2010. november 29., hétfő

Parancsomra teljesen meztelenre vetkőzöl. Nyakadba csatolom nyakörved, mely emlékeztet rabszolganői mivoltodra. Csuklódra és bokádra szíjakat csatoltatok. átnyújtom az elmaradhatatlan golyót, melyet rutinosan helyezel szádba és alaposan csatolsz be. Most egy darab köteled kapsz, amit parancsomra hajadba kötsz. Megvizsgálom munkádat és megfelelőnek ítélem. Csuklószíjaidba kötelet fűzök, melyet két oldalt a mennyezetről lógó csigákhoz rögzítek. Lassan kattog a racsni, a kötelek előbb megfeszülnek, majd tested emelkedni kezd. Már lábujjhegyen állsz, mikor megállok. Tested gyönyörű, egyenes tartásban feszül előttem. Kötelet kötök derekad köré, míg te parancsomra egészen behúzod hasad. Két oldalt egy-egy kötéllel rögzítem derekad a padlóhoz. Előbb a bal aztán jobb lábad következik: bokaszíjaidhoz rögzített kötéllel a már említett csigákhoz kötöm. Lassan kattog a racsni, míg lábad egészen kiegyenesedik. Elfúló nyögés jelzi, hogy izmaid egészen megfeszülnek, ahogy lábad és karjod az égbe mered. Fájdalmat érzel, mert a kötél mélyen derekadba vág. Hátralépek és elgyönyörködöm feszülő tested látványában, nőiességed vonalaiban. Szememben látod a vágyat, nadrágom domborodásából következtetsz érzéseimre.

Odalépek hozzád és egy tollal módszeresen végigsimítom tested csiklandós pontjait. Szemeddel követed kezemet, de nem tudsz ellene tenni, ahogy füledet, nyakadat, hónaljadat ingerli a toll, majd lejjebb vándorol. Csípőd és altested heves mozgása jelzi merre járok. Gurgulázó nevetést tompít a golyó, és bosszankodsz, hogy ilyen alapos munkát végeztél. Az ingerlés abbamarad, a meleg hullámok lassan elülnek testedben, csak egy kis fáradságot érzel. Utolsó képed a közeledő bőr látványa; jótékony sötét ölel körül és csak a hangokból következtethetsz az eseményekre. Fejed hajadnál fogva hátrahúzom és derekadhoz rögzítem. A golyó még jobban belevág szádba és most már elég kényelmetlen érzést okoz. Rádöbbensz, hogy teljesen kiszolgáltatott vagy: meztelenül kifeszítve, elnémítva, elvakítva, a menekülés reménye nélkül lógsz a plafonról. Érzed, hogy ha akarnád se tudnál védekezni. Tested megremeg, mellbimbód ágaskodni kezd ettől az érzéstől. Mi fog történni?

Smpixie:Dominiqe

2010. november 28., vasárnap

http://www.xvideos.com/video192479/princess_donna_and_mark_davis_bondage_fuck

harcos Katalin

Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.
" A múlt talán egy horgony... talán el kell engedned,azt aki voltál, hogy azzá válj akivé leszel!"

2010. november 27., szombat

Telefon

Emlékszem mielőtt elöszőr találkoztunk milyen ideges voltam. Alig ismertem még, csak egy párszor beszéltünk interneten, aztán cseréltünk telefonszámot. Felhívott. Hangja nem volt túl mély és túl magas sem. Mégsem tudom elmondani miért de csalodott voltam. Nem ilyennek képzeltem. De úgy gondoltam ebből nem csinálok problémát. Ha élőben sem tetszik majd akkor legyen gond. Szombatra beszéltük meg a találkozót. Én pénteket akartam de azt mondta szombat legyen, akkor még azt hittem hogy ez kérés vagy javaslat volt, de most már tudom hogy semmikor máskor nem találkozhattunk volna. Ez szerdán volt. Se csütörtökön se pénteken nem beszéltünk, még egy üzenetet sem küldött. Ettől ugyanúgy vártam persze a hétvégét és nem gondoltam arra hogy átver. Eljött a nap és az óra és én ott voltam ahol lennem kellett. Pár perccel korábban is talán. Álldogáltam kezemben táskámmal, amiből félpercenként elővettem a telefont hogy megnézzem hány óra van. De ő nem jött. Többször körbefordultam hátha meglátom vhol hogy jön, de semmi. Felhívom jutott eszembe, de mégsem. Ekkor csörrent meg a telefonom. Mivel ép a kezemben volt azonnal feltudtam venni.
- igen tessék? – meg sem néztem ki az.
- Nagyon csinos vagy ma. – mondta
- Köszönöm, de honnan tudod?
- Látlak.
- Miért nem jössz ide? Azt mondtad itt találkozunk. Nem értelek.
- Nem, nem. Azt mondtam hogy mikor és hol legyél, nem mondtam hogy ott találkozunk.
- De hát én…
- Indulj el balra.
- Jó indulok, de akkor sem értem.
- Csak gyere.
- Honnan beszélsz?
- A lehető legjobb helyről. Ne. Ne. Me keress. Előre nézz.
- Messzire megyek?
- Csak ide hozzám. Az messze van?
- Azt hiszem nincs.
- Jó, most állj meg.
- Megálltam.
- Látom.
- Hát persze.
- Menj be az ajándékboltba a szőke pultos lányhoz menj. Mutatkozz be neki és tudni fogja ki vagy.
- Miért? Ki vagyok?
- Elég ha ő tudja. Átfog adni egy kis dobozt. Köszönd meg és tedd a zsebedbe de ne nyisd ki köszönj el és gyere ki.
- Rendben.
Végrehajtottam amit mondott. Bementem, szőke lány a pultnál. Bemutatkoztam ő halványan elmoslyodott és benyúlt egy fiókba. Kivett egy apró dobozt és átnyújtotta. Megköszöntem és távoztam. Mikor kiléptem az ajtón újra csörgött a telefonom.

- Gyors voltál.
- Sietek.
- Nem kell. Csak lassan.
- Rendben.
- Menj át a zebrán. Majd indulj jobbra.
- Indulok.
- Ha átértél akkor…. Jaj vigyázz még piros a lámpa.
- Óh bocsánat.
- Mondom hogy ne siess.
- Vigyázok.
- Tehát jobbra és menj el a zöld kapualjig
- Más nővel is ezt csinálod?
- Csak ha különleges.
- Más nőnek is ezt mondod?
- Ne szemtelenkedj.
- Itt vagyok a kapunál.
- Menj be nyitva van. Ha beértél, menj fel a lifttel a legfelső emeletre. Ott mikor kijössz balra és fel a kis lépcsőn. Ha elérted az ajtót vedd elő a kis dobozt. Leteszem a liftben úgyis megszakad.
Beszálltam a liftbe. Felmentem a 6.ra. majd balra és a rövid lépcsőn fel. ott az ajtó. Lenyomtam a kilincset. De zárva van. Kiveszem a dobozt a zsebemből és kinyitom. Benne a kulcs. A zárba illesztem és az ajtó enged. Kinyitom az ajtót. És valami lehullik elém. Lehajolok felveszem. Egy boríték. Egy kártya van benne.
„ GYERE A PÁRKÁNYHOZ”
Kilépek az ajtón és elindulok a párkányhoz.
- Azt hiszem jól megértjük majd egymást. – hallozzam meg a hangját a hátam mögül.
Olyan volt mint a telefonban. De tetszett.


Smpixie:Szubrina