Harc érzéseim ellen....

Még egyik percben arról írok,s arra gondolok,hogy jobb ,hogy így alakult,s nem mentünk tovább annál,mint ami volt köztünk,a másik percben pedig azt érzem,hogy fáj valaminek a hiánya...vagy valakinek?..már magam sem tudom...újból elvesztem érzelmeim útvesztőjében....már kevesebbet gondolok dolgokra....s ha gondolkodom ,akkor azon agyalok,hogy,mire is kellene,emlékeznem majd két évből?! 4!alkalomra,ami mondjuk úgy időben ki is meríti a 24 óra! fogalmát??juujj.....hát ha ezt idővel nem kezdem el kimagyarázni,mindenki hülyének fog tartani,hogy mi a faszt maradtam bent ebbe a kapcsolatnak nem nevezhető kapcsolatban:)az érzelem nagy úr....de megint tanultam valami újat legalább...egy ilyen D/S kapcsolatba lehet érzelmeket vinni...de vigyázni kell arra is,hogy ezek az érzelmek ne csapjanak át szerelembe...egy Dom azt mondta nekem egyszer,hogy neki egy nem elég....mindig több kell...De!!! az az első mindig akival van....nos,hát igen ....ez így is müködhet gondolom én...mára már azt is tudom ,szerelem nélkül is müködhet....s mára már azt is tudom,hogy a szabályokat ketten fektetjük le,s csak azon belül mozoghat a a férfi....áhh,,hát ezt eddig is tudtam..s már jelentősége sincs...mert,számomra már nem létezik Dom,Sub,stb....számomra megszűntek ezen szavak használata,mert úgy érzem,csak merevvé tesz egy kapcsolatot...Mindenki ,úgy fogja értelmezni mondanivalómat,ahogy akarja....majd egyszer nekem is csak sikerül kibogoznom ezt a csomót:))
Most újból lekell ülnöm,s elkell gondolkodnom,hogy mi jó nekem,mit élvezek én....s megkell hozzá találnom azon illetőt,akinek velem azonosak vágyai....s nem kér tőlem,számomra lehetetlen dolgot...s elfogadja azt amit nyújtani tudok neki,s ezálltal pajkos szeretőm lesz....kell a francnak Dom...az csak egy felvett "álarc"...elég,ha domináns,de úgyanakkor törödik,foglalkozik érzéseimmel,gondolataimmal...vagy sokat kérek???!!!könyörgöm!!!nem férjet akarok...(elég abból egy bőven)...nem szerelmet....csak keresek most egy társat,aki elindít a jó úton,mert azt hiszem eddig tévúton jártam...mondom ezt annak nevében,hogy érzéseim nem múltak még el nyomtalanul....csak nincs értelme elszívnunk egymás energiáit...Ő nem keres....már én is elég jól elvegetálok,s már én sem érzek oly sűrűn késztetést arra,hogy keressem...hiába van még mindig itt szívemben...már elért a tudatomig,hogy nincs értelme harcolnom,azért,hogy tanítson,okosítson...hisz ha eddig nem tette,most mért tenné???...s most döbbenek rá...vagyis most merem bevallani magamnak..most merek szembe nézni a ténnyel,hogy igazából témánk sem volt amiről beszélhettünk volna...persze,számtalan levél őrzi gondolataim....de az csak egyik fél megnyílvánulása,s csak az egyik fél gondolatainak a kiáltása a másik felé...ami jelzi,hogy figyelj rám,foglalkozz velem...ami először követelőző kérés volt...majd ahogy múltak a hónapok ,úgy lett egyre kérlelőbb,könyörgőbb...de neki ez sem kellett...kérdem én!..mit tehet ilyenkor az ember lánya????...bekell látnia,kudarcot vallott....vagy pedig azt,hogy nem jól választott....amit én nem mondok,mert én még most is,úgy gondolom,a választás jó volt...de mégis ellett baszva....(tudom,most megkapnám fejmosást,emberkéktől,hogy ne lelkizzek,hanem lépjek már túl ezen,hisz millió fasz van a világon),de mondhatom azt,hogy az a kevés is számomra sokat adott....

