Parancsomra teljesen meztelenre vetkőzöl. Nyakadba csatolom nyakörved,
mely emlékeztet rabszolganői mivoltodra. Csuklódra és bokádra szíjakat
csatoltatok. átnyújtom az elmaradhatatlan golyót, melyet rutinosan
helyezel szádba és alaposan csatolsz be. Most egy darab köteled kapsz,
amit parancsomra hajadba kötsz. Megvizsgálom munkádat és megfelelőnek
ítélem. Csuklószíjaidba kötelet fűzök, melyet két oldalt a mennyezetről
lógó csigákhoz rögzítek. Lassan kattog a racsni, a kötelek előbb
megfeszülnek, majd tested emelkedni kezd. Már lábujjhegyen állsz, mikor
megállok. Tested gyönyörű, egyenes tartásban feszül előttem. Kötelet
kötök derekad köré, míg te parancsomra egészen behúzod hasad. Két
oldalt egy-egy kötéllel rögzítem derekad a padlóhoz. Előbb a bal aztán
jobb lábad következik: bokaszíjaidhoz rögzített kötéllel a már említett
csigákhoz kötöm. Lassan kattog a racsni, míg lábad egészen
kiegyenesedik. Elfúló nyögés jelzi, hogy izmaid egészen megfeszülnek,
ahogy lábad és karjod az égbe mered. Fájdalmat érzel, mert a kötél
mélyen derekadba vág. Hátralépek és elgyönyörködöm feszülő tested
látványában, nőiességed vonalaiban. Szememben látod a vágyat, nadrágom
domborodásából következtetsz érzéseimre.
Odalépek hozzád és egy tollal módszeresen végigsimítom tested
csiklandós pontjait. Szemeddel követed kezemet, de nem tudsz ellene
tenni, ahogy füledet, nyakadat, hónaljadat ingerli a toll, majd lejjebb
vándorol. Csípőd és altested heves mozgása jelzi merre járok. Gurgulázó
nevetést tompít a golyó, és bosszankodsz, hogy ilyen alapos munkát
végeztél. Az ingerlés abbamarad, a meleg hullámok lassan elülnek
testedben, csak egy kis fáradságot érzel. Utolsó képed a közeledő bőr
látványa; jótékony sötét ölel körül és csak a hangokból
következtethetsz az eseményekre. Fejed hajadnál fogva hátrahúzom és
derekadhoz rögzítem. A golyó még jobban belevág szádba és most már elég
kényelmetlen érzést okoz. Rádöbbensz, hogy teljesen kiszolgáltatott
vagy: meztelenül kifeszítve, elnémítva, elvakítva, a menekülés reménye
nélkül lógsz a plafonról. Érzed, hogy ha akarnád se tudnál védekezni.
Tested megremeg, mellbimbód ágaskodni kezd ettől az érzéstől. Mi fog
történni?
Smpixie:Dominiqe
-Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek. - Senki sem az, akinek látszik.... -Aki fallal veszi körül magát,azt nem lehet bántani,sem megsimogatni!
2010. november 29., hétfő
2010. november 28., vasárnap
harcos Katalin
Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.
Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.
Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!
Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.
Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.
Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!
Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.
2010. november 27., szombat
Telefon
Emlékszem mielőtt elöszőr találkoztunk milyen ideges voltam. Alig
ismertem még, csak egy párszor beszéltünk interneten, aztán cseréltünk
telefonszámot. Felhívott. Hangja nem volt túl mély és túl magas sem.
Mégsem tudom elmondani miért de csalodott voltam. Nem ilyennek
képzeltem. De úgy gondoltam ebből nem csinálok problémát. Ha élőben sem
tetszik majd akkor legyen gond. Szombatra beszéltük meg a találkozót.
Én pénteket akartam de azt mondta szombat legyen, akkor még azt hittem
hogy ez kérés vagy javaslat volt, de most már tudom hogy semmikor
máskor nem találkozhattunk volna. Ez szerdán volt. Se csütörtökön se
pénteken nem beszéltünk, még egy üzenetet sem küldött. Ettől ugyanúgy
vártam persze a hétvégét és nem gondoltam arra hogy átver. Eljött a nap
és az óra és én ott voltam ahol lennem kellett. Pár perccel korábban is
talán. Álldogáltam kezemben táskámmal, amiből félpercenként elővettem a
telefont hogy megnézzem hány óra van. De ő nem jött. Többször
körbefordultam hátha meglátom vhol hogy jön, de semmi. Felhívom jutott
eszembe, de mégsem. Ekkor csörrent meg a telefonom. Mivel ép a kezemben
volt azonnal feltudtam venni.
- igen tessék? – meg sem néztem ki az.
- Nagyon csinos vagy ma. – mondta
- Köszönöm, de honnan tudod?
- Látlak.
- Miért nem jössz ide? Azt mondtad itt találkozunk. Nem értelek.
- Nem, nem. Azt mondtam hogy mikor és hol legyél, nem mondtam hogy ott találkozunk.
- De hát én…
- Indulj el balra.
- Jó indulok, de akkor sem értem.
- Csak gyere.
- Honnan beszélsz?
- A lehető legjobb helyről. Ne. Ne. Me keress. Előre nézz.
- Messzire megyek?
- Csak ide hozzám. Az messze van?
- Azt hiszem nincs.
- Jó, most állj meg.
- Megálltam.
- Látom.
- Hát persze.
- Menj be az ajándékboltba a szőke pultos lányhoz menj. Mutatkozz be neki és tudni fogja ki vagy.
- Miért? Ki vagyok?
- Elég ha ő tudja. Átfog adni egy kis dobozt. Köszönd meg és tedd a zsebedbe de ne nyisd ki köszönj el és gyere ki.
- Rendben.
Végrehajtottam amit mondott. Bementem, szőke lány a pultnál. Bemutatkoztam ő halványan elmoslyodott és benyúlt egy fiókba. Kivett egy apró dobozt és átnyújtotta. Megköszöntem és távoztam. Mikor kiléptem az ajtón újra csörgött a telefonom.
- Gyors voltál.
- Sietek.
- Nem kell. Csak lassan.
- Rendben.
- Menj át a zebrán. Majd indulj jobbra.
- Indulok.
- Ha átértél akkor…. Jaj vigyázz még piros a lámpa.
- Óh bocsánat.
- Mondom hogy ne siess.
- Vigyázok.
- Tehát jobbra és menj el a zöld kapualjig
- Más nővel is ezt csinálod?
- Csak ha különleges.
- Más nőnek is ezt mondod?
- Ne szemtelenkedj.
- Itt vagyok a kapunál.
- Menj be nyitva van. Ha beértél, menj fel a lifttel a legfelső emeletre. Ott mikor kijössz balra és fel a kis lépcsőn. Ha elérted az ajtót vedd elő a kis dobozt. Leteszem a liftben úgyis megszakad.
Beszálltam a liftbe. Felmentem a 6.ra. majd balra és a rövid lépcsőn fel. ott az ajtó. Lenyomtam a kilincset. De zárva van. Kiveszem a dobozt a zsebemből és kinyitom. Benne a kulcs. A zárba illesztem és az ajtó enged. Kinyitom az ajtót. És valami lehullik elém. Lehajolok felveszem. Egy boríték. Egy kártya van benne.
„ GYERE A PÁRKÁNYHOZ”
Kilépek az ajtón és elindulok a párkányhoz.
- Azt hiszem jól megértjük majd egymást. – hallozzam meg a hangját a hátam mögül.
Olyan volt mint a telefonban. De tetszett.
Smpixie:Szubrina
- igen tessék? – meg sem néztem ki az.
- Nagyon csinos vagy ma. – mondta
- Köszönöm, de honnan tudod?
- Látlak.
- Miért nem jössz ide? Azt mondtad itt találkozunk. Nem értelek.
- Nem, nem. Azt mondtam hogy mikor és hol legyél, nem mondtam hogy ott találkozunk.
- De hát én…
- Indulj el balra.
- Jó indulok, de akkor sem értem.
- Csak gyere.
- Honnan beszélsz?
- A lehető legjobb helyről. Ne. Ne. Me keress. Előre nézz.
- Messzire megyek?
- Csak ide hozzám. Az messze van?
- Azt hiszem nincs.
- Jó, most állj meg.
- Megálltam.
- Látom.
- Hát persze.
- Menj be az ajándékboltba a szőke pultos lányhoz menj. Mutatkozz be neki és tudni fogja ki vagy.
- Miért? Ki vagyok?
- Elég ha ő tudja. Átfog adni egy kis dobozt. Köszönd meg és tedd a zsebedbe de ne nyisd ki köszönj el és gyere ki.
- Rendben.
Végrehajtottam amit mondott. Bementem, szőke lány a pultnál. Bemutatkoztam ő halványan elmoslyodott és benyúlt egy fiókba. Kivett egy apró dobozt és átnyújtotta. Megköszöntem és távoztam. Mikor kiléptem az ajtón újra csörgött a telefonom.
- Gyors voltál.
- Sietek.
- Nem kell. Csak lassan.
- Rendben.
- Menj át a zebrán. Majd indulj jobbra.
- Indulok.
- Ha átértél akkor…. Jaj vigyázz még piros a lámpa.
- Óh bocsánat.
- Mondom hogy ne siess.
- Vigyázok.
- Tehát jobbra és menj el a zöld kapualjig
- Más nővel is ezt csinálod?
- Csak ha különleges.
- Más nőnek is ezt mondod?
- Ne szemtelenkedj.
- Itt vagyok a kapunál.
- Menj be nyitva van. Ha beértél, menj fel a lifttel a legfelső emeletre. Ott mikor kijössz balra és fel a kis lépcsőn. Ha elérted az ajtót vedd elő a kis dobozt. Leteszem a liftben úgyis megszakad.
Beszálltam a liftbe. Felmentem a 6.ra. majd balra és a rövid lépcsőn fel. ott az ajtó. Lenyomtam a kilincset. De zárva van. Kiveszem a dobozt a zsebemből és kinyitom. Benne a kulcs. A zárba illesztem és az ajtó enged. Kinyitom az ajtót. És valami lehullik elém. Lehajolok felveszem. Egy boríték. Egy kártya van benne.
„ GYERE A PÁRKÁNYHOZ”
Kilépek az ajtón és elindulok a párkányhoz.
- Azt hiszem jól megértjük majd egymást. – hallozzam meg a hangját a hátam mögül.
Olyan volt mint a telefonban. De tetszett.
Smpixie:Szubrina
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)