próbálkozunk...

Holnap ha minden igaz találkozunk..ma beszéltünk telón..keresett..váratlanul ért..no,meg még kotyagós is volt kis buksim:))s olyankor még nehezebben állnak össze gondolataim..én írásban vagyok jobb....ő pedig a személyes beszélgetésben..hisz így kap még több képet reakcióimról...kavarognak fejünkben gondolatok...amit tudok,hogy bízni már kezdek képes lenni benne..ez persze sok kis dologból tevődik össze...de tényleg figyel rám..ezt tudom,s érzem is...
két napra elutazik..így kétséges holnapi nap...de bizakodjunk...
csütörtökön,meg ismerkedtetett csalánnal fenekemen...na kicsit érte,puncim is...ami jó benne,hogy élveztem...a másik dolog mi jó benne,hogy nem tudta,hogy érdekel...anno sosem gondoltam volna,hogy a fájdalom érdekelni fog...s,hogy testem majd sóvárogni fog a kéjes kín után...megismertetett csipeszekkel is amiknek már kis fogai is voltak...s bár éreztem kis fájdalmat..nem érzékeltem ,hogy testemre hatással fog lenni..de leellenőrizte..s mondhatom testem elárult..:)még nem tudom mi izgat:a félelem vagy a fájdalom..vagy mindkettő...nem Tőle kellett félnem,hisz mondta ,mielőtt puncimra tette volna csipeszt,:Ha fáj,leveszem!...nem szóltam rá semmit...ezért ezt még elismételte párszor...szólván nézzek rá..de képtelen voltam rá...ekkor erélyesebben rám szólt...na,az nem volt semmi:))...de épp ,hogy csak rá néztem,már el is fordultam zavaromban:)égett arcom...de,mondtam:jó... rám tette...vigyázva...ami akkor még nem is fájt...de pár pillanat múlva...na,az nem semmi egy érzés...de érdekes,mert azt érzem,kell még...vágyom rá...s még csak írok róla is nedvessé tesz,maga a gondolat...na,kurva? tovább lépsz vagy visszavonulót fújsz??:))
néha visszavonulót fújnék..mert nehéz elfogadni,hogy ezek bejönnek nekem...vagyis a testem reagálása arcpirító inkább számomra...mért nem tudok gátlástalanabb picsa lenni??jó kérdés...
még a nyárra tervez egy szobát kivenni...bár izgat is ,félem is..de akarom,hogy játszunk....

Nézzük csak..a lelkem fáj s sajog...a szívem majd megszakad...legszívesebben sírnék,de nem látom értelmét...hülye mazo picsa..mért hagyod,hogy fájjon bármi is,mikor csak ki kéne adni magadból a fájdalmat talán épp azzal,hogy keseregsz s pityeregsz egy sort dolgokon,s megpróbálsz tovább lépni..erősebb lélekkel...az eszem tudja nincs értelme nyikognom...s már magam is unom viselkedésem...továbbra is szeretem "használóm"...pedig nem akarom...s nem is mindig érzem ezt...de ha felülkerekedik akkor úgy érzem belepusztulok hiányába...nem oly rég írtam neki,hogy:megszakad a szívem.. mire válasza:nem kell,hogy megszakadjon,elég ha dobog.
szóval...a közöny felém meg van..azt látom...néha jó lenne,ha akár csak egy kicsit is sajnálna...mégha nem is érdemlem meg..elég már szenvedésből...felőröl,kikészít... s okát sem tudom,mi ragadott meg benne ennyire,hogy még mindig rabja vagyok....hisz,még csak használatra sem méltat...
igazából vágyom rá,hogy lássam,s beszélhessek vele..de a remény már minimális,hogy valaha ez beis fog következni...egy találkát jósolok még magunknak,s szerintem az lesz egyúttal a bucsú is...de még nem vagyok rá képes...bár az is lehet az a találka lenne számomra az igazi késdöfés...hisz ha már fél évet elvegetáltam nélküle...akkor már nem kéne újból fájdalmat okozni magamnak..
Láttam nőjéről képeket..véletlen..mert, megint nem hagyott kíváncsiságom..s miért is ne ilyenkor nem tudok mellényúlni..:( fekete hajú kis szépség...na,a nyomába nem érhetek..eggyel több ok,hogy kerüljem,használóm..ráadásul kiscsaj könnyebb helyzetbe is van,hisz pesti..na,meg asziszem független..na meg szép is..na meg perverz is lehet..szóval semmi nem szól mellettem...s van egy érzésem ő már előttem képben volt,s fontosabb helyet töltött be "Uramnál"..hisz ,meg van mért tartott rám csak félévente igényt..
bazzd,de hülye,hisztis picsa vagyok...szar az élet...egyet kérnék a sorstól,gondviseléstől,...az a csaj fele annyit érezzen írányába mint én...s akkor már tudom,hogy szereti..tiszta szívvel...
bazd meg kurva...nem a tudat marcangol hogy elveszted,hanem a féltékenység,hogy jobbat kapott...vagyis,hogy te sosem leszel képes senkinek jó lenni...max.csak játékszer...sosem akartam szép lenni...de néha fáj,hogy semmi nőies pajkosság nincs bennem...

