blablabla

Reggel látom kis borítékot telómon...sms:) tőle...volt egy megérzésem,hogy mért kérdezi amit kérdez:)..azaz,melózom-e,s ha igen meddig..??válaszoltam...írta:-Találkozzunk!!...Hétfőn pörgősebb voltam,valahogy könnyebben ment dolog,hogy találkozzak vele,ma már jól eső félelemmel kevert izgatottság vett erőt rajtam...lényege:váratlanul ért...időm sem volt rá készülni,úgy mintha otthon lettem volna..de ugyanakkor éreztem neki áll lüktetni pinám...volt kedvem találkozni,de éreztem még egyenlőre elég tőle annyi, mint első alkalomkor...Nem számítottam rá,hogy ilyen hamar alkalmam lesz találkozni vele,hisz jövő hetet beszéltük meg...pihentetnem kéne agyam,hogy gondolataim összeálljanak..s valahogy értelmesen el nyökögni neki,amik most még értelmetlennek tűnnek számból...a zavartságot biztos érzékeli bennem,s hogy nem tudok mit kezdeni magammal...sem vágyaimmal..sem gondolataimmal..sem közelmúlttal..sem a közel jövővel...
hónapok óta szerelmes típusú dalokat hallgattam,idézeteket olvasgattam...gyűjtögettem őket,s ami kicsit is tükrözte lelki állapotom vagy Uram iránti érzéseimet kiírtam magamnak....vagy újra s újra meghallgattam...s sokat,nagyon sokat sírtam Uram miatt..s sokszor úgy éreztem soha nem fogok ki mászni abból az állapotból amibe érzéseim juttattak...ebben a pár napban mióta Őt ismerem eljutottam odáig,hogy nincsenek érzéseim...senki felé..s ebbe már volt Uram is beletartozik...ürességet érzek...egy űrt...de ez most jó így..hisz pont azt akartam,hogy múljon az a fájdalom,amit az miatt éreztem,mert nem tudtam mit kéne tennem ahhoz,hogy Uram valamire is méltasson..s nem tudtam érzéseimmel mit kezdeni....nem akartam szerelmesnek lenni...s megőrjített a tudat,hogy semmivel nem voltam képes a lelkéhez közel férkőzni....s,nem a lelke kellett...s nem szerelem kellett tőle,pusztán a beszélgetések,a törődés hiánya volt már elviselhetetlen...igazából nem kértem lehetetlent tőle..ő mégis még ezt a kis örömet is elvette tőlem...ismert lelkileg jobban mint bárki más..majd 100 levél ami mondjuk úgy mindig csak gondolataimról,érzéseimről szóltak...bíztam benne....mert bízni akartam..s a szó fontossága az AkAROM szócskán van....túl komolyan ,túl őszintén,túl naivan ,s nagyon akartam bízni benne,hozzá tartozni...ő számomra minden volt ebben a közel másfél,két évben...barát,szerető....de sajnos nem pajkos szerető...hisz ,igazából az a jó mikor bolondozhatsz is másik féllel,s feszegetheted határaid ,hogy meddig mehetsz el akár provokálás,akár szemtelenség terén...s a lényeg ami fontos,hogy egyenrangúnak érezd magad....sokszor éreztem,hogy nem leszek képes" felérni hozzá"..semmilyen szinten...hisz én számára szerintem túl átlagos,túl egyszerű lehettem,s talán ő igazából magasabb körökben is mozgott mint én,s ez is frusztrált engem..de soha nem mondtam neki...talán ezért volt túl nagy kihívás számomra..hogy bizonyítsak,érek annyit mint ő...de már lényegtelen....Amit számára is megmondtam,hogy többet Uram nem lesz...Ő volt az első,s az egyetlen ....az a cím az Ővé marad....én nem...de köszönöm a sorsnak,hogy megismertetett vele...!!!Számomra Nyugalom Szigete volt az egész férfi cakkumpakk:)..Egyik adatlapján az állt:-Biztos kikötőd....s idővel elhittem,hogy az lesz számomra,mégha csak távolból is....csak túl sok hajó siklott be idő közben...s valami kezdett meghalni bennem...nehezen...nagyon nehezen törödtem bele a tudatba,hogy így vagy úgy de elfogom veszteni őt,shogy elkell ,hogy engedjem lelkemmel...
"Már,már nem fáj,
ha újra látom az arcodat.
Már nem fáj,
hogyha hallom a hangodat.
Hiszen elmúlt egy nagy ,nagy szerelem
Vége van,nem megy tovább
azt mondtad,hazudtál nekem..hazudtál éveken át....de már nem fáj...

De már nem fáj,ha érzem az illatod
Már nem fáj,hidd el egészen jól vagyok...
Hiszen elmúlt a nagy ,nagy szerelem
Véget ért a Boldogság
Most én hazudhatok Neked,hogy már nem fáj.

A nyár,az ősz, a tél, a tavasz
hiába jönnek,már semmi sem ugyanaz,
már senki sem ugyanaz.

Már,nem fáj.... /Zámbó Jimmy:Már nem fáj/



"Némely szívhez,csak úgy tudnak hozzáférni,
ha sebet ütnek rajta."

kusza gondolatok

Az biztos,hogy még ex-ről is fogok írni..vagyis csak azon érzésekről,amiket hagyott bennem,amiken nehezen lépek túl.....a kérdés még mindig ott van bennem,miért nem voltam neki jó??mért nem volt elég amit próbáltam nyújtani neki??mi célja volt velem??ha volt egyáltalán célja..azon kívül,hogy mindig azzal jött,igazi perverz ribancot akar belőlem nevelni...sérült egom..ez tuti!!!s ezen a legnehezebb túl lépni,hisz "értékeimmel" tisztába vagyok,voltam,leszek...nem tartom különlegesnek magam semmilyen téren...csak szeretethiányom van s ez által,próbálok jobban megfelelni mint átlag...mielőtt exet megismertem,ennél is zárkózottabb voltam...érzéseimről nem szerettem beszélni..s tényleg mindent magamban éltem meg...ami persze nem jó...főleg ha önmarcangolásba csap át...így könnyebb,hogy kiírhatom amit gondolok...s nem kell görcsölnöm,mert a szavak jönnek maguktól...ha beszélgetek akkor már nehezebben fejezem ki magam...de hát ez van...s végül is neki köszönhetem azt,hogy másabb lettem lelkileg...érzelmes...de még se csöpögősen érzelgős...továbbra is megtudom makacsolni magam...de hamarabb jön a bűnbánat..a bocsánatkérés..persze,lehet nem is igen csináltam olyat amiért bocsánatot kellet volna kérnem:)..mondom,hogy én,nem:))amúgy is amíg ezt nem szóban kell megtenni...semmi gondom vele...leírni..khm..tök könnyű...:))

-Ő,most úgy tekint rám,mint egy kihívásra...s tényleg éreztem rajta,hogy Őt ez izgatja...fejben biztos...testileg nem tudom....hisz,annyira belegabalyodtam dolgok megfejtésébe,megértésébe,hogy nem érzékelem,mennyire vagyok hatással a pasira..vagy hogy kitudnám e hozni belőle állatot...vagy hogy hogy is kéne viselkedni,hogy kívánjon.....valahogy magam is érzem a merevség belém ivodótt...ügyelnem kell arra is,nehogy megint túl sokat akarjak egyszerre...s átessek ló másik oldalára...de azt hiszem ezzel nem lesz gond...hisz gondolkodás..hasonló...s ennyi elég...hasonló..de nem azonos..s ez így jó...de legalább érzem,hogy vevő rám...szóval kihívást lát bennem...elmondta miért...s tetszett is amiket mondott...de nem tudnám felidézni...egyre emlékszem...'elkell feledtetni másik felet...(a többit újból,megkell kérdeznem):)
Egy szép ,nyugis helyre mentünk el...kispatak..csalán:))s beszélgettünk...nem féltem...tetszett ahogy próbált "megfejteni"...néha testi kontaktussal kombinálva dolgot...mellbimbó szorítás pl:)s,hogy Ő érezte, nem e hogy reagál testem azt nem tudom...:)de,reagált...nem állt egy helyben ,hanem járkált...mintha minden oldalamról bepillantást akart volna ..lelkileg...ha nem válaszoltam rögtön ..várt...türelmesen..de visszakérdezett..na,azoktól megint k.o. lettem...:)mikor elsiklanék egy kérdés felett,s nem hagyja...az is tud punci nedvesítő lenni:)...mikor választ vár arra,hogy szerinte intelligenciája meg van e....s el tudnám e képzelni,hogy Ő legyen nekem...nos,ezen kérdésekre,részemről nem könnyű felelni...hisz elkell ismernem,hogy igen:hatással van rám...
kérdezett valami olyasmit is,hogy mi lenne,ha előtte kéne ülnöm terpeszben,kezem hátul,kendővel szememen...szóval valami hasonlót..hát ütő megállt bennem...mondtam neki nem lennék rá képes...Ő azt mondta,de igen..idővel,igen...valahogy ilyen jellegű kérdései mindig váratlanul értek...nem lehetett felkészülni rá...az egyik pillanatban még teljesen másról beszélt...következő pillanatban pedig lecsapott...izzadt tenyerem...erre emlékszem:) főleg mikor mindig közelebb jött hozzám,akár csak azért ,hogy megszorítsa puncim,vagy belecsípjen bimbómba,vagy fel tegyen egy kérdést...
valamire mondta,hogy:most még mondhatok nemet:).../na, ahogy mondta:)a szőr felállt kezemen/:))s ez is rémísztő..mert így még mint két ismeretlen ismerős akinek semmilyen elvárásai nincsenek úgymond egymással szemben,persze simán mondok nemet ha akarok...hisz néha eltoltam kezét mellemről,mert megtehettem....s megtettem,mert ijesztő volt,hogy hatást vált ki belőlem...mert nekem még sebeim kéne nyalogatnom..de ha a kezében lesz a döntés?? s rendelkezhet velem...vajon hányszor mondhatok majd nemet?:)tudom..figyel rám..s jót akar nekem...de jó értelemben,megrémiszt határozottsága....

