Tévedni emberi dolog...

Azt hittem már nincsenek könnyeim...hogy mindet elsírtam,miatta,érte...de tévedtem...még mindig bennem él,s valami nem engedi itt belül,hogy elengedjem....egyre hosszabbak azok az idők mikor,már nem gondolok rá....viszont mikor újból jön a vágyakozás Ő utána,az mindent felemészt bennem....nem tudok még szabadulni,attól a lelki fájdalomtól,hogy sosem tudtam meg,hogy fontos voltam e számára...nem mint szerető..hanem mint ember...hogy egyáltalán jelenthettem-e neki bármit is vagy csak tényleg játék voltam neki...s, hogy abban a pár órában tudtam -e ,képes voltam-e megadni számára mindazt amire vágyott...s mind azt amit megszerettem volna neki adni....ezekre keresem még választ...remélem egyszer megkapom..

Ma van születésnapja azon személynek...aki számomra még mindig oly fontos,mint eddig volt...felköszöntöttem sms-ben....tegnap...hogy én lehessek első:))) őrült jány...
némasága új fent jelzés volt számomra,hogy ne bolygassuk egymást....egy kedves gesztus akart lenni tőlem...neki...hisz harag nem volt köztünk...vagyis nem volt annak nevezhető....részemről legalábbis nem...így alakult....igaz már rég beszéltünk sms formájában is....s lehet megint én voltam hülye,hogy próbálkoztam azzal,hogyha más nem, legalább barátnak megmaradhasson nekem...
de,te hülye kurva ébresztő....!!!hányszor kell még észhez téritenem magam,ahhoz,hogy tudjam,elbasztam....én is....

De ha újra eljönne,bűne megbocsájtva

Menekülnék újból,s újból karjaiba...nehéz felejteni az érintést,a hangot...a nevetést....

ha eddig hazugságban éltem,mért ne élhetnék ezután is abban????:(

könnyem már nincs..azt mind elsírtam...maradt továbbra is a fájdalom, s az üresség...

Őrült vágy...őrült kín..őrült kéj...legyen az enyém...még...újra...mindig...

Törődés

"Nincs a testnek olyan baja,mi ne a lélekben gyökerezne.
Ennek megfelelően a lélekről való gondoskodás,tán még fontosabb,mint a testi edzettség.
A kettő együtt nagyon is összefügg.
A test és lélek, egymás mankói az egészséghez vezető úton.
Mióta néhányszor megkóstolt az őrület és a halál/vágy/...
Igyekszem rendszeresen törődni a lelkemmel."


Na,persze,ezt leírni könnyebb volt...:(

Belém hasít a kín,a lélek éhsége:az érintés vágya....

Még fáj,hogy elvesztettelek...

"Majd álmaidban meg- meglátogatlak,
mint messzi,messzi vendég kit senki sem várt.
Ne hagyd,hogy kinn az úton ácsorogjak-
az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád,csöndben letelepszem
s csak nézlek,nézlek a homályon át.
És amikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak, s úgy megyek tovább!"
/Vapcarov/