"Uram én jó akartam lenni,
De imádkozva rosszat tettem.
Uram a szemem jobbra nézett,
de akaratlan balra mentem.

Sírást indultam vigasztalni,
De jaj a szám szitokra állott.
A karom ölelésre lendült,
De csattanva az arcba vágott.


Uram:én mindig csak rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam.
Uram:ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan,mért maradtam??"

Fájdalomról..

A fájdalom senkit nem kímél.Öl,butít,nyomorba dönt.(na ez alkoholra is igaz)
A fájdalom a por,melyből a főnixmadár feltámad,benne kezdődik az újjászületés.Életet lehel az élőhalottakba.Megtanít rá,hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.Megtanítja az élőknek,hogy ne legyenek biztosak semmiben,amit ismernek.Alázatossá tesz.Beárnyékol.Megfeketít.Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled,ha közben nem pusztulsz bele!!!



Én várok Rád.Sokat.Mindennap.De ez nem elég.Ha nem jössz,elhagylak.Sírva.De megteszem.Hiányozni fogsz.De megteszem.És másra fogok várni.Akire várnom sem kell talán.Lehet,hogy jobb lesz.Lehet.



Néha nem kellenek szavak,mert beszél helyettük a csend...Egybe kapcsolódó tekintetünk elmondja azt ,amit érzünk...Mégis van úgy,hogy fáj a szótlanság,hogy nem érzem már a varázslatot,hogy a csoda amit ketten éltünk meg-hamissá válik...Egy pillanatra lehunyom szemem,csak a szív szavára figyelek-azt súgja:még "szeretsz".Így a kétségeket holnapra hagyom....



Az őszinteség az ember legkevésbé megkopó tulajdonsága....
ahhoz túl ritkán használjuk.



Csak abban az emberben nem csalódhatunk,kit nem fogadtunk a bizalmunkba.



Az ember az egyetlen állat,amely pirulni tud---és okkal:)) Mark Twain



Valahol

Valahol létezel,valahol én is.
Valamit kérdezel,valamit én is.
Néha vágy van bennem,néha remény is

valahol
valamit
te is,
én is...


Azt akarom,hogy figyelj rám...mint akkor régen,amikor még nem hittem,hogy egyszer ennyire hiányozni fog a figyelmed....

Dred:csak benned bíztam

 Dred:Csak Benned bíztam
Vártam már hogy eljöjjön az a bűvös pillanat,
amikor hozzámértél,s elfeledtem az összes gondomat.
kétségek közt éltem nélküled az élet nagy vízén,
és azt reméltem,hogy minden úgy lesz,
ahogy megálmodtam én.
csak a szívem törted most szét,de mond mért kellett az a másik
én már nem bánom ha elmész,mert szerelmünk gyűlöletté válik
én csak benned bíztam,mert elhittem
hogy veled végleg eltűnik a félelem
én csak benned bíztam,de tévedtem
én nem akarlak többé már látni.
én csak benned bíztam,mert elhittem
veled könnyebb lesz élni az életem.
én csak benned bíztam,de tévedtem
s soha többé nem foglak várni.

