Egy férfitől kaptam,gondolom figyelemfelkeltés céljából....tetszett:-) ez is örökítésre méltó számomra.
"Irigylem akiknek ilyen a csecsemőjük,mármint okosan tudnak utánozni.Nekem is van egy.Hosszú-hosszú ideje nevelgetem,tanítgatom,de nem sok eredménnyel.Az enyém valamiért makacs s nem akar utánozni engemet.Lehet,hogy az a baj,nincs neki se keze,se lába.Azért látszik rajta atyai gondoskodásom,még ha csak nyomokban is.Egy jó ideje nem is kell győzködnöm,feláll magától is,pedig nincs is lába.Nagyon büszke vagyok rá.Van viszont egy olyan-számomra kellemetlen szokása-állandóan lyukba akar mászni.Ez még hagyján,de milyen koszosan bújik elő.Utána mindig alaposan megkell fürdetni őt.Hisz koszosan nem vihetem sehova sem.
Már annyit vesződtem vele,hogy ne csinálja ezt velem,de hiába.Van úgy,hogy egy darabig eltiltom ettől a szokásától,de egyszercsak elkapja a hiszti s addig toporzékol meg toporzélok,hogy a végén egész belilul a feje.
Vajon ezt hol tanulta?Az iskolába?Vagy a TV-be?Hát ott nem,mivel lyukas lett a TV is,mikor bevertem a kalapáccsal a nyagykutya fejét,mikor sokat ugatott a TV-ben.Még jó,hogy oda nem akart bemászni,tiszta üvegszilánk lenne az egész.Összevagdosná csak magát,én meg kötözgethetném.Hogy nézne ki szegényke abba a sok gézbe?!
Azért reménykedem,csak benő a fejelágya.Vagy lehet,hogy tényleg ilyen hülye?A múltkor olvastam egy tudományoslapban,hgy a kisméretű verés hasznos a nevelésben.Ezért vettem egy légycsapót és amikor beleakar mászni egy lyukba,hát mértékkel,de nyakon csapom.Még jó,hogy nem tud nyűszíteni,mert nincs hangszála.De azért ez hatásos,csönd van egy darabig.Áldom a kezét annak,aki a légycsapót kitalálta.Amíg nyugton van nincs vele bajom,na meg kevesebbet kell fürdetni.Már megpróbálkoztam rengeteg dologgal.Elvittem például sportolni,de ettől csak izmosabb lett.Mesét is olvasok neki,de hát nem tud egy helyben maradni,mindig csak izeg-mozog és addig fészkelődik amíg egy lyukba be nem mászik.Csak egy pillanatra nem figyelek oda,s hopp már bennt is van egyben.Megkeseríti az életem.Ez az állandó küzdelem,már az agyamra megy.Elvittem az orvoshoz,hogy dr.úr nézze meg,de az orvos azt mondta,hogy ez ebben a korban még természetes.Ahogy öregszik,egyre rafináltabb lesz.Mindenféle mesét kitalál,hogy elterelje figyelmemet.Még szerencse,hogy vak,képzeld ha látna és minden lyukat megtalálna?!Ajjaj,régen rossz lenne nekem.
Kitagadni nem tudom,csak az én gyermekem,hát szeretem.:-))
Sirály:)Nékem teccik:))
2008. december 17., szerda
2008. december 14., vasárnap
Amikor egy álom valóra válik....
Ezt a napokban kaptam,s úgy érzem meg kell örökíteni elsősorban magam számára...:-)
Sanda pillantások kísérték amerre elhaladt,szemét becsukta,hagyta had történjen vele minden amit akarnak. A hajóra vitték és kikötözték.Ez is része volt a játéknak.
Az ellenkezés hiába való volt,ezt már a lakásán megtapasztalta, amikor elrabolták.Évekkel ezelőtt fizetett be egy játékra,már el is felejtette.A barátaival volt egy extrém helyen,ahol legomboltak tőle egy tetemes összeget azért,hogy egy sub helyzetbe kerüljön valamikor a messzi jövőben.
Meglepetésnek kellett lennie és az is volt.Hisz már rég el is felejtette,hogy megbízást adott, az összeget pedig elkönyvelte naivsága veszteségeként.De most itt volt a hajón , s egy tucat ember vágyakozó tekintete kísérte testének vonagló mozdulatait.Egy öregasszony lépett hozzá s követelte,hogy nyalja ki.
