Újból eltelt egy év...hogy ezen nap mennyivel másabb mint a tavalyi?nos,visszaolvasva magamat,tavaly próbáltam én lenni Gé-nek az első ,ki felköszönti szülinapja alkalmából...szerintem millió egy kurvája megtette ezt...na,jó...a kurvái szót nem szánom sértésnek azon nők felé akik lesznek oly hülyék és belesétálnak csapdájába...mindenki haladjon csak végig azokon  a bizonyos lépcsőfokokon amiken én is végigmentem...aki szenvedni akar,szenvedni fog..akinek pedig lesz esze,nem is kezd vele...
mikor ismerkedésünk fázisát éltük,nekem ő megfelelt..adott volt távolság,s adott volt,hogy van családja...s bár egy képpel hirdeti magát mindenhol...én abba a képbe szerettem bele..hisz ha akartam, hanem, láttam msn-en..de ha többi képét megnézem..hát,ő már nem egy mai csirke..s ez meg is látszik ..messze nem az  a fiatalság sugárzik róla,mint állandó képén..néha eszembe jut én voltam balfasz..hisz mikor először láttam msn-en camon keresztül,"megijedtem" tőle..volt benne valami félelemkeltő..vagy legalábbis valami bekapcsolta bennem vészcsengőt..s egy belső hang azt súgta,ne kezdj vele...de mivel nem akartam megsérteni,így mégis csak  ismerkedtünk tovább...mára már tudom,ha vészcsengőm bekapcsol annak kell hinnem...mert jelzett,hogy ezzel a pasival valami nincs rendben,de hát mivel én meg bulit akartam..hát tessék..megkaptam:) soha senkitől ennyi lelki fájdalmat nem kellett elviselnem..talán még apámtól sem..pedig az aztán nem kímélte lelki világunk...
szóval azt írtam,nem Gé-ről fog szólni írásom..vagy legalábbis írásaim többsége már nem róla fognak szólni...de az,hogy eltelt egy év..s ,hogy holnap egy évvel öregebb lesz,csak eszembe juttatta azt,hogy tavaly még,hogy vágytam őt felköszönteni...most nincs bennem semmi olyan görcsös ,fájdalmas késztetés,hogy felhívjam magamra figyelmem még ha csak egy sms-sel is,hogy nézd,gondoltam rád...talán ez is egy fajta jel,hogy tényleg az idő begyógyítja sebeket...s,hogy a nem táplált tűz bizony kialszik...lehet,hogy sokáig fog bennem szunnyadni még ez a parázs...s az is lehet,ha megpiszkálnák fellobbanna...de nem akarom,hogy az alvó oroszlán felébredjen:-) már jobb ez így...már kevésbé,s egyre ritkábban fáj...hogy mi?..talán a hiánya?nem tudom...    
voltak kik megkérdezték:-megbántam e ,hogy megismertem őt?
válaszom az volt:-nem bánom,hogy megismertem...csak azt bánom,hogy bíztam benne! s azon kérdésetekre sem tudom a választ,hogy testiség nélkül ,hogy tudtam belé szeretni...másfél éve nem találkoztunk...fél éve is talán,hogy nem hallottam hangját...s azóta is csak egyszer msn.eztünk..akkor is épp elköszöntünk egymástól...némasága elég egyértelmű,hogy ne keressem..még úgy sem,mint egy barátot...de ezt eddig is értettem s felfogtam...csak,hát jó volt  a tudat,hogy ő az "enyém (is)"...megvan nekem...nem vesztettem el...de mára már elértem az elengedés fázisába...s azt hiszem ő is ezt tartja tiszteletbe,s ezért sem keres,mert nem akarja feltépni sebeim...(nyugi,eszem tudja azért nem keres,mert szarik rám)...de még is csak hízelgőbb előbbiben hinni,s az még sem oly csúnya megfogalmazás:)
anno azt mondta mittuggyam én ki 20évet várt a "szerelmére"..hát én nem tudnék mit kezdeni vele 20év múlva:))azon időszakát már másra hagyom...igaz minden időszakát másra hagytam:D
szóval holnap azé felköszöntöm..egy mondat erejéig...s járjuk utunk továbbra is külön utakon:)