kis BDSM:-))

Krisz Rudi:Üss meg   :XD


Úgye most van 3pasi...mint mondottam volt vala..:-) A testi,a lelki s a kékszemű :-))
Egyiket sem keresem ....ribancos énem eltűnt...na,persze engem ismerve ,csak kis időre...tán az őszi hangulat velejárója is ez...belesüppedek megint a depisek világába??még eddigiekhez képest jól állok..mármint az eddigi halottak napjához közelgő időszakhoz képest...ez idő tájékán szoktam a legjobban megzuhanni...s pár hónapig élőhalott emberkévé válok...túlélhető...csak fájdalmas...vagy épp közömbös ...lényeg cseppet sem örömteli időszak...utálom ezen hónapokat...a karácsonyt...az újévet...mert...mert csak...most nincs energiám azon agyalni miért vált ki inkább rossz érzést,mint jót belőlem...jáájj...síkitok!halkan:-))
szóval..vannak s még sincsenek..Uramnak reggelente beköszönök..s itt ki is merül tudományom...azt hiszem,meglett a túlzott csend eredménye...elszakította kapcsolatunk összekötő fonalát...nem érzem,hogy testileg akarom...ez már rég lelkiségről szól..függők tőle,de már semmi nem oly íntenzív bennem mint hónapokkal ezelőtt...abból kiindulva,hogy hónapokkal ezelőtt még smshegyeimmel bombáztam..kérdést kérdés hátán feltéve...s nem győzve ecsetelni,hogy nem bánnám,már ha megbaszna...ahhoz képest,most a nullánál is nullább vagyok...Nem Uramozom smseimben..nem hozok szóba baszással,szolgálattal kapcