Ígért egy verset...még az nap elküldte..azt hittem,majd napokat kell rá nála is várnom ..vagy hogy úgy kell kikönyörögnöm..gondoltam,azt elbaszta..:))hülye beidegződések..

Ő e szerint él....(azt hiszem így fogalmazott...)

Garai Gábor :Bizalom

Olvasd el!!!

És bízz bennem RIBANC!!!


Elolvastam..de nekem magas:)...de érdekel az,hogy Ő hogy értelmezi ezen verset...

"Úgy élünk ahogy álmodunk-Egyedül."


"Nem a fájdalmak ölik meg az embert,
hanem a remények,melyekben csalódott."


"A csendet hallgatom,
a tegnapot faggatom,
a holnapot kutatom,
rám talál még egyszer?
Nyitott szívvel mindig
magamat adhatom!
Örökké visszavárlak,
végtelen szerelemmel!"


Érzem vívódásom...de hátra felé már nem akarok nézni...nem könnyű...:((
hisz azt érzem,nem fair ez így...egyik féllel szemben sem...
hisz örülök annak ,hogy érzelmi kötődésem kezd szűnni egyik felet illetően....
de azt is érzem,hogy most nem akarok senkihez sem tartozni....
de,bízok benne Ő megfogja érteni ezt...a másik fél meg sosem akart megérteni,azt hiszem...

fejezd be a hisztid,te dög:)

felesleges nyafogás:)

Mikor beszálltam kocsijába,közölte hova fog ismét vinni...mondtam,jó..de túl halkra sikeredett..így visszakérdezett:)...meg ismételtem,újból...s elindultunk...igazából,még túl görcsös vagyok szerintem....s agyilag nehezebb hozzá igazodnom...Ő,bezzeg,tudja mindig mit mondjon....szeretek beszélgetni vele...ennyi...ez még csak egy massza,amiből vagy tudunk formálni,alakítani valamit vagy nem...valami nem jött neki össze neki az nap,s mondta,hogy bár nem volt tervbe a találka,próbálta úgy intézni dolgait,hogy mégis útba essek...s,szóval úgy gondolta megfelelő lennék feszültsége levezetésére...ahh,mondom,kösz szépen:), de ugyanakkor tetszik ez a gondolkodás mód...élvezem...:)..persze,tudok olvasni sorok között,semmi rosszra nem gondoltam...semmi olyanra,hogy bántódásom lehetne mellette...de mire ezen gondolatot én nyugtáztam agyamban,Ő máris elmagyarázta,hogyan is értette...egyre gondoltunk:))van pár dolog amiről ugyanazt gondoljuk...s ez talán könnyíti dolgunkat...egyenlőre ismerkedünk egymással...senki semmit nem ígér,s nem vár másiktól...még mindegyikőnkben ott vannak előző kapcsolata nyomai...tanácsolták,ne lelkizzek....szopjak,nyaljak,dugjak,élvezzem dolgokat...(úgye,egyetkém?:) )...szóval,elmentünk ugyan oda...kis patak,híd...:)röviden,lényege:miután leparkolt,közölte,menjek kis házhoz,s hozzam el azt a pálcát amivel múltkor is kaptam.... most visszagondolva,akkor ő azt nem véletlen hagyta ott:))...még érezhetően el hülyülöm dolgokat...de végül is elmentem érte...mikor odavittem hozzá mondta vegyem le nadrágom-na,végem volt...mondjuk úgy,kicsit hisztiztem..mondta,rendben,majd annyival többet kapsz...s elindult előttem..agyam,ilyenkor próbálja gyorsan felmérni a terepet,s féltem,hogy mi lesz,ha tényleg lesz következménye...