agyi-gagyi

még azon agyalok,hogy csütörtökön akár szolgálhattam is volna...addig az is ott van bennem,hogy mért vár akár több mint fél évet,azzal,hogy testileg érintkezzen velem...hisz lelkemmel nem fog igazából sokra menni..azzal,nem lehet kielégülni...azt max.csak kínozhatja...s ilyenkor jön az,hogy undorodhat tőlem???vagy másokat tüntet ki figyelmével inkább,most,hogy itt a nyár,buli,nyaralás....s majd engem pedig elővesz,ha épp nem lesz ki szolgálja??én vagyok: a ló nincs ,jó a szamár is,típusú balfék??...ajjajjajj...ennyire nem kéne madárnak nézni...
nem testileg sóvárgok Uram után..hisz nem sok volt testiség...tényleg lelkem vágyik utána..s nem tudtam,hogy lelki kötödés lehet ennyire szoros..hisz igazából sosem kötődtem senkihez..
s mégis,most belegondolva??mondhatjuk,hogy nem nagyon mozgattam meg köveket,hogy csütörtöki napot szabaddá tudjam tenni...valahogy nem volt meg bennem az,hogy kockázatot vállaljak érte...pedig régebben azon voltam,hogy vele lehessek...de mindig úgy voltam vele,soha nem fogok könyörögni egyetlen szolgálatért sem...hanem ha vágyni fog rám,úgyis megteremti módját,hogy megkapja testem...de nem igazán volt célja,hogy használjon...s ez nem arról,kéne hogy szóljon,hogy csak én igazodjak hozzá,hanem igenis neki is tennie kéne azért,hogy akarjak ,vágyjak szolgálni őt...gondolkodás nélkül...hisz,ha rendszeresen figyelne rám..s törődne lelkemmel,még ha az épp csak picsog is...biztos,hogy bennem lett volna igyekezet,hogy legalább azzal megfeleljek neki,hogy áldozatot hozok érte..s nem azt mondani nyafogásomra,hogy elszívom energiáját...néha azt gondoltam,még nem találkozott igazi hisztis picsával...de csak kellett egy indok,hogy ne kelljen felelnie kérdéseimre...s jött a gyűlölt csend...ami nem is lett volna baj..ha az a csend nem tartott volna akár hetekig is...szóval azzal,hogy családos révén találkozunk én sokat kockáztatok...míg ő elváltként ..??semmit...de azért én utazzak ...s ha véletlen erre nyaral,akkor van rám pár órája??mélyen elgondolkodtató....s tudom,érzem,hogy más még ennyit sem lett volna hajlandó kockáztatni,majdhogy nem a semmiért...hisz nem tanulhattam a fizikai valóját dolgoknak..de néha az is ott van bennem,lehet soha többé nem találkozunk már az életben..s ez ijesztő...

nézzük másik személyt...ő,is családos...vannak gyermekei...s ennek örülök...valamiért ez megnyugtat,hogy ha talizunk is mindenki megy haza saját kis családjához...s nincsenek elvárások..hisz tudjuk,hogy együtt élve mással ez mivel jár számunkra...s bár magánéletünk tabu egymás számára,mert nem célunk vájkálni másik életében..nos,van,hogy említti gyermekeit..vagy épp feleségét...(vagy épp teszem én ezt)..s ezzel is hagyja,hogy kicsit belé lássak..ne csak a meg közelíthetetlen férfit lássam benne...annak is megvan a maga varázsa úgy hiszem,hogy mi például úgy döntöttünk,hogy a netbeli beszélgetések nagy részét nem fogjuk a személyes találkozóval keverni...ha neten kostólgatom..tehetem..nem zavarja...ha pedig élőben bekostólnám???nos..asziszem,viselhetném következményeit...:)))ezt még nem tudom:)
harmadik találkozóra igért már meglepetést...kérdeztem mi lenne az,dehát úgye ha elmondaná,már nem lenne meglepi...nem tudom milyen írányba induljak el..mire gondoljak,mivel akar meglepni...kis félelem is van bennem...de ez a vággyal keveredő félelem inkább...a kíváncsiság,hogy mit forgat fejében...mit tekinthet ő meg lepinek...na ,ez zavaros egy szösszenetre sikeredett...:)
valahogy eszembe jutott megint csalán..érdekel,azt érzem..de azt hiszem mikor rákérdezett kaptam e már vele,vagy hogy eltudnám e képzelni bugyimba téve..azonnal egy nemmel reagáltam kérdéseire...lehet megijedtem lehetőségtől,hogy ő megtenné...vagy talán csak ahogy kérdezte az,izgathatott fel?mert igazából puncimon nem bírnám elképzelni..de fenekelésként kipróbálnám egy-két csapás erejéig...jó kérdés..mert vagyok olyan hülye,hogy képes lennék rá megkérni,hogy próbáljuk ki..de ha meg én kérem,már nem oly izgi,nem?hisz akkor döntés enyém:)))persze,ezt még nem most tervezem megélni..de foglalkoztat..

na,jól összevisszamindentírtam voltam:))