Ma próbáltam pozitívan hozzáállni dolgokhoz...s mivel Uram eszméletlen hiányzot lelkiekben,ezért úgy döntöttem,ha a hegy nem megy Mohamedhez,akkor majd én..vagyis,csak  telefonon keresztül...azon járt ugyanis csöppnyi agyam,hogy lehet,hogy nem várnom kéne Uram hívására...hamár én vagyok az a hülye kurva aki fut utána.. hanem nekem kéne kezdeményezni,persze csak sms-en való megkérdezés után...s várni  a választ...miközben szidom magam,hogy hát én hülye,mért nem tettem előbb félre büszkeségem s mért nem cselekedtem előbb így...na,már most: büszkeségről nincs szó...csupán annyiról,hogy én úgy álltam dolgokhoz,hogy ha Uram kíváncsi rám, vagy hallani akarja hangom akkor úgy is hívni fog...ha pedig,nem ...akkor azt is elfogadom s nem okozok neki terhet ... na,persze ezt még az elején határoztam el...többmintkétéve:)) szóval,most ezen döntésem félretéve,bepróbálkoztam...mert tényleg vágytam hangjára... mire reakció: kikapcsolt telefon!! ..Ezt onnan tudom,hogy smseim ilyenkor nem kézbesíthetőek.. folyamatosan csalódottság jellemez vele kapcsolatban... hisz mára már azt sem tudom milyen lehet az igazi oldala... nem akarom elhinni,hogy ennyire félre ismertem valakit..s a legszarabb,hogy nem tudok belőle kikeveredni...pedig folyamatosan azon vagyok.. mit akar egyálltalán ő még tőlem??.. s én miért kaparok még mindig ajtajánál??.. s mért hasonlít ez a szerelem a gyülölethez??... tehetetlenségem felőrli idegeim..energiám.. ,hogy miért hagyhattam magam ennyire belemerülni érzésekbe??!!...valahol pedig éreztem,hogy nekem sosem szabad szeretnem,mert az nem jó...fáj... hisz olyankor már  mindig attól félünk,hogy elvesztünk egy számunkra fontosnak vélt személyt.. s nem tudjuk igazán élvezni magát a szerelmet/szeretetet... apumat 10 év után sikerült elengednem lelkileg... kemény harc volt... de itt vagyok... remélem ezen is túl leszek egyszer... mert túl akarok lenni...mert értelmetlen... de még nem tudom elengedni..bassza meg...basszam meg.. basszon meg:)) egyre jobban elhiszem,hogy lelki mazo lettem