jó ez a nyugalom lelkemnek...

Akarom Őt...így egy nap után...hogy ,miért nem tudom okát...de amit tudok!:hogy nem azért mert ki lennék éhezve...hisz ha eddig elvegetáltam,ezután is képes lennék rá..néha -néha beiktatva egy sima egyszerű dugást...hisz :nem vagyok én apáca:)...furcsa az élet...egyik napról a másikra mennyi mindent megtud változtatni egy emberben...hisz,mondhatom,azt majdhogynem elmentünk egymás mellett...s most még is Ő az,aki bassza fantáziám...már jobbára beszélgetni jártam fel közös chat-be...ökörködni...s lelkem gyógyítgatni...s ha meg is ejtettem a priviket...kezdtem megcsömörleni az egésztől,ami ott zajlik..szánalom,igen....s féltem...s ezért ragaszkodtam ex-hez is....féltem,hogy nem lesz még egy olyan ember akit bdsm oldalról közel tudnék engedni magamhoz,a bizalmam meg végképp romokban volt..így tudtam,nem lesz egyszerű dolog találnom...főleg,hogy lelkem rab volt..másnak a rabja...de Ő ,tudta ezt ,hisz elmondtam neki...s nem kért mást,csak,hogy beszélgessünk,s majd lesz ami lesz...mondtam ,rendben ,de csak kb.5perc ..(nem akartam agyam fárasztani ,valami eszelőssel,na meg témám sem igen volt) :)...gyorsan visszaolvastam leveleit...s gondoltam,vesztenivalóm végül is nincs..s hívott...először annyira elbambultam...elfelejtettem felvenni...majd még egyszer próbálkozott s sikerült..most elég annyi 5percből állítása szerint 1óra lett:))kezdetnek nem is olyan rossz:)..igaz a beszélgetésből is basz-élgetés lett..:)
ma felhívott...jó érzés volt...okosságokat mond nekem..s nem untat..egyáltalán nem..s érzem figyel rám...
s megvan benne a nyugalom... túlzás,de bölcsesség is:))) ööö,intelligencia??...utóbbit még tesztelnem kell:)) szóval,akadt egy Férfi,akit formálhatok kedvemre:)))

ha ezt a "klubban" elmesélem:))

Boldog napom volt ma!....s örültem,hogy így döntöttem még éjjel...hogy próbálok lépni,s változtatni dolgokon...még korai lenne bármiről is írnom...de a lépés egy új irányba már megtörtént...most a lényeg,hogy ne nézzek vissza...s akkor azt hiszem,a csatámat megnyertem...lelkem felett...

Nem könnyű:)

Egyszer ezt írta Uram számomra,mikor új fent csiki csukit játszottam..:"Majd ha megtudod,hogy milyenek a többiek egyrészt rájössz,hogy hol a helyed,másrészt bár már későn bocsánatot fogsz kérni tőlem!"....lelkivilágom padlón..egom sérült...s az elvesztésétől való félelmemből kifolyólag azonnal ,írtam:"hogy én már legszívesebben most bocsánatot kérnék!"..miközben majd megszakadt szívem lelkem a sírástól,mert tudtam megint ugyanoda fogunk kilyukadni,ha visszakönyörgöm magam....igazam lett...s igen a félelem ellett ültetve bennem,hogy én nem fogok olyan pasit találni aki ennyire megbecsül,mint Uram tette...

ma beszélgettem egy aranyos pasival....s ,ha azt mondom aranyos,akkor az hihető is,hisz megérzéseim legtöbbször jók...néha mily sokat ér egy telefon beszélgetés,te jó ég...nem kér mást,csak hogy beszélgessünk...figyel rám,s segít ha kell...mivel hasonló érzéseken van túl....bennem még túl nagy fájdalom,hogy olyanért harcolok,s olyan embert szeretek aki lehet nem is érdemel meg....s most először merem azt le írni,hogy igazából Ő nem érdemel meg engem,(eddig fordítva éreztem...:( ,s ez is felemésztett)....hisz én lehetőségeimhez mérten próbáltam megfelelni...s elhittem,hogy a hiba bennem van,mert nem vagyok képes hozzá felemelkedni...vagy épp alárendelődni....

Tehát holnap beszélgetni biztos fogunk....hogy személyes találkozó lesz e belőle azt még nem tudom...hisz még elvagyok kis csigaházamban....kell találnom valakit,aki segít helyre tennem lelkem...s férfi fejjel gondolkodva választ ad kérdéseimre...ha addig el nem felejtem azokat:))

de azt sem akarom,hogy olyan más karjába menekülök íze legyen ennek az egésznek...
s helyzetem nehezíti,hogy vérem is forr:))
na ebből,hogy mászok ki??:))

Megint utolért depis időszakom...néha jobb lenne nem élni,s mindent feladni..s így nem kéne gondolkodni...nem kéne semmit ,de semmit elviselni....néha úgy érzem rögtön belepusztulok az életbe,néha pedig úgy,hogy képes vagyok túlélni minden rám mért nehézséget....de érzem,egyszer nem fogom bírni viselni a terhek súlyát,s tényleg magával fog ragadni a halál...

Tévedni emberi dolog...

Azt hittem már nincsenek könnyeim...hogy mindet elsírtam,miatta,érte...de tévedtem...még mindig bennem él,s valami nem engedi itt belül,hogy elengedjem....egyre hosszabbak azok az idők mikor,már nem gondolok rá....viszont mikor újból jön a vágyakozás Ő utána,az mindent felemészt bennem....nem tudok még szabadulni,attól a lelki fájdalomtól,hogy sosem tudtam meg,hogy fontos voltam e számára...nem mint szerető..hanem mint ember...hogy egyáltalán jelenthettem-e neki bármit is vagy csak tényleg játék voltam neki...s, hogy abban a pár órában tudtam -e ,képes voltam-e megadni számára mindazt amire vágyott...s mind azt amit megszerettem volna neki adni....ezekre keresem még választ...remélem egyszer megkapom..