Ma azt mondta telefonba,hogy felülmúltam azt amit Ő várt tőlem...pedig azt hittem megint elcsesztem valamit...(a végén)..s sejti mire gondolok...hisz rá kérdeztem...mondta,hogy nem...s elhiszem neki....megkell tanulnom elengedni majd azon dolgokat,amik belém rögzödtek majd két év alatt...
szóval ismerkedünk...s élvezem:)

jó ez a nyugalom lelkemnek...

Akarom Őt...így egy nap után...hogy ,miért nem tudom okát...de amit tudok!:hogy nem azért mert ki lennék éhezve...hisz ha eddig elvegetáltam,ezután is képes lennék rá..néha -néha beiktatva egy sima egyszerű dugást...hisz :nem vagyok én apáca:)...furcsa az élet...egyik napról a másikra mennyi mindent megtud változtatni egy emberben...hisz,mondhatom,azt majdhogynem elmentünk egymás mellett...s most még is Ő az,aki bassza fantáziám...már jobbára beszélgetni jártam fel közös chat-be...ökörködni...s lelkem gyógyítgatni...s ha meg is ejtettem a priviket...kezdtem megcsömörleni az egésztől,ami ott zajlik..szánalom,igen....s féltem...s ezért ragaszkodtam ex-hez is....féltem,hogy nem lesz még egy olyan ember akit bdsm oldalról közel tudnék engedni magamhoz,a bizalmam meg végképp romokban volt..így tudtam,nem lesz egyszerű dolog találnom...főleg,hogy lelkem rab volt..másnak a rabja...de Ő ,tudta ezt ,hisz elmondtam neki...s nem kért mást,csak,hogy beszélgessünk,s majd lesz ami lesz...mondtam ,rendben ,de csak kb.5perc ..(nem akartam agyam fárasztani ,valami eszelőssel,na meg témám sem igen volt) :)...gyorsan visszaolvastam leveleit...s gondoltam,vesztenivalóm végül is nincs..s hívott...először annyira elbambultam...elfelejtettem felvenni...majd még egyszer próbálkozott s sikerült..most elég annyi 5percből állítása szerint 1óra lett:))kezdetnek nem is olyan rossz:)..igaz a beszélgetésből is basz-élgetés lett..:)
ma felhívott...jó érzés volt...okosságokat mond nekem..s nem untat..egyáltalán nem..s érzem figyel rám...
s megvan benne a nyugalom... túlzás,de bölcsesség is:))) ööö,intelligencia??...utóbbit még tesztelnem kell:)) szóval,akadt egy Férfi,akit formálhatok kedvemre:)))

ha ezt a "klubban" elmesélem:))

Boldog napom volt ma!....s örültem,hogy így döntöttem még éjjel...hogy próbálok lépni,s változtatni dolgokon...még korai lenne bármiről is írnom...de a lépés egy új irányba már megtörtént...most a lényeg,hogy ne nézzek vissza...s akkor azt hiszem,a csatámat megnyertem...lelkem felett...

Nem könnyű:)

Egyszer ezt írta Uram számomra,mikor új fent csiki csukit játszottam..:"Majd ha megtudod,hogy milyenek a többiek egyrészt rájössz,hogy hol a helyed,másrészt bár már későn bocsánatot fogsz kérni tőlem!"....lelkivilágom padlón..egom sérült...s az elvesztésétől való félelmemből kifolyólag azonnal ,írtam:"hogy én már legszívesebben most bocsánatot kérnék!"..miközben majd megszakadt szívem lelkem a sírástól,mert tudtam megint ugyanoda fogunk kilyukadni,ha visszakönyörgöm magam....igazam lett...s igen a félelem ellett ültetve bennem,hogy én nem fogok olyan pasit találni aki ennyire megbecsül,mint Uram tette...

ma beszélgettem egy aranyos pasival....s ,ha azt mondom aranyos,akkor az hihető is,hisz megérzéseim legtöbbször jók...néha mily sokat ér egy telefon beszélgetés,te jó ég...nem kér mást,csak hogy beszélgessünk...figyel rám,s segít ha kell...mivel hasonló érzéseken van túl....bennem még túl nagy fájdalom,hogy olyanért harcolok,s olyan embert szeretek aki lehet nem is érdemel meg....s most először merem azt le írni,hogy igazából Ő nem érdemel meg engem,(eddig fordítva éreztem...:( ,s ez is felemésztett)....hisz én lehetőségeimhez mérten próbáltam megfelelni...s elhittem,hogy a hiba bennem van,mert nem vagyok képes hozzá felemelkedni...vagy épp alárendelődni....

Tehát holnap beszélgetni biztos fogunk....hogy személyes találkozó lesz e belőle azt még nem tudom...hisz még elvagyok kis csigaházamban....kell találnom valakit,aki segít helyre tennem lelkem...s férfi fejjel gondolkodva választ ad kérdéseimre...ha addig el nem felejtem azokat:))

de azt sem akarom,hogy olyan más karjába menekülök íze legyen ennek az egésznek...
s helyzetem nehezíti,hogy vérem is forr:))
na ebből,hogy mászok ki??:))