Kicsit ódzkodott ettől,baromira nem így képzelte ezt a kéjutazást.Kezében korbács fénylett s suhintott is vele egy jókorát.Már épp legyőzni készült undorát,amikor megjelent egy magas férfi,kezében karddal,s félrelökte az öregasszonyt.Sötét szemében féktelen szabadság és vadság tükröződött,mozdulatai erőteljesek és gyorsak voltak.
-Hagyd már,mindenkivel ezt csinálod akit idehoznak.Hát milyen bevezetés ez?!
A lány megbűvölve nézett megmentőjére.
A férfi határozottan hozzálépett,széles kardjának hűvösét meztelen mellére helyezte.
-Ne félj,nem vágom le a mellbimbódat!
Feszült másodpercek teltek el,csak nézték egymást,miközben a hűvös acél feltérképezte teste hajlatait.
-Gyönyörű jószág vagy,tudod-e??Üdvözöllek köreinkben!
A férfi arcán a mosoly sejtelmesen csillogott.
-Látod ezt a sok férfit?Mind megfog dugni.-fordult el hirtelen,s körbemutatott a karddal.
-Beleteszünk egy függőágyba,hogy kényelmesen legyél,s a torna addig tart majd,amíg én azt nem mondom,állj!
Aztán csak az enyém leszel!
Miközben beszélt kardja a lány combjához ért,akinek teste lüktetni kezdett a vágyakozástól.
De hirtelen megragadta őt két férfi,s egy láncon függő bőrövbe csatolták lábait,egy kötélből font alkalmatosságba helyezték testét,úgy hogy csak a feje hajlott hátra.
Altestmagasságban lógott,körülötte egyszer csak megjelentek a sóvár férfiak,már merev hímtaggal készülve az erőszakra.Majd az egyik,álló farkát kíméletlenül beledöfte a lány vaginájába,aki akkora már tudta,hogy ez nem játék.Szemében valódi rémület ült.
Sorban jöttek a férfiak és kikötözött testébe onanizálták magukat,nem törődve a lány halk,beletörődött zokogásával.Csak a férfira tudott gondolni közben,aki azt ígérte leállítja majd egyszer ezt a megalázást.Testébe vágott a karabiner,a szíj dörzsölte combjait,a fájdalom elviselhetetlen volt,de egy idő után eltűnt,és kiüresítette a fejét.
Bár nem tagadta,sokszor álmodott ilyen dolgokról,de akármilyen perverz álma is volt,az messze elmaradt attól,amit a valóságban átélt.
Kezdte megbánni,hogy annak idején annyira vagánynak akart látszani,és belement ebbe az egészbe,nem mintha nem érzett volna gyönyört,sőt egyre gyakrabban élvezte kiszolgáltatott helyzetéből adódó kínjait.
Mindig ilyen volt.
Csak olyan férfiba szeretett bele,aki kiabált vele,aki kitudta billenteni magabiztosságából.
Persze egytől egyik kihasználták,de most ezt inkább nem akarta végiggondolni.Várta a férfit.
S jött is.
Előtte szétnyílt a tömeg.
A lány fejéhez vonult,lassan végigsimította haját,még megkérdezte:
-Van kedved kényeztetni Engem?
-Igen.-suttogta a lány,s szinte már szájában érezte a gyönyörű,méretes péniszt.
De nem kapta meg.A férfi kivette a karabinerből,s karjában vitte fel egy kabinba.
Lemosdatta,miközben a lány egyre inkább úgy érezte,hogy meghal a vágytól,ha nem érhet a férfihoz.
A férfi szótlanul tevékenykedett körülötte,és csak néha nézett rá,de akkor azonnal elmosolyodott.
-Na,most aludj egy kicsit.Holnap újra jövök,ha jobban leszel.
Nem volt mit tenni megpróbálkozott az alvással.
Hiába fájt mindene,mégis az fájt neki a legjobban,hogy ez a férfi,most itt hagyta őt egyedül,s nem simogatta őt,lábai nem fonták körül karcsú alakját,s nem túrhatott bele fekete hajába.Ismét megkötözve érezte magát.
De ez a fajta érzés,tán kínzóbb volt,mint az előző.
Kínzóbb volt,hiszen pont attól az embertől nem kapta meg azt,amit szeretett volna,akire vágyott.
Tehát bármilyen perverz álmaink vannak,a legnagyobb fájdalom előidézéséhez nem kell sem korbács,sem erőszak....
2008.december 15.
Sanda pillantások kísérték amerre elhaladt,szemét becsukta,hagyta had történjen vele minden amit akarnak. A hajóra vitték és kikötözték.Ez is része volt a játéknak.
Az ellenkezés hiába való volt,ezt már a lakásán megtapasztalta, amikor elrabolták.Évekkel ezelőtt fizetett be egy játékra,már el is felejtette.A barátaival volt egy extrém helyen,ahol legomboltak tőle egy tetemes összeget azért,hogy egy sub helyzetbe kerüljön valamikor a messzi jövőben.
Meglepetésnek kellett lennie és az is volt.Hisz már rég el is felejtette,hogy megbízást adott, az összeget pedig elkönyvelte naivsága veszteségeként.De most itt volt a hajón , s egy tucat ember vágyakozó tekintete kísérte testének vonagló mozdulatait.Egy öregasszony lépett hozzá s követelte,hogy nyalja ki.
Kicsit ódzkodott ettől,baromira nem így képzelte ezt a kéjutazást.Kezében korbács fénylett s suhintott is vele egy jókorát.Már épp legyőzni készült undorát,amikor megjelent egy magas férfi,kezében karddal,s félrelökte az öregasszonyt.Sötét szemében féktelen szabadság és vadság tükröződött,mozdulatai erőteljesek és gyorsak voltak.
-Hagyd már,mindenkivel ezt csinálod akit idehoznak.Hát milyen bevezetés ez?!
A lány megbűvölve nézett megmentőjére.
A férfi határozottan hozzálépett,széles kardjának hűvösét meztelen mellére helyezte.
-Ne félj,nem vágom le a mellbimbódat!
Feszült másodpercek teltek el,csak nézték egymást,miközben a hűvös acél feltérképezte teste hajlatait.
-Gyönyörű jószág vagy,tudod-e??Üdvözöllek köreinkben!
A férfi arcán a mosoly sejtelmesen csillogott.
-Látod ezt a sok férfit?Mind megfog dugni.-fordult el hirtelen,s körbemutatott a karddal.
-Beleteszünk egy függőágyba,hogy kényelmesen legyél,s a torna addig tart majd,amíg én azt nem mondom,állj!
Aztán csak az enyém leszel!
Miközben beszélt kardja a lány combjához ért,akinek teste lüktetni kezdett a vágyakozástól.
De hirtelen megragadta őt két férfi,s egy láncon függő bőrövbe csatolták lábait,egy kötélből font alkalmatosságba helyezték testét,úgy hogy csak a feje hajlott hátra.
Altestmagasságban lógott,körülötte egyszer csak megjelentek a sóvár férfiak,már merev hímtaggal készülve az erőszakra.Majd az egyik,álló farkát kíméletlenül beledöfte a lány vaginájába,aki akkora már tudta,hogy ez nem játék.Szemében valódi rémület ült.
Sorban jöttek a férfiak és kikötözött testébe onanizálták magukat,nem törődve a lány halk,beletörődött zokogásával.Csak a férfira tudott gondolni közben,aki azt ígérte leállítja majd egyszer ezt a megalázást.Testébe vágott a karabiner,a szíj dörzsölte combjait,a fájdalom elviselhetetlen volt,de egy idő után eltűnt,és kiüresítette a fejét.
Bár nem tagadta,sokszor álmodott ilyen dolgokról,de akármilyen perverz álma is volt,az messze elmaradt attól,amit a valóságban átélt.
Kezdte megbánni,hogy annak idején annyira vagánynak akart látszani,és belement ebbe az egészbe,nem mintha nem érzett volna gyönyört,sőt egyre gyakrabban élvezte kiszolgáltatott helyzetéből adódó kínjait.
Mindig ilyen volt.
Csak olyan férfiba szeretett bele,aki kiabált vele,aki kitudta billenteni magabiztosságából.
Persze egytől egyik kihasználták,de most ezt inkább nem akarta végiggondolni.Várta a férfit.
S jött is.
Előtte szétnyílt a tömeg.
A lány fejéhez vonult,lassan végigsimította haját,még megkérdezte:
-Van kedved kényeztetni Engem?
-Igen.-suttogta a lány,s szinte már szájában érezte a gyönyörű,méretes péniszt.
De nem kapta meg.A férfi kivette a karabinerből,s karjában vitte fel egy kabinba.
Lemosdatta,miközben a lány egyre inkább úgy érezte,hogy meghal a vágytól,ha nem érhet a férfihoz.
A férfi szótlanul tevékenykedett körülötte,és csak néha nézett rá,de akkor azonnal elmosolyodott.
-Na,most aludj egy kicsit.Holnap újra jövök,ha jobban leszel.
Nem volt mit tenni megpróbálkozott az alvással.
