blablabla

Reggel látom kis borítékot telómon...sms:) tőle...volt egy megérzésem,hogy mért kérdezi amit kérdez:)..azaz,melózom-e,s ha igen meddig..??válaszoltam...írta:-Találkozzunk!!...Hétfőn pörgősebb voltam,valahogy könnyebben ment dolog,hogy találkozzak vele,ma már jól eső félelemmel kevert izgatottság vett erőt rajtam...lényege:váratlanul ért...időm sem volt rá készülni,úgy mintha otthon lettem volna..de ugyanakkor éreztem neki áll lüktetni pinám...volt kedvem találkozni,de éreztem még egyenlőre elég tőle annyi, mint első alkalomkor...Nem számítottam rá,hogy ilyen hamar alkalmam lesz találkozni vele,hisz jövő hetet beszéltük meg...pihentetnem kéne agyam,hogy gondolataim összeálljanak..s valahogy értelmesen el nyökögni neki,amik most még értelmetlennek tűnnek számból...a zavartságot biztos érzékeli bennem,s hogy nem tudok mit kezdeni magammal...sem vágyaimmal..sem gondolataimmal..sem közelmúlttal..sem a közel jövővel...
hónapok óta szerelmes típusú dalokat hallgattam,idézeteket olvasgattam...gyűjtögettem őket,s ami kicsit is tükrözte lelki állapotom vagy Uram iránti érzéseimet kiírtam magamnak....vagy újra s újra meghallgattam...s sokat,nagyon sokat sírtam Uram miatt..s sokszor úgy éreztem soha nem fogok ki mászni abból az állapotból amibe érzéseim juttattak...ebben a pár napban mióta Őt ismerem eljutottam odáig,hogy nincsenek érzéseim...senki felé..s ebbe már volt Uram is beletartozik...ürességet érzek...egy űrt...de ez most jó így..hisz pont azt akartam,hogy múljon az a fájdalom,amit az miatt éreztem,mert nem tudtam mit kéne tennem ahhoz,hogy Uram valamire is méltasson..s nem tudtam érzéseimmel mit kezdeni....nem akartam szerelmesnek lenni...s megőrjített a tudat,hogy semmivel nem voltam képes a lelkéhez közel férkőzni....s,nem a lelke kellett...s nem szerelem kellett tőle,pusztán a beszélgetések,a törődés hiánya volt már elviselhetetlen...igazából nem kértem lehetetlent tőle..ő mégis még ezt a kis örömet is elvette tőlem...ismert lelkileg jobban mint bárki más..majd 100 levél ami mondjuk úgy mindig csak gondolataimról,érzéseimről szóltak...bíztam benne....mert bízni akartam..s a szó fontossága az AkAROM szócskán van....túl komolyan ,túl őszintén,túl naivan ,s nagyon akartam bízni benne,hozzá tartozni...ő számomra minden volt ebben a közel másfél,két évben...barát,szerető....de sajnos nem pajkos szerető...hisz ,igazából az a jó mikor bolondozhatsz is másik féllel,s feszegetheted határaid ,hogy meddig mehetsz el akár provokálás,akár szemtelenség terén...s a lényeg ami fontos,hogy egyenrangúnak érezd magad....sokszor éreztem,hogy nem leszek képes" felérni hozzá"..semmilyen szinten...hisz én számára szerintem túl átlagos,túl egyszerű lehettem,s talán ő igazából magasabb körökben is mozgott mint én,s ez is frusztrált engem..de soha nem mondtam neki...talán ezért volt túl nagy kihívás számomra..hogy bizonyítsak,érek annyit mint ő...de már lényegtelen....Amit számára is megmondtam,hogy többet Uram nem lesz...Ő volt az első,s az egyetlen ....az a cím az Ővé marad....én nem...de köszönöm a sorsnak,hogy megismertetett vele...!!!Számomra Nyugalom Szigete volt az egész férfi cakkumpakk:)..Egyik adatlapján az állt:-Biztos kikötőd....s idővel elhittem,hogy az lesz számomra,mégha csak távolból is....csak túl sok hajó siklott be idő közben...s valami kezdett meghalni bennem...nehezen...nagyon nehezen törödtem bele a tudatba,hogy így vagy úgy de elfogom veszteni őt,shogy elkell ,hogy engedjem lelkemmel...
"Már,már nem fáj,
ha újra látom az arcodat.
Már nem fáj,
hogyha hallom a hangodat.
Hiszen elmúlt egy nagy ,nagy szerelem
Vége van,nem megy tovább
azt mondtad,hazudtál nekem..hazudtál éveken át....de már nem fáj...

De már nem fáj,ha érzem az illatod
Már nem fáj,hidd el egészen jól vagyok...
Hiszen elmúlt a nagy ,nagy szerelem
Véget ért a Boldogság
Most én hazudhatok Neked,hogy már nem fáj.

A nyár,az ősz, a tél, a tavasz
hiába jönnek,már semmi sem ugyanaz,
már senki sem ugyanaz.

Már,nem fáj.... /Zámbó Jimmy:Már nem fáj/



"Némely szívhez,csak úgy tudnak hozzáférni,
ha sebet ütnek rajta."