épp,ezért,gyorsan elhadartam,inkább leveszem,csak várjuk meg míg elmegy egy arra haladó kocsi..mondta rendben...levettem...s előtte kellett mennem..na,tök ciki volt...:)))mondta,bugyit is vegyem le..na ,arra nem voltam képes...mondtam,ez nekem még korai...:)lényege szophattam,kaptam bottal is,meg is dugott,ujjazott,s összenyálazott:))..jah,meg tele lettem szúnyogcsípéssel:))..majd közölte,szálljak kocsiba,s megyünk oda ahol múltkor is megálltunk visszafelé...szóval most is megálltunk..ott is van kis patak,híd,házikó...:) beszélgettünk....igen,leginkább azt tesszük,még ha próbálkozunk testiséggel is...nekem még nem könnyű...igazából nem akarok görcsölni rajta...de érzem azt teszem,s fogom is még ..hülye picsa...:)))tényleg nem tudom mit akarok..s mi akarok lenni...s mennyire tudnék megfelelni...még jó,így ,hogy igazából nincsenek nagy elvárásai...nem hoz eszközöket...ezek még elképzelhetetlenek számomra....első alkalommal is hozhatott volna,de nem akart...mondtam nem is kell...tegnap is mondta...s akkor is úgy voltam vele,nem is kell ....nehéz megnyílni,főleg ily rövid ismeretség után....annyiból van könnyebb dolga velem,hogy sokat lelkizek,amit lehet nem kéne...s így több mindent megmutatok magamból,mint amennyit szeretnék...ami nehézséget okoz nekem,hogy Ő tudja mit akar..én pedig még nem...szerintem mindig teli leszek sok-sok nemmel...ezt is úgy élem meg,kínlódás bármibe is bevezetni...ellentmondásokkal vagyok teli..pedig egyszerűbb lenne nem agyalni,de nem megy...beszélgettünk...s mondta őszinte lesz..mondtam,csak az lehet...ezt el is várom...szerinte másabb voltam már...állítása szerint jó irányba...kérdezte,tudod -e mért hoztalak újra ide..mondtam nem...válasza..mert első helyen mindenképp elakart fenekelni nadrág nélkül....(ezt első nap is akarta...s mivel nem tette meg,most bepótolta)...itt pedig szopáson volt hangsúly...de ez még részemről nyögve nyelős volt...független attól,hogy imádok szopni...megint megbaszott.s élveztem...de ez nálam azt hiszem az ösztönös baszás most még...még jobban arról szól...nem a ribancságról,nem a "szolgálatról"...persze,fogalmam sincs tudnék e szolgálni...ez még nagyon távoli...érdekelnek dolgok de most tényleg elég ennyi...de ami másik lényeg,hogy érzi,tudja sub sosem leszek..s nem is akar azzá formálni!!
kijelentette:ha a ribanca leszek,Ribancnak fog onnantól fogva hívni....azt imádom....:)
miután elváltunk írtam neki szeretnék ribanca lenni...másnap elfogadta...:)
még nem tudom,képes leszek e valaki más ribanca lenni...
.de akarom,hogy idővel érezze bennem azt a fajta ribancságot amit most még csak próbálok neki elmagyarázni...ha még sem jönne elő,hisz benne van pakliban...az csak miattam lesz...a merevségem miatt...
most megpróbálok nem gondolkodni..s élvezni egymás társaságát..érdeklődésem megvan irányába...
s ennyi...itt pont...

blablabla

Reggel látom kis borítékot telómon...sms:) tőle...volt egy megérzésem,hogy mért kérdezi amit kérdez:)..azaz,melózom-e,s ha igen meddig..??válaszoltam...írta:-Találkozzunk!!...Hétfőn pörgősebb voltam,valahogy könnyebben ment dolog,hogy találkozzak vele,ma már jól eső félelemmel kevert izgatottság vett erőt rajtam...lényege:váratlanul ért...időm sem volt rá készülni,úgy mintha otthon lettem volna..de ugyanakkor éreztem neki áll lüktetni pinám...volt kedvem találkozni,de éreztem még egyenlőre elég tőle annyi, mint első alkalomkor...Nem számítottam rá,hogy ilyen hamar alkalmam lesz találkozni vele,hisz jövő hetet beszéltük meg...pihentetnem kéne agyam,hogy gondolataim összeálljanak..s valahogy értelmesen el nyökögni neki,amik most még értelmetlennek tűnnek számból...a zavartságot biztos érzékeli bennem,s hogy nem tudok mit kezdeni magammal...sem vágyaimmal..sem gondolataimmal..sem közelmúlttal..sem a közel jövővel...
hónapok óta szerelmes típusú dalokat hallgattam,idézeteket olvasgattam...gyűjtögettem őket,s ami kicsit is tükrözte lelki állapotom vagy Uram iránti érzéseimet kiírtam magamnak....vagy újra s újra meghallgattam...s sokat,nagyon sokat sírtam Uram miatt..s sokszor úgy éreztem soha nem fogok ki mászni abból az állapotból amibe érzéseim juttattak...ebben a pár napban mióta Őt ismerem eljutottam odáig,hogy nincsenek érzéseim...senki felé..s ebbe már volt Uram is beletartozik...ürességet érzek...egy űrt...de ez most jó így..hisz pont azt akartam,hogy múljon az a fájdalom,amit az miatt éreztem,mert nem tudtam mit kéne tennem ahhoz,hogy Uram valamire is méltasson..s nem tudtam érzéseimmel mit kezdeni....nem akartam szerelmesnek lenni...s megőrjített a tudat,hogy semmivel nem voltam képes a lelkéhez közel férkőzni....s,nem a lelke kellett...s nem szerelem kellett tőle,pusztán a beszélgetések,a törődés hiánya volt már elviselhetetlen...igazából nem kértem lehetetlent tőle..ő mégis még ezt a kis örömet is elvette tőlem...ismert lelkileg jobban mint bárki más..majd 100 levél ami mondjuk úgy mindig csak gondolataimról,érzéseimről szóltak...bíztam benne....mert bízni akartam..s a szó fontossága az AkAROM szócskán van....túl komolyan ,túl őszintén,túl naivan ,s nagyon akartam bízni benne,hozzá tartozni...ő számomra minden volt ebben a közel másfél,két évben...barát,szerető....de sajnos nem pajkos szerető...hisz ,igazából az a jó mikor bolondozhatsz is másik féllel,s feszegetheted határaid ,hogy meddig mehetsz el akár provokálás,akár szemtelenség terén...s a lényeg ami fontos,hogy egyenrangúnak érezd magad....sokszor éreztem,hogy nem leszek képes" felérni hozzá"..semmilyen szinten...hisz én számára szerintem túl átlagos,túl egyszerű lehettem,s talán ő igazából magasabb körökben is mozgott mint én,s ez is frusztrált engem..de soha nem mondtam neki...talán ezért volt túl nagy kihívás számomra..hogy bizonyítsak,érek annyit mint ő...de már lényegtelen....Amit számára is megmondtam,hogy többet Uram nem lesz...Ő volt az első,s az egyetlen ....az a cím az Ővé marad....én nem...de köszönöm a sorsnak,hogy megismertetett vele...!!!Számomra Nyugalom Szigete volt az egész férfi cakkumpakk:)..Egyik adatlapján az állt:-Biztos kikötőd....s idővel elhittem,hogy az lesz számomra,mégha csak távolból is....csak túl sok hajó siklott be idő közben...s valami kezdett meghalni bennem...nehezen...nagyon nehezen törödtem bele a tudatba,hogy így vagy úgy de elfogom veszteni őt,shogy elkell ,hogy engedjem lelkemmel...
"Már,már nem fáj,
ha újra látom az arcodat.
Már nem fáj,
hogyha hallom a hangodat.
Hiszen elmúlt egy nagy ,nagy szerelem
Vége van,nem megy tovább
azt mondtad,hazudtál nekem..hazudtál éveken át....de már nem fáj...

De már nem fáj,ha érzem az illatod
Már nem fáj,hidd el egészen jól vagyok...
Hiszen elmúlt a nagy ,nagy szerelem
Véget ért a Boldogság
Most én hazudhatok Neked,hogy már nem fáj.

A nyár,az ősz, a tél, a tavasz
hiába jönnek,már semmi sem ugyanaz,
már senki sem ugyanaz.

Már,nem fáj.... /Zámbó Jimmy:Már nem fáj/



"Némely szívhez,csak úgy tudnak hozzáférni,
ha sebet ütnek rajta."

kusza gondolatok

Az biztos,hogy még ex-ről is fogok írni..vagyis csak azon érzésekről,amiket hagyott bennem,amiken nehezen lépek túl.....a kérdés még mindig ott van bennem,miért nem voltam neki jó??mért nem volt elég amit próbáltam nyújtani neki??mi célja volt velem??ha volt egyáltalán célja..azon kívül,hogy mindig azzal jött,igazi perverz ribancot akar belőlem nevelni...sérült egom..ez tuti!!!s ezen a legnehezebb túl lépni,hisz "értékeimmel" tisztába vagyok,voltam,leszek...nem tartom különlegesnek magam semmilyen téren...csak szeretethiányom van s ez által,próbálok jobban megfelelni mint átlag...mielőtt exet megismertem,ennél is zárkózottabb voltam...érzéseimről nem szerettem beszélni..s tényleg mindent magamban éltem meg...ami persze nem jó...főleg ha önmarcangolásba csap át...így könnyebb,hogy kiírhatom amit gondolok...s nem kell görcsölnöm,mert a szavak jönnek maguktól...ha beszélgetek akkor már nehezebben fejezem ki magam...de hát ez van...s végül is neki köszönhetem azt,hogy másabb lettem lelkileg...érzelmes...de még se csöpögősen érzelgős...továbbra is megtudom makacsolni magam...de hamarabb jön a bűnbánat..a bocsánatkérés..persze,lehet nem is igen csináltam olyat amiért bocsánatot kellet volna kérnem:)..mondom,hogy én,nem:))amúgy is amíg ezt nem szóban kell megtenni...semmi gondom vele...leírni..khm..tök könnyű...:))

