...legszívesebben sírnék..már oly régen sírtam ki fájdalmaim,hogy lehet az feszít itt belül...sok inger ér mindenhonnan..jók s rosszak vegyesen...s be is fogadom őket...mert kell,hogy legyenek történések..kell,hogy legyen mi pörgésem vagy épp fájdalmam enyhíti..neem,nem testileg pörgök...érdekes módon nem keresem alkalmakat,hogy dugjak...lelkem nyugvását keresem,vágyom már...amit tudok,másfél év elmúlása után is érzem,hogy azt a szerelmet mit Gé iránt éreztem,érzek,nem csak bemeséltem magamnak s sosem fogom más iránt érezni....furcsa,s érdekes módon ritka testiség mellett is belezúgtam...ezzel mára már nincs gondom..tudom kezelni...(de itt felötlik egy kérdés bennem! a szeretet hiányának érzését nem keverhetem e össze szerelemmel?)...már könnyebben tudok beszélni dolgokról vele kapcsolatban...már képes vagyok csak az embert s nem AZ embert látni benne..."napi 24 órából 48órás":-) gondolataim megszűntek irányába..de hazudnék,ha azt mondanám,nem gondolok rá...csak már nem őt helyezem középpontba...s a nappalok simán elmennek úgy,hogy nem gondolok arra,vajon hol lehet s vajon kivel..s vajon mit csinálhat?.. álmaimban menekülök még hozzá...már tudatosan tudom irányítani magam afelé,hogy soha többé nem alázkodhatom meg előtte,(s mások előtt sem!) azzal,hogy visszakönyörögjem magamat...ezt  a szerelmet mélyen magamban egyedül kell megélnem s lezárnom...fél éve beszéltünk még oly módon,hogy van rá kilátás,hogy szolgálhatom még 2010-es esztendőben..persze,én már akkor tudtam válaszom...nem lesz abból semmi...vagyis nem szabad,hogy bármi is legyen..hisz ha benne maradok ebbe a viszonyba,lelkileg még jobban összefogok törni...tehát törekednem kellett arra,hogy kitudjak lépni..eltudjam engedni...s ezzel sincs gond...néha meg -meg jelenik álmaimban...néha vágyom közelségére...de nem oly mértékű közelségére,amibe dugás is szerepelne...a testiséget nem vágyom tőle...s szerintem sosem vágytam igazán...hisz ,ha vágytam volna akkor minden követ megmozgattam volna,hogy mondjuk 4 havonta egyszer vele lehessek...inkább arra vágyhattam vele kapcsolatban,hogy a figyelmet megadja számomra...ezen érzéseket mik irányába kialakultak bennem,sosem fogom tudni sem magamnak,sem másnak megmagyarázni...de azt hiszem,ha az ember szerelmes ott nem is kellenek a szavak...ott minden elárulnak  a másik felé tett gesztusaink...s néha beszél helyettünk a csend is...viszont a szerelem nem tett vakká,sem hülyévé...s sok mindenben tudom,hogy nekem volt vele kapcsolatban igazam...ő azon személy aki minden játszótársánál egy módot alkalmaz...ő nem az aki megakarja ismerni  a subjai lelkét,hanem ő az  a személy aki,csak egyféle nyelven képes megközelíteni a nőt...csak azt  a nyelvet kevés nő beszéli...s ő nem veszi észre,hogy ezzel tönkre bassza nők lelki világát....tehát,szegényes ezen részen úgy hiszem...néha szánalmas..néha gyerekes,mert besértődik,ha megmered mondani véleményed...s kikéri magának,hogy te olyan hangnemben merj beszélni vele...viszont van a másik fajta ember..aki részemről inkább tekinthető domnak ..aki a sub lelkének megismerésén keresztül próbálja megnyerni magának a "vágyai tárgyát"...
s ,majd innen folytatom..de nem Gé-vel:)