üresség,magány,fájdalom,keserűség....de már ott a remény:)

Mint látható,nem mostanában jártam itt...meg van rá a magyarázat...csak még fáj beszélnem róla..de hamarosan,kiírom magamból,s remélem feledésbe merül mindaz ami mindez idáig bántott engem...magamban csalódtam,első sorban...a naivságomban...s abban,hogy éreztem,nem jó ez így,nem egyeznek vágyaink még sem próbáltam lezárni valamit,ami eleve nem is működött...vagy ha működött is,túl egyoldalú volt...ennél mindenki többet érdemel...
ismerkedem újból..de nem engedek senkit magamhoz....lényeg ,tanuljuk meg nem csak egy fasz..s nem csak egy pina körül forog a világ...:))kapcsolatnak sem volt nevezhető,aminek én rabja voltam...s most már a rózsaszín szemüveg,sem rózsaszín....:)szóval...csak sajnálni tudom magam,hogy ily sajnálatra méltó voltam...:(de,viszont mindent köszönök kis chat-es barátaimnak akik segítettek,hogy túléljem a túlélhetetlennek hit dolgot....puszi Nektek érte...

Megigézve

Barna szemed mély tengerében
csillámló barna lángocskák
melynek perzselése édes.
Bennük találok menedéket...
Tekintetem mágnesként vonzza,
figyelmem nem terjed ki másra.
Szívem torkomban kalapál,
Meghalnék Érted,ha hagynád,
de élnem kell,hogy velem élhess!

Uramnak!!!----Nélküled:(

Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok Nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem Nélküled én!

Nézz rám..Ismerj rám...
Némán...Szavak nélkül is értem már...

Hogy Te is hiszel a mesékben...
Hiszel ugyan úgy talán...
Ugye tudod mit ígértél...
Hogy mindig rám találsz...
Felismersz még...
Ha álmodban látsz...

Mindennap fáradt lánggal ég...
NÉLKÜLED
Egyedül meddig bírom még...
Mindennap várom hova sodor a szél...
De úgysem hiszem el....
Hogy igazán itt felejtettél...
Amíg jót ígérsz
Te jót remélsz...
Hát lépj ki álmodból...
Hol régen élsz...

Jöjj el álmomból...
Jöjj el vágyamból...
Minden sóhajból...
Angyal,akit nem láttam még...

Minden harcomban...
Minden vad szóban...
Minden arcomban...
Ott vagy és csak Tőled lesz szép...

Nézz rám...Ismerj rám..
Némán...Szavak nélkül is értem már...

Hát legyen, aki megvéd...
Hát legyen, aki Rád vigyáz...
Hát legyen ,aki elkísér...
Aki Érted mond imát...
És mindig Rád talál...
Bármerre jársz...


Mindennap..... Mester Tamás:Nélküled



(zeneszöveg.hu-n megtalálható és hallgatható....)Kár kihagyni:)

Sokszor annyi mindenről szeretnék írni...őrület,mennyire szex teszi ki gondolataim...Olvastam a szex kábítószer...nos én már azt hiszem eljutottam erre a szintre,állandó sóvárgás ami engem jellemez...vagyis nem állandó,de tudatosan próbálom sóvárgásom fenntartani...akarom,hogy pinám lüktessen a fasz után...s mindig többet és többet akarok tudni dolgokról,hogy előbb fejben barátkozzak velük,s ha majd kedvet is kapok megélésükhöz akkor,megélhessem azokat...Hol tartok megint?Nem tudok létezni Uram nélkül...!!!Próbáltam,keresni olyan típusú férfit aki megadja azt amire vágyom...De beszélgetések végén mindig azt vettem észre,hogy hasonlítgatom őket Uramhoz...Uramban képes vagyok bízni,őbennük meg akármennyire tudom,hogy idővel lehetne bízni,mégsem megy...nincs érzelmi kötödés,s tudom míg Uramhoz ragaszkodom addig nem is fogok tudni mással ilyen kapcsolatot kialakítani...s ki tudja...lehet nem is fogok tudni senkivel sem...Ő bennük már eleve megrémiszt a túlzott határozottság,a szigor,a felállított szabályok betartása,s hogy fele annyira nem engedékenyek mint Uram...