Az biztos,hogy még ex-ről is fogok írni..vagyis csak azon érzésekről,amiket hagyott bennem,amiken nehezen lépek túl.....a kérdés még mindig ott van bennem,miért nem voltam neki jó??mért nem volt elég amit próbáltam nyújtani neki??mi célja volt velem??ha volt egyáltalán célja..azon kívül,hogy mindig azzal jött,igazi perverz ribancot akar belőlem nevelni...sérült egom..ez tuti!!!s ezen a legnehezebb túl lépni,hisz "értékeimmel" tisztába vagyok,voltam,leszek...nem tartom különlegesnek magam semmilyen téren...csak szeretethiányom van s ez által,próbálok jobban megfelelni mint átlag...mielőtt exet megismertem,ennél is zárkózottabb voltam...érzéseimről nem szerettem beszélni..s tényleg mindent magamban éltem meg...ami persze nem jó...főleg ha önmarcangolásba csap át...így könnyebb,hogy kiírhatom amit gondolok...s nem kell görcsölnöm,mert a szavak jönnek maguktól...ha beszélgetek akkor már nehezebben fejezem ki magam...de hát ez van...s végül is neki köszönhetem azt,hogy másabb lettem lelkileg...érzelmes...de még se csöpögősen érzelgős...továbbra is megtudom makacsolni magam...de hamarabb jön a bűnbánat..a bocsánatkérés..persze,lehet nem is igen csináltam olyat amiért bocsánatot kellet volna kérnem:)..mondom,hogy én,nem:))amúgy is amíg ezt nem szóban kell megtenni...semmi gondom vele...leírni..khm..tök könnyű...:))
-Ő,most úgy tekint rám,mint egy kihívásra...s tényleg éreztem rajta,hogy Őt ez izgatja...fejben biztos...testileg nem tudom....hisz,annyira belegabalyodtam dolgok megfejtésébe,megértésébe,hogy nem érzékelem,mennyire vagyok hatással a pasira..vagy hogy kitudnám e hozni belőle állatot...vagy hogy hogy is kéne viselkedni,hogy kívánjon.....valahogy magam is érzem a merevség belém ivodótt...ügyelnem kell arra is,nehogy megint túl sokat akarjak egyszerre...s átessek ló másik oldalára...de azt hiszem ezzel nem lesz gond...hisz gondolkodás..hasonló...s ennyi elég...hasonló..de nem azonos..s ez így jó...de legalább érzem,hogy vevő rám...szóval kihívást lát bennem...elmondta miért...s tetszett is amiket mondott...de nem tudnám felidézni...egyre emlékszem...'elkell feledtetni másik felet...(a többit újból,megkell kérdeznem):)
Egy szép ,nyugis helyre mentünk el...kispatak..csalán:))s beszélgettünk...nem féltem...tetszett ahogy próbált "megfejteni"...néha testi kontaktussal kombinálva dolgot...mellbimbó szorítás pl:)s,hogy Ő érezte, nem e hogy reagál testem azt nem tudom...:)de,reagált...nem állt egy helyben ,hanem járkált...mintha minden oldalamról bepillantást akart volna ..lelkileg...ha nem válaszoltam rögtön ..várt...türelmesen..de visszakérdezett..na,azoktól megint k.o. lettem...:)mikor elsiklanék egy kérdés felett,s nem hagyja...az is tud punci nedvesítő lenni:)...mikor választ vár arra,hogy szerinte intelligenciája meg van e....s el tudnám e képzelni,hogy Ő legyen nekem...nos,ezen kérdésekre,részemről nem könnyű felelni...hisz elkell ismernem,hogy igen:hatással van rám...
kérdezett valami olyasmit is,hogy mi lenne,ha előtte kéne ülnöm terpeszben,kezem hátul,kendővel szememen...szóval valami hasonlót..hát ütő megállt bennem...mondtam neki nem lennék rá képes...Ő azt mondta,de igen..idővel,igen...valahogy ilyen jellegű kérdései mindig váratlanul értek...nem lehetett felkészülni rá...az egyik pillanatban még teljesen másról beszélt...következő pillanatban pedig lecsapott...izzadt tenyerem...erre emlékszem:) főleg mikor mindig közelebb jött hozzám,akár csak azért ,hogy megszorítsa puncim,vagy belecsípjen bimbómba,vagy fel tegyen egy kérdést...
valamire mondta,hogy:most még mondhatok nemet:).../na, ahogy mondta:)a szőr felállt kezemen/:))s ez is rémísztő..mert így még mint két ismeretlen ismerős akinek semmilyen elvárásai nincsenek úgymond egymással szemben,persze simán mondok nemet ha akarok...hisz néha eltoltam kezét mellemről,mert megtehettem....s megtettem,mert ijesztő volt,hogy hatást vált ki belőlem...mert nekem még sebeim kéne nyalogatnom..de ha a kezében lesz a döntés?? s rendelkezhet velem...vajon hányszor mondhatok majd nemet?:)tudom..figyel rám..s jót akar nekem...de jó értelemben,megrémiszt határozottsága....
Ma azt mondta telefonba,hogy felülmúltam azt amit Ő várt tőlem...pedig azt hittem megint elcsesztem valamit...(a végén)..s sejti mire gondolok...hisz rá kérdeztem...mondta,hogy nem...s elhiszem neki....megkell tanulnom elengedni majd azon dolgokat,amik belém rögzödtek majd két év alatt...
szóval ismerkedünk...s élvezem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése