Tudom:(

Te egy fekete özvegy vagy. Én meg a hálódba kerültem. Innen nincs menekülés.

A fenekemről..:)

Láttam,megérinthettem...,amig csak élek képen megőrzőm!!!! De megfogalmazhatattlan,elmondhatattlan,egyszerüen,a csodálatos,tökéjj...................................!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!És minden ami hozzá tartozik!!!!!♥

Van,valaki,aki nekem elmond,mindent magáról.Ezt is ő mondta el nekem,hallgasd meg Te is:
"Voltak padok,de egy bizonyoson kettesben mi sokszor ültünk.S voltak helyek,ahol kettesben lehettünk.Elmondtunk egymásnak sok mindent.Mondtunk,a másiknak olyan dolgokat,amit más,nem biztos,hogy úgy ért meg?Lehet,hogy másnak, a másikról egész más véleménye lett volna?Lehet,lett volna olyan,aki él az alkalommal...?Sok mindent nem lehet tudni.De Ő,akármit mondott is nekem magáról,lehetett az jó,vagy rossz,mindig elfogadtam.Pedig számomra volt közben fájó dolog is amit meghallgattam, mégsem gondoltam soha sem rosszat Őróla.Mindent elfogadtam,mert az a múlt,ez a jelen,s talán a majd a jövő!!! El kellett fogadnom.
.Tudod miért???Mert,minél jobban megismertem,egyre jobban megszerettem,s egy idő után nagyon bíztam már benne.Nagyon jó,szép volt Vele.Boldog voltam amikor Vele lehettem.Pedig,igazából,szinte csak lelki kapcsolat volt köztünk.És közben történt velünk valami.Nagyon boldog voltam akkor.Szerettem,imádtam Őt. De aztán,megtörtént amit soha nem akartam,elhagyott... "
Ezt,mesélte el az a valaki,aki nekem mindent elmond magáról.S most már tudom,miért olyan más mostanában.Miért nem bír őszintén azóta mosolyogni,miért nem bír őszintén nevetni,miért mondja,olyan ismerőseinek,akik mit sem tudtak őróluk,mi a baj,olyan más vagy,:"semmi,csak nincs kedvem". S már tudom,miért kerüli azokat akik kérdezgetnék. Mondja,közben" vissza hallja,biztos nem véletlen,mert biztos,úgy viselkedett.Pedig ő mindig szereti,szeretni fogja. Nem gyógyítja meg az ő sebét az idő sem.Nagyon rossz minden,összetört a szíve,a lelke,nincs nagyon protézis ami erre a bajra beültethető lenne."
Ha találkoznál ezzel a valakivel,most már tudod miért is lett ő ilyen,tehát ne kérdezd tőle,miért lett ilyen, most már tudod, tehát ne kérdezd!!!

2012.01.01.

Elérkezett a 2012-es év!Nem tudom,hogy mit tartogat számomra,de bízom abban,hogy csak jó dolgokat,s hogy bölcs döntéseket fogok tudni hozni.Tiszta lappal indulok,s már csak arra kell,hogy odafigyeljek,hogy a múlt sérelmein ne rágódjak.S,hogy gyenge pillanataimban se feledjem azt,hogy ÉN akartam,hogy újra szabad lehessek,s hogy újra a magam urának érezhessem magamat.S,ha sokszor úgy érzem,hogy jobb lenne mindent visszacsinálni,azért ne felejtsem azt sem,hogy miért döntöttem akkor s úgy azon a napon,mikor elmentem.Igen!,hajlamos vagyok sajnálatra,megbocsájtásra Gyé-vel szemben,de azt se felejtsem el,hogy vajon engem kisajnált???!!!Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nekem könnyű!Egyáltalán nem az,hisz vannak még bennem visszafelé is érzelmek,érzések,s majd 18 évet NEM! lehet elfelejteni!S tegyük hozzá,hogy NEM is AKAROM!!!
Aminek külön örülök,hogy sikerült jó kapcsolatban maradnunk!Persze,lehet pont ezért nem könnyű érzelemmentesnek maradnom,mert sokszor látom a régi Gyé-t akit anno '94-ben megismertem,s megszerettem!

2011.november közepe

Hosszú vívódás után tudtam,hogy mi az mit biztos,hogy nem akarok,s már csak el kellett valahogy mondanom kék szeműnek,de nem lettem volna képes a szemébe nézve közölni vele döntésemet,így inkább leírtam,s csak bízni tudtam abban,hogy belátja jobb lesz így.

"Egy ideje próbálok leülni veled megbeszélni a dolgokat.De valljuk be nem lehet veled komolyan megbeszélni amit én akarok.Napok óta jár az agyam,ezért úgy döntöttem leírom ami foglalkoztat s ha utána van még valami megbeszélni való rajta akkor megbeszéljük,vagy egyszerűen tudomásul veszed amit mondok.
Sokat jár az agyam,biztos ez is rányomja hangulatomra a bélyeget.S magam is észreveszem,hogy ingerült vagyok.
Amit tudok!  nem akarom megtartani a gyereket.nem azért válok,hogy máshová meg elkötelezzem,lekössem magam.Szabadságra,egyedülállóságra vágyom,nem pedig kötöttségekre.Az,hogy végre ott tartok,válok az egyfajta szabadságot ad,nem tartozom senki felé hivatalosan.Viszont ha megtartom ezt a gyereket belelépek egy másik kötöttségbe.Hiába nem házasodunk,a gyerek felérne egy hivatalos papírral.Teherként élném meg,főleg úgy hogy olyan érzésem lenne,hogy csak a gyerek miatt lennék itt,s megint az lenne bennem,hogy fogoly lettem egy kapcsolatban.Nem akarok senkihez sem kötődni,ragaszkodni.Nem akarok új családot!,főleg úgy nem,hogy rájöttem,hogy érzelmileg még ott sem múlt el minden.Tudom,hogy szeretsz! Nem elég erős viszont az én érzelmem feléd,hogy én ezt a kapcsolatot egy gyerekkel megerősítsem!!!!
Amit én mondani tudok:vagy együtt maradunk úgy,hogy nem lesz gyerek,vagy ne is erőltessünk tovább semmit,s ha kell inkább elköltözöm tesómékhoz,de gyereket sem tőled sem mástól nem vállalok.Érzelmileg nem tudom már elképzelni,hogy nekem mástól gyerekem szülessen.
Tudom,nem esnek jól szavaim,de szerintem te is belátod,hogy ily rövid együttélés alatt öngyilkosság lenne,ha gyerek születne.Főleg,hogy kevés,ha kedvellek vagy imádlak.Erre nem lehet családot alapítani.S,tudom,hogy nem foglak szerelemmel szeretni.Ha ez eddig nem jött,nem is fog!Szóval,arra kérlek,hogy fogadd el a döntésem,még ha nem könnyű,akkor is!
Ha nehéz úgy,hogy itt vagyok,akkor elmegyek,ha kell a gyárba is kerüljük egymást..mindegy hogyan de ezt fogadd el."

Nem mondom,hogy az elkövetkező két-három nap könnyű lett volna...került,nem szólt hozzám,s mikor már úgy voltam vele,hogy nem bírom elviselni,hogy egymást kerülgessük a lakásban is,mint két idegen s már azon voltam,hogy inkább tényleg elköltözöm,akkor végre nyitott felém s úgy érzem akkor jól döntöttem,s nem bántam meg döntésem azóta sem.. 2012.01.05.