csak...

"Mindegy hol vagy és mikor látlak.Ha életemben csak egyszer ,akkor is szeretlek.Nem kell veled élnem,nem kell naponta látni,érinteni,ölelni,simogatni Téged.Elég,ha megpillantalak az ablakban.Vagy még annyi sem kell.Csak tudni,hogy vagy!"

nyik-nyik

Vírusos megfázás...ma ennyi mi kiderült...holnap pedig beutalót kérek kardiológiára...igaz hónapokat kell majd várnom,hogy sorra kerüljek...most szedem a gyógyszereket...négy félét...aztán pedig várom,hogy meggyógyuljak..
a doki bácsi..hmm..fiatal..s jóképű is...:) elküldtem munkatársnőm,mennyen má nézze meg ő is...az a hülye elment....kezet fogott vele,bemutatkozott ,hogy hívják... ..blablabla...na gondoltam ez se nem normális... vagy ha normális,akkor én nem voltam az..:) nálam ez valahogy nem mükszik ,hogy egy dokival kezet fogjak,meg bemuti,meg mittugyam én..a végén meg má puszi puszi?:)....más dokiknál talán..de egy körzetisnél??na ,mindegy lehet én vok elmaradott...igaz..lecarom:) mert kedves volt ,s aranyos enélkül is...:P
na meg váltanom kéne modoromon is..kezdek nyálas s csöpögös lenni itt is..s ez idegesít...mert egy ribanc ne nyálaskodjon,na..:)
holnap szünet:) kiharcoltam...faszfej kisfönök behívott volna melózni...gondoltam magamba..azt elbaszta...beteg vagyok...mondtam én..mire ő majd bekapott,hogy többet nem hív be ha kell...nem érdekli elmegy e a szabim---na,ja...klimaxos lehet a kicsike...:) nem tud túllépni azon,hogy mostanában ketten sem álltunk meg neki..csak röhögünk a háta mögött...na,bumm:))meg különben is ..az apám lehetne!..igaz,hogy apakomplexumos vagyok,na,de nem ennyire...!!:))

zagyvaságaim...

Egész héten nem voltam valami jó formában...talán a hasfájásom se az idegeknek tudható be,hanem a megfázásomnak...talán a gyulladás a szervezetemben ott is utat tört magának...a torkom fáj...kicsit köhögök...nem vagyok lázas...de a bensőm ég....végtagjaim fájnak..belülről..mintha belső lázam lenne...fasz tudja...hülyeséget nem akarok írni..de így érzem...na meg persze ,egy régebbi megfázásomból kifolyólag,ami azt hiszem akkor "ráment" szívemre is...jobban érzékelem a szívtájéki nem is tudom minek nevezzem érzést...nem fájdalom..de érzem,hogy ott valami nem smafu...tavaly kértem beutalót a kardiológiára...de aztán nem volt sem kedvem,sem időm elmenni...vagyis depis időszakom volt...s nem volt kedvem emberek közé menni...s ha depis vagyok ,az ilyen macerákat kerülöm,mert azok akkor abban a pillanatban számomra tényleg elszívnák csak még jobban amúgy is kevés energiámat...na meg féltem,hátha azzal állnak elő,hogy nem sok van hátra nyomoronc életemből..:) de most összeszedem magam s elmegyek dokimhoz gyógyszert íratni...kérek beutalót is...kivárom a hosszú hónapokat is,mire időpontot kapok...bár lehet addigra megint elszáll minden bátorságom...na,meg mennem kéne pszihomókusnőmhöz is...na meg citológiára is..ami már eleve megint kimerít...már mint a tudat,hogy vannak kötelességeim....na,persze ha jó passzban sikerül odatalálnom,semmiségnek tünnek ezen vizsgálatok..de ha épp mély ponton vagyok akkor kínszenvedés minden perc míg bejutok,míg levetközöm,míg megvizsgálják mellem...nőiességem...végbelem...na,de legalább valahol ezt is elvégzik...mert mi felénk legalábbis a nőgyógyászok ilyennel nem foglalkoznak...leveszik a kenetet,aztán menjen dolga végeztével...ehh..utálok mindent,ilyenkor..a szívtájéki problémámtól eltekintve fizikailag semmi de semmi bajom...ennek jobban kéne örülnöm,vagyis jobban kéne becsülnöm ..bár félek,hogy a lelki bajaim egyszer fizikai mivoltomban fognak visszaköszönni....totál parázom attól,hogy valami állandó betegségem legyen,amivel megkéne tanulnom együtt élnem...jajj,még a hideg is kiráz..
néha elmerengve gondolataimban,ha látok egy idősebb bácsit,nénit,párt...azonnal szembesülök az öregséggel,az elmúlással..s ez megint csak félelemmel tölt el...néha túl gyorsan mennek az évak..miközben egy -egy nap örökké valóságnak tűnik benne...belegondolni abba ,hogy ők is voltak gyerekek,fiatalok épp olyanok mint mi...majd szülök,nagyszülők,,s már elis szállt felettük az élet..hát az valami borzalom...néha úgy gondolom a negyvenedik szülinapom lesz a maximum amit megfogok élni...nem tom miért,mert talán félek az öregedéstől,a betegségektől,az idő múlásától...néha meg ...néha meg elkerülnek az ilyen lidérces gondolatok...de milyen jó,hogy nem tud az ember mindent előre...

szóval...jövő héten lehet lazítás lesz...s meglátogatom dokibácsim....

"Azt akarom,hogy légy eszelősen boldog,vagy legalább légy nyitott rá.A szerelem szenvedély,megszállottság?mely nélkül nem lehet élni!
Azt mondom légy fülig szerelmes..olyat találj akit őrülten szeretsz,és aki ezt viszonozza.Hogy találsz rá?Hagyd az eszedre!Hallgass a szívedre!...
Az igazság ,hogy e nélkül nincs értelme élni.Ha szerelem nélkül mész végig az úton,akkor egyáltalán nem is éltél,De meg kell próbálnod.Ha nem próbálod meg,nem is éltél...Légy nyitott,ki tudja...becsaphat a villám."
/Meet Joe Black/

"Pedig a szerelem mindig más.Mindegy,hogy hányszor szeretünk életünkben;egyszer,kétszer vagy tízszer.Az új szerelem mindig ismeretlen.A szerelem vagy a pokol fenekére taszít vagy a mennyországba repít,de egy biztos:Valahova eljuttat.És nem utasíthatjuk vissza,mert létünk alapfeltétele.Ha nem merjük elfogadni éhen halunk,egy karnyújtásnyira a fától,amely hiába kínálja gyümölcseit.Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell,hogy esetleg órákig,napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.Mert abban a pillanatban,mikor elindulunk keresni a szerelmet,ő is elindul,hogy megtaláljon minket.És megvált."