Kedves Naplóm!
Egy levél,melynek
sorait őrzöm...mely azon a bizonyos keddi napon íródott,mikor első
szeánszunkra készültünk...Eldobhatnám,úgy hogy emléke se maradjon
soraimnak...de akarom,hogy legyenek emlékek....mindennel kapcsolatban
ami önző módon velem kapcsolatos....talán,mert volt idő mikor nem
akartam tudni dolgokról....gondolván jó az úgy nekem....mivel tényleg
nem tartom kíváncsi embernek magam...egy darabig elfogadom amit kapok s
amennyit kapok...s exnél elkövettem azt a hibát,hogy nem akartam
szembesülni azzal például,hogy Ő ,hogy látott első szeánsz
alkalmával...miként élte meg szolgálatom...igyekezetem...de akkor s
abban az időben nem akartam ezekre tudni a választ..nem volt akkora
jelentősége,mivel nem voltak mély érzések...mára pedig bánom,hogy,nem
gyűjtöttem emlékeket magamnak amik úgymond "kézzelfoghatóak"....hisz
múlnak a hetek,hónapok..s az emlékek akár mennyire nem célom mégis
halványulnak...s kihangsúlyoznám,hogy az emlékek amiket nem akarom hogy
múljanak...csak az érzéseket nem akarom már...mert bizony néha ugyanúgy
fáj minden,mintha csak tegnap lett volna ...szóval erre értem
önzőségem...kell,hogy legyen mikre emlékeznem évek múlva..hogy mennyi
minden volt mit megéltem...vagyis próbáltam merni
megélni...kissebb-nagyobb sikerekkel..:)
Szóval,az a bizonyos keddi levél,mely papírra íródott:
Kedves Naplóm!
"Mivel sajnos,most nem vagyok gépközelben,úgy gondoltam,hogy ily módon szólok hozzád...kocsimban ülve....s zenét hallgatva..
Kedd van; tudod,amiről még nem igazán beszéltem neked...de fejben sokat,nagyon sokat agyaltam.
Most
reggel 6 óra,s első gondolatom,hogy Ő már fennt van -e...s ha fennt
vab,jár-e agya a lehetséges történéseken....vagy még édesen alszik?:-)
Amit most érzek s gondolok,hogy nem félek!....de gondolom,ahogy
közeledni fog idő...s közeledni fog helyszín...(ami számomra már most
meseszép,pedig csak képen láttam a csodát)..úgy bennem lesz egy
egészséges félelem,megfelelni vágyás,tenni akarás az ügyben,hogy ne
okozzak számára csalódást!
Szóval,hogy miért is oly fontos,hogy kedd van?Mert eljött az a
nap,amikoris egy hotel lesz együttlétünk helyszíne...S,hogy ki milyen
élményekkel,érzésekkel tér haza...nos...az csak rajtunk áll....Ha
őszinte akarok lenni,nem tudok rá fejben készülni...talán csak
annyira,hogy próbálok nem hisztizni,picsogni s nyaffogni....s erre
nagyon odakell ,hogy figyeljek....hisz eddig engedte,s én éltam is vele
rendesen! De ez az együttlét a változásokról fog szólni!S,hogy a
változást,hogyis értem?Nos...jó kérdés:) Talán,úgy,hogy valami most
kezdődik el igazán..vagyis most kell,hogy elkezdődjön...Hisz eltelt 2
hónap....s játékosan játszottunk közben...de tudjuk jól mindketten azt
is,hogy ezálltal a nap által,nekem lehet egy új "Parancsolóm",aki
rendelkezhet velem az ő kedve szerint...A testem már 2hónapja,csak ő
használja...vagyis használná,ha nem nyikognék s jönnék sorozatos
Nem-eimmel....de azt hiszem jól kezeli,s nem türelmetlen ezzel szemben
sem...s ez így jó!...A lelkem? Hát,azt még én akarom magamnak,mert nem
akarok függeni senkitől...mivel már megtapasztaltam,mily fájdalmas egy
dolog,hogy folyton egy ember körül forogjanak gondolataim....
Persze gondolok Rá....s vannak napok,hogy hiányzik...s a hétvégék a
legrosszabbak...mert olyankor nem hallhatom...vagy épp nem
olvashatom...de ezen már nem agyalunk,hanem próbájuk tartani magunkat a
megbeszéltekhez...
Este gépezés lemerítette amúgyis már fáradt agyamat...semmihez nem volt
kedvem..de azért arra ügyeltem,hogyleveléből kimásoljam magamnak
elvárásait...mert tuti,elfelejtettem volna dolgokat!...:)s,hamar
kidőltem...mindenféle további előkészületek nélkül....bár félálomban
még járt agyam,hogy mit honnét kell előszednem,mit kéne
felvennem...stb.....picikét streszelve azon,hogy reggel mennyivel előbb
kell felkelnem,hogy elis készüljek...3kor megébredtem....s már nem is
szándékoztam visszafeküdni...gondoltam max.2óra elég lesz
mindenre...(na,nem csak magam foglalkozásával!) Lányom aludt...de
férjem miért is ne,előbb jött meg éjszakai műszakjából....
na gondoltam:1:még,jó hogy nem kapcsoltam gépet:) 2: hogy a francba
fogok elkészülni mindennel...(pinaborotválás,kellékek elrakása)..de
végül is szerencsém volt,mert 10percen belül elaludt..:)de
izgultam,azért,hogy ne fogjon gyanút...s msot is izgulok,hogy ne
ismerjék fel kocsim..s ne higgyék,hogy nem dolgozok...De itt azt hiszem
mindegyikönk vállal kockázatot a másikért...s nem egyoldalú a dolog...s
semmi nem egyoldalú!
Hú! ...Már..vagy Még csak ! =óra :-) Kezdek parázni,de nem
nyikogni...Hüvős reggel van...lassan elindulok "rejtekhelyemről"...mert
még innivalót is vennem kell...meg jó lenne valami rágcsálni való
is,amit Ő is szeret...Nem akarom hallgatni picsogását,hogy fáj a
hasa:-)Húú,ezért mit nem kapnék!:-)Puszit biztos nem!:-)
Szóval a mai nappal kapcsolatban is lehet jelentkezni fogok....
Fél 9:Most hívott...kicsit késni fog...Na és?! De legalább jön!!!:-)
Mért
kérdezi folyton,hogy:" Valami baj van?":-) ..Csak mert nem tudok
éppeszűen válaszolgatni??:-) Meg mert parázok ismerősöktől...hisz már
kivilágosodott...a sötétben...a kora reggeli sötétben pedig könnyebb
volt bújkálni!
Szóval ennyi!!..:-) Ébred a város! Jááj!:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése