Kedves Naplóm!
Nem...még
nem terveztem,hogy szólok hozzád..hisz nem akartam semmit még Róla s
Rólam írni...talán,mert féltem,hogy túl bensőséges ,túl közvetlen,túl
érzelgős leszek...mert valljuk be továbbra is picsogi lelkem...s éppen
ezért, lehet ,hogy ez megint csak a most!-nak szól..s nem akarok
fájdalmat okozni számára lelkileg...semmivel !! testileg meg úgyis
megkapja majd amit megérdemel...öööö...vagyis ami jár neki..:)
Lassan két hónapja már,hogy nem elmentünk egymás mellett,hanem
esélyt adtunk magunknak a felejtésre... mivel épp egy pörgös
hangulatomban sikerült lencsevégére kapni egy bizonyos ismerkedős
oldalon.....nos, hát elkezdtünk úgymond próbálkozni azzal,hogy ha
mással nem ,beszélgetéssel,kikeveregjünk érzelmeink útvesztőjéből....Ő
a subja...Én pedig Uram hiányát akartam feledni...átrágva a
dolgokat,igazából egyikönk sem tudta mit akar a másiktól,hisz
mondhatjuk,hogy hirtelen ötlettől vezérelve találkoztunk már
másnap...szóval semmit nem tudtunk egymásról..se a másik vágyairól..se
a másik külsejéről...csak egy név...semmitöbb..
Szóval ..egy kellemes hang,s egy megnyerő stílus volt ami akkor
ott azt mondatta velem,hogy rendben,találkozzunk .. nem tudtuk akarunk
e bármit is az beszélgetésen kivül s azért a levegőben ott logó
"egyszeri dugáson"...Ő még annyit sem tudott mint én...mert én egy
valamivel tisztába voltam ismervén magam,hogy ha bejön az
ürge...megbaszatom magam...s hát igen..:)..megbaszott...
Nem gondolkodtam semmiben...csak tudtam kell valami lelkemnek...nem
szándékoztam D/s viszonyt...nem szándékoztam újfent olyan dologba bele
merülni aminek bármi köze is lehet akár a Bizalom-hoz ...a
BDSM-hez..akár szolgálathoz..akár fájdalomhoz...akár egy tartós
kapcsolathoz..akár egy férfihoz...
a lelkem akartam visszakapni...vagyis annak a szabadságát...s újból
megtanulni,nem bízni senkiben...de ehhez kellett valaki aki figyel rám
s átsegít nehezén.....s Ő figyelt!! s a mai napig figyel....s megadja
azt a figyelmet mit a másik fogalmam sincs miért..nem akart megadni....
S hát igen!...ha nem lett volna benne ennyire erős az értem való
küzdelem...ha nem jelentettem volna számára kihívást...ez a dolog 2-3
alkalom után elbukott volna...több okból is ..talán mert ex sokszor
visszaköszöntött emlékeimben...talán,mert nem egyszer kaparni akartam
Uramnál,hogy fontos számomra,s bocsássa meg,hogy mással próbáltam
kialakítani egy ilyen bensőséges s bizalmi kapcsolatot....s bár erről
nem beszéltem neki,mamár tudom,hogy mindig is érezte,hogy számomra Ő
nem úgy,nem oly mélységben lesz fontos...mégis mikor sokszor mindent
feladtam volna kettőnkkel kapcsolatban,mert úgy éreztem nekem nem
mellette van helyem...mikor visszatáncoltam volna..suttba dobtam volna
mindent... akkor valahogy lelkiekben mindig ott volt ...s ott voltak a
találkozások..a beszélgetések....a testi történések.a megélt
élmények....amik kezdték feledtetni a másik fél hiányát...s a lelkem
fájdalmát...s kezdtek színt hozni életembe...s amit fontos még itt
megemlíttenem neked,hogy valamennyire visszaadta önbizalmam..s kezdem
megérteni,hogy az én vágyam,hogy szolgálja az Ő vágyait...pusztán
azzal,hogy beszélünk róla..mert nem húz falat maga köré...s igen is
kiakarja elégíteni bolondos kiváncsiságom...
Szóval teltek a percek ,órák,napok s hetek...tudta,érezte,tisztába
volt vele,hogy micsoda érzelmi viharokon megyek keresztül...mégis
vállalta,hogy játszunk...ismerkedjünk...
Most hol tartunk???Ezzel kapcsolatban ugyanolyan tanácstalan vagyok
akárcsak Ő!!!...Azt szoktam mondani,hogy van egy maszlagunk...s azt
formálgatjuk...alakítgatjuk..magunk örömére...Tudja nem vagyok érzelgős
tipus...ezért félve írom le neki ,hogyha hiányzik...vagy ha épp vágyom
arra,hogy megbasszon...
mert nem tudom,hogy tudnék e újból olyan mély érzésekkel megélni bármit
is...mikor azt mondja,irigyli azt az embert...én azt gondolom,bárcsak Ő
lett volna az az ember....s tudja hogy igaza van..s igazat is adok
neki...de nehéz elismernem ..mert nem akarom,hogy fájjon neki...
Nem akartam,hogy megszeressen...sem,hogy megkedveljen..sem hogy ne
akarjon elveszíteni...egyikönk számára sem akartam érzelmi
bonyodalmakat....de ahogy múlnak a napok közelebb kerülünk mindig
egymáshoz...úgy is,hogy észresem vesszük...egy szó..egy mondat...egy
történés..egy provokálás..egy mosoly..egy pimaszság álltal is...s a
csend álltal is...szeretem hallgatni ha beszél..s ilyenkor jó nekem a
csend...vagyis a figyelés rá....de egy dolog amire figyelnem kell...s
csodálom,hogy még nem tette szóvá...hogy ne vágja közbe mikor ő
beszél....néha annyira akarok reagálni szavaira,hogy szinte megsem
várom,hogy befejezze,már bele is csicsergek...s így mindig csak
belekostólunk az én balgaságom miatt egy-egy minket érintő kérdésbe...s
úgy érzem,nincs teljesen kivesézve...ami Őt érdekli...mert mig én
megkapom kérdéseimre a választ..hisz türelmesen hallgat..s válaszolgat
is..de Ő??? Ő mit kap a nyikogásomon kivül??...mert
választ..legalábbis éppeszű válaszokat nem sokat...
na,de.így hirtelenjében ennyi, mit muszáj volt közölnöm veled...
de hamarosan jövök igérem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése