes,hisz ahhoz túl nagy egóm,önbecsülésem?Szar ügy új fent...mivel vágyom a férfi dominanciájára,de viszont félek is behódolni"-Nehogy már egy férfi vegye át felettem a hatalmat !"-címszóval.Mennyit fogok én még szenvedni,ha továbbra is ezt az utat választom magamnak...De dominancia nélkül már nem sex a sex...csak ne legyen alázás,betörés....annélkül is lehet uralni egy nőt...Miért nem az én játékszabályaim szerint élünk?!:-)Bizti vigyáznék piciny lelkivilágom megnem sértésére!:-))
Mivel nem szeretem használni a szeretem szót,néha versekkel ,idézetekkel próbálom kiengesztelni Uram,vagy ha csak azt akarom,hogy tudja ,hogy fontos számomra.Íme egy-pár:(pedig lenne bőven...de elég a romantikából ennyi bőven:-)

"Szeress most úgy,ahogy nem lehet,ahogy nem lehetek Veled.
Ne szólj semmit,mindentértek,a szerelmet Te sem kérted."

"Beittalak magamba,nehéz kőként jössz mindenhová velem.
Iszonyúan nehéz a "Nélküled-Veled" életem.
De ez olyan drága ajándék nekem,hogy felsem becsülhetem!"

"Szükségem van Rád,mint embernek a betevőre,
az eszméltető tiszta levegőre.
Kellesz nekem,akár a két kezem.
Túl fontos vagy:Általad létezem!"


Bár nem kenyerem a szeretem szót használni,Bízok benne Uram tudja minden rezdülésemből,érintésemből,megnyílvánulásaimból,hogy ez pedig így van:Szeretem!:-)
Ha másból nem akkor ezen mondatomból:"Maradok továbbra is imádattal Uram felé"----Nálam az imádat többet ér...ha tetszik hanem:-P

Szeretlek gyűlölni,gyűlöllek szeretni

Utálom azokat az érzéseket amiket Uram néha kivált belőlem....Toporzékolni,hisztizni,sírni szeretnék!!!!Mert nem akarja megérteni amit én szeretnék vagy épp nem szeretnék.Miért kell,hogy neki legyen ezen dolgokban igaza?Hisz anno nem ezeket tisztáztuk le...Fejlődik az ember-mondja Uram....Válaszom:-Uram igen.
Én csak azt veszem észre egyre jobban visszafelé fejlődöm s felejteni szeretnék....újból kezdeni mindent magam is jobban átgondolva lehetőségeim....Dühös vagyok!Ezt érzem...Kínlódom,vívódom testileg,lelkileg...Szar ügy mondaná más s egyenlőre nem látok kiutat belöle

minden oly zavaros...

Most én vagyok az aki elkapott valami vírusos nyavaját...A hét elején megtudtam,hogy külföldre utazott Uram...Valahogy onnantól fogva semmi nem érdekelt...kettős érzések kezdték megszállni lelkem zugait...még messzebb kezdtem érezni magamtól Uram...s még jobban kezdtem vágyakozni közelsége után...ha sokszor elérhetetlennek éreztem,akkor ezt most nem is tudom minek nevezhetném...mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből...tudom,balgasság...de ilyenkor félek csak igazán,hogy elveszíthetem...s itt jön a kettőség...miközben azzal gyötröm magam,hogy tán sosem lesz enyém igazán,(s ez fáj),akkor ezen gondolatommal egyidőben,ott van a másik gondolat,hogy kikéne szállni,s hagyni mindent a fenébe ...meg amúgyis.... s újra elkezdeni a magam útját járni...s újra a magam urának lenni...de tudom azt is,hogy ez egy menekülés lenne részemről...mert nem akarok érezni...nem akarok szeretni...s nem akarok behódolni...miközben ezekeket már megtettem azzal egy időben mikor hagytam,hogy a testem s lelkem felett rendelkezzen szabadon...de néha szeretnék kitörni ebből...fogalmam sincs,hogy miért...tán mert félek minden olyan dologtól amivel tudom,hogy ha mellette maradok,megfog ismertetni...néha hagyom,hadd higyje,hogy oks talán megteszem,bevállalom...csak,hogy ne legyen csendszünet...távolságtartás...neheztelés...de mikor végig gondolom perverzióit,saját magamnak azt mondom,ha ezeket megteszed nem vagy normális...de az,hogy nem vagyok normális,már azzal elkezdődött,hogy hagytam,hogy egy férfi érzelmileg bekusszon agyam minden kis zugába...lelkembe...testembe...s ne tudjam kizavarni onnan...pedig próbáltam,ó de hányszor...mikor összecsaptak a hullámok felettem,mert éreztem,hogy most igenis nem az van amit én! akarok,ó de tudtam gyűlölni...de mégis azon voltam,hogy ne nehezteljen...közben szívem majd megszakadt...síkitani,sírni ,üvölteni szerettem volna felháborodásomban...hogy nem teheti ezt velem!!!...de teszi,mert tudja,hogy megteheti,s ilyenkor van az,hogy menekülni,kilépni,lezárni,felejteni mindent....nehogy már az legyen amit Ő akar...miközben a következő pillanatban már sóvárgok hangja,érintése és farka után...ördögi kör...aminek középpontjában mégis csak Uram áll...

Szeretetkönyv

"Megismerni csak akkor tudlak,ha részt veszek Benned,ha belülről éllek meg!Ha nem csak látlak és tudok Rólad,de érezlek is-ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni.Ezt nem lehet kívülről,csak is belülről.A megismerés a "jártál bennem","jártam benned"kölcsönös élménye.Ismerem a titkos utcáidat,lelkedet és tested rezdüléseit,érzékenységed,magányodat,vadságodat vagy félelmedet.-Azt,hogy mersz-e szeretni egyáltalán.Tudsz-e adni s elfogadni?-most derül ki valójában.Mert amit adsz most azt magadtól adod.A titkaidat adod-amit féltesz,amit rejtesz,azt adod-és azt fogadod el Tőlem is."
Müller Péter:Szeretetkönyv

"A gazdag a vagyonából adhat,a bölcs a tudásából,
de az adja a legtöbbet aki szabadságot ad.
És szabadságot is csak az adhat,aki maga is szabad!"

"Azért vagyok Veled,hogy kiteljesítselek,nem azért,hogy korlátozzalak!
Azért vagyok Veled,hogy szárnyakat adjak Neked,nem azért,hogy elvegyem a szárnyaid.
Felhatalmazlak,hogy szabadon szeretkezz bárkivel akit megkívánsz,amikor csak akarod.Ha nem
vagyok elérhető vagy a körülmények úgy hozzák.Akkor nem is kell Nekem előre bejelentened,vagy a hozzájárulásomat kérned.Ha valakit beakarsz vonni kettőnk mellé,akkor szabadon megteheted.Bízom Benned és választásaidban.Ami Neked jó,az Nekem is jó.Azt akarom,hogy boldog és teljes életet élj.

Ezeket a kis irományokat a neten olvastam s megfogott ,megragadott...
Mondhatnám aktuális a második szösszenet számomra...Azt is mondhatnánk ezt a kis szöveget akár Uram is írhatta volna számomra...De sajnos nem tette:-( :-)
Távkapcsolatban élünk,ritkán adódik meg,hogy együtt lehessünk,bár napi szinten kommunikálunk valamilyen formában egymással.Imádom,szeretem,tisztelem Uram,hisz ha nem így lenne nem lennék Vele.A napokban kértem,engedélyezze,hogy elmenjek másokkal baszni...csak,hogy lelkivilágom helyre billentsem...Mivel közös találkozásunkra még várnunk kell...Azt hiszem sok szempontból másképp állok dolgokhoz,mint a nők többsége...Engem nem zavar,ha Uram más nőkkel is foglalkozik,csak ne tudjak róla,s ne elöttem tegye...bár nem hinném,hogy kapcsolatunkban ez fennáll..de ha így lenne,nem zavarna...ezt tudja Uram is...Mivel a napnak nincs olyan perce,hogy ne baszáson járjon agyam,így először felvetettem Uramnak,hogy szeretnék két férfival együtt lenni...de mivel Uram jelenléte szerintem feszélyezne ,ezt nem d/s ,nem s/m kapcsolatban szeretném,hanem haveri alapon valakikkel...a saját játékszabályaim szerint...Tudja Uram ,tisztában van vele,hogy számomra ez egy érzelemmentes dolog,mivel a szívemben Ő van,csak a testem adnám át másnak "használatra",utána mindenki menne a dolgára,mint ha mi sem történt volna...erre képes vagyok,hisz Uram elött jó pár kapcsolatomat így éltem meg...Tudja azt is,hogy nekem az ad megnyugvást ha érzem,hogy kitölt a fasz...elmagyarázhatatlan..mások számára talán érthetetlen,de számomra ez felér egy lelkiorgazmussal...maga a tudat ,hogy bennem volt egy idegen,megnyugvással tölt el...s mégjobban megerősít abban,hogy következő életemben kurvának kell,hogy szülessek:-))Az engedélyt nem kaptam meg,s bár nehéz betartanom,mert hajtana vérem,csak megköszönni tudom Uramnak,hogy így áll hozzám...nem itélkezik,továbbra is bízik Bennem s megígérte lesz olyan ,mikor megfogom kapni a több faszt,de addig tennem kell dolgom,amiket elvár tőlem..Azt hiszem ,úgy gondolom Ő az az ember aki mellett tényleg kiteljesedhetek s talán ki is fogok.:-)De ez még a jövő zenéje:-P