-Ő,most úgy tekint rám,mint egy kihívásra...s tényleg éreztem rajta,hogy Őt ez izgatja...fejben biztos...testileg nem tudom....hisz,annyira belegabalyodtam dolgok megfejtésébe,megértésébe,hogy nem érzékelem,mennyire vagyok hatással a pasira..vagy hogy kitudnám e hozni belőle állatot...vagy hogy hogy is kéne viselkedni,hogy kívánjon.....valahogy magam is érzem a merevség belém ivodótt...ügyelnem kell arra is,nehogy megint túl sokat akarjak egyszerre...s átessek ló másik oldalára...de azt hiszem ezzel nem lesz gond...hisz gondolkodás..hasonló...s ennyi elég...hasonló..de nem azonos..s ez így jó...de legalább érzem,hogy vevő rám...szóval kihívást lát bennem...elmondta miért...s tetszett is amiket mondott...de nem tudnám felidézni...egyre emlékszem...'elkell feledtetni másik felet...(a többit újból,megkell kérdeznem):)
Egy szép ,nyugis helyre mentünk el...kispatak..csalán:))s beszélgettünk...nem féltem...tetszett ahogy próbált "megfejteni"...néha testi kontaktussal kombinálva dolgot...mellbimbó szorítás pl:)s,hogy Ő érezte, nem e hogy reagál testem azt nem tudom...:)de,reagált...nem állt egy helyben ,hanem járkált...mintha minden oldalamról bepillantást akart volna ..lelkileg...ha nem válaszoltam rögtön ..várt...türelmesen..de visszakérdezett..na,azoktól megint k.o. lettem...:)mikor elsiklanék egy kérdés felett,s nem hagyja...az is tud punci nedvesítő lenni:)...mikor választ vár arra,hogy szerinte intelligenciája meg van e....s el tudnám e képzelni,hogy Ő legyen nekem...nos,ezen kérdésekre,részemről nem könnyű felelni...hisz elkell ismernem,hogy igen:hatással van rám...
kérdezett valami olyasmit is,hogy mi lenne,ha előtte kéne ülnöm terpeszben,kezem hátul,kendővel szememen...szóval valami hasonlót..hát ütő megállt bennem...mondtam neki nem lennék rá képes...Ő azt mondta,de igen..idővel,igen...valahogy ilyen jellegű kérdései mindig váratlanul értek...nem lehetett felkészülni rá...az egyik pillanatban még teljesen másról beszélt...következő pillanatban pedig lecsapott...izzadt tenyerem...erre emlékszem:) főleg mikor mindig közelebb jött hozzám,akár csak azért ,hogy megszorítsa puncim,vagy belecsípjen bimbómba,vagy fel tegyen egy kérdést...
valamire mondta,hogy:most még mondhatok nemet:).../na, ahogy mondta:)a szőr felállt kezemen/:))s ez is rémísztő..mert így még mint két ismeretlen ismerős akinek semmilyen elvárásai nincsenek úgymond egymással szemben,persze simán mondok nemet ha akarok...hisz néha eltoltam kezét mellemről,mert megtehettem....s megtettem,mert ijesztő volt,hogy hatást vált ki belőlem...mert nekem még sebeim kéne nyalogatnom..de ha a kezében lesz a döntés?? s rendelkezhet velem...vajon hányszor mondhatok majd nemet?:)tudom..figyel rám..s jót akar nekem...de jó értelemben,megrémiszt határozottsága....

Ma azt mondta telefonba,hogy felülmúltam azt amit Ő várt tőlem...pedig azt hittem megint elcsesztem valamit...(a végén)..s sejti mire gondolok...hisz rá kérdeztem...mondta,hogy nem...s elhiszem neki....megkell tanulnom elengedni majd azon dolgokat,amik belém rögzödtek majd két év alatt...
szóval ismerkedünk...s élvezem:)