Hiába fájt mindene,mégis az fájt neki a legjobban,hogy ez a férfi,most itt hagyta őt egyedül,s nem simogatta őt,lábai nem fonták körül karcsú alakját,s nem túrhatott bele fekete hajába.Ismét megkötözve érezte magát.
De ez a fajta érzés,tán kínzóbb volt,mint az előző.
Kínzóbb volt,hiszen pont attól az embertől nem kapta meg azt,amit szeretett volna,akire vágyott.
Tehát bármilyen perverz álmaink vannak,a legnagyobb fájdalom előidézéséhez nem kell sem korbács,sem erőszak....
2008.december 15.
Néha bánom...
Továbbra is vannak pillanatok,mikor Uram annyira felbőszít,hogy legszívesebben a legalpáribb módon hoznám tudomására,hogy nem tetszik amit velem művel lelkiekben.Finoman tudomására is hozom mi az ami nem tetszik, s mi az amiből ha tetszik, hanem, nem fogok engedni.Persze kitörésem után néha bánom,hogy nem olyan stílusom Urammal szemben amilyet Ő elvárna tőlem.De dühít ha azt érzem,hogy ezeket a csatákat nem nyerhetem meg,ha valamirevaló szajhája,ribanca,szukája ,szopós kurvája akarok lenni.Már pedig akarok,de fejben megy csak ez az érzés.Félek attól,hogy eljön az idő mikor az Ő szavaival élve:"Betörni,nevelni,tanítani,birtokolni foglak.Mert ezt akarod,igaz?"Mondtam:-Nem tudom...talán fejben.Mire Ő:-Én igen.Hogy tudnám elmagyarázni neki,hogy a fejben izgató és vágyott dolgok nálam nem egyenlőek azok átélésével?Egy olyan típusú lány mint én ,hogy dolgozná fel,hogy "legyőzi" egy férfi...Hú,belegondolni is félelmetes....Nem vagyok sok mindenre megérve még,s talán arra sem,hogy betörjek,megalázkodjak Uram elött...S ki tudja,lehet soha nem is leszek képes,hisz ahhoz túl nagy egóm,önbecsülésem?Szar ügy új fent...mivel vágyom a férfi dominanciájára,de viszont félek is behódolni"-Nehogy már egy férfi vegye át felettem a hatalmat !"-címszóval.Mennyit fogok én még szenvedni,ha továbbra is ezt az utat választom magamnak...De dominancia nélkül már nem sex a sex...csak ne legyen alázás,betörés....annélkül is lehet uralni egy nőt...Miért nem az én játékszabályaim szerint élünk?!:-)Bizti vigyáznék piciny lelkivilágom megnem sértésére!:-))
Mivel nem szeretem használni a szeretem szót,néha versekkel ,idézetekkel próbálom kiengesztelni Uram,vagy ha csak azt akarom,hogy tudja ,hogy fontos számomra.Íme egy-pár:(pedig lenne bőven...de elég a romantikából ennyi bőven:-)
"Szeress most úgy,ahogy nem lehet,ahogy nem lehetek Veled.
Ne szólj semmit,mindentértek,a szerelmet Te sem kérted."
"Beittalak magamba,nehéz kőként jössz mindenhová velem.
Iszonyúan nehéz a "Nélküled-Veled" életem.
De ez olyan drága ajándék nekem,hogy felsem becsülhetem!"
"Szükségem van Rád,mint embernek a betevőre,
az eszméltető tiszta levegőre.
Kellesz nekem,akár a két kezem.
Túl fontos vagy:Általad létezem!"
Bár nem kenyerem a szeretem szót használni,Bízok benne Uram tudja minden rezdülésemből,érintésemből,megnyílvánulásaimból,hogy ez pedig így van:Szeretem!:-)
Ha másból nem akkor ezen mondatomból:"Maradok továbbra is imádattal Uram felé"----Nálam az imádat többet ér...ha tetszik hanem:-P
Mivel nem szeretem használni a szeretem szót,néha versekkel ,idézetekkel próbálom kiengesztelni Uram,vagy ha csak azt akarom,hogy tudja ,hogy fontos számomra.Íme egy-pár:(pedig lenne bőven...de elég a romantikából ennyi bőven:-)
"Szeress most úgy,ahogy nem lehet,ahogy nem lehetek Veled.
Ne szólj semmit,mindentértek,a szerelmet Te sem kérted."
"Beittalak magamba,nehéz kőként jössz mindenhová velem.
Iszonyúan nehéz a "Nélküled-Veled" életem.
De ez olyan drága ajándék nekem,hogy felsem becsülhetem!"
"Szükségem van Rád,mint embernek a betevőre,
az eszméltető tiszta levegőre.
Kellesz nekem,akár a két kezem.
Túl fontos vagy:Általad létezem!"
Bár nem kenyerem a szeretem szót használni,Bízok benne Uram tudja minden rezdülésemből,érintésemből,megnyílvánulásaimból,hogy ez pedig így van:Szeretem!:-)
Ha másból nem akkor ezen mondatomból:"Maradok továbbra is imádattal Uram felé"----Nálam az imádat többet ér...ha tetszik hanem:-P
2008. november 3., hétfő
Szeretlek gyűlölni,gyűlöllek szeretni
Utálom azokat az érzéseket amiket Uram néha kivált belőlem....Toporzékolni,hisztizni,sírni szeretnék!!!!Mert nem akarja megérteni amit én szeretnék vagy épp nem szeretnék.Miért kell,hogy neki legyen ezen dolgokban igaza?Hisz anno nem ezeket tisztáztuk le...Fejlődik az ember-mondja Uram....Válaszom:-Uram igen.
Én csak azt veszem észre egyre jobban visszafelé fejlődöm s felejteni szeretnék....újból kezdeni mindent magam is jobban átgondolva lehetőségeim....Dühös vagyok!Ezt érzem...Kínlódom,vívódom testileg,lelkileg...Szar ügy mondaná más s egyenlőre nem látok kiutat belöle
Én csak azt veszem észre egyre jobban visszafelé fejlődöm s felejteni szeretnék....újból kezdeni mindent magam is jobban átgondolva lehetőségeim....Dühös vagyok!Ezt érzem...Kínlódom,vívódom testileg,lelkileg...Szar ügy mondaná más s egyenlőre nem látok kiutat belöle
2008. október 25., szombat
minden oly zavaros...
Most én vagyok az aki elkapott valami vírusos nyavaját...A hét elején megtudtam,hogy külföldre utazott Uram...Valahogy onnantól fogva semmi nem érdekelt...kettős érzések kezdték megszállni lelkem zugait...még messzebb kezdtem érezni magamtól Uram...s még jobban kezdtem vágyakozni közelsége után...ha sokszor elérhetetlennek éreztem,akkor ezt most nem is tudom minek nevezhetném...mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből...tudom,balgasság...de ilyenkor félek csak igazán,hogy elveszíthetem...s itt jön a kettőség...miközben azzal gyötröm magam,hogy tán sosem lesz enyém igazán,(s ez fáj),akkor ezen gondolatommal egyidőben,ott van a másik gondolat,hogy kikéne szállni,s hagyni mindent a fenébe ...meg amúgyis.... s újra elkezdeni a magam útját járni...s újra a magam urának lenni...de tudom azt is,hogy ez egy menekülés lenne részemről...mert nem akarok érezni...nem akarok szeretni...s nem akarok behódolni...miközben ezekeket már megtettem azzal egy időben mikor hagytam,hogy a testem s lelkem felett rendelkezzen szabadon...de néha szeretnék kitörni ebből...fogalmam sincs,hogy miért...tán mert félek minden olyan dologtól amivel tudom,hogy ha mellette maradok,megfog ismertetni...néha hagyom,hadd higyje,hogy oks talán megteszem,bevállalom...csak,hogy ne legyen csendszünet...távolságtartás...neheztelés...de mikor végig gondolom perverzióit,saját magamnak azt mondom,ha ezeket megteszed nem vagy normális...de az,hogy nem vagyok normális,már azzal elkezdődött,hogy hagytam,hogy egy férfi érzelmileg bekusszon agyam minden kis zugába...lelkembe...testembe...s ne tudjam kizavarni onnan...pedig próbáltam,ó de hányszor...mikor összecsaptak a hullámok felettem,mert éreztem,hogy most igenis nem az van amit én! akarok,ó de tudtam gyűlölni...de mégis azon voltam,hogy ne nehezteljen...közben szívem majd megszakadt...síkitani,sírni ,üvölteni szerettem volna felháborodásomban...hogy nem teheti ezt velem!!!...de teszi,mert tudja,hogy megteheti,s ilyenkor van az,hogy menekülni,kilépni,lezárni,felejteni mindent....nehogy már az legyen amit Ő akar...miközben a következő pillanatban már sóvárgok hangja,érintése és farka után...ördögi kör...aminek középpontjában mégis csak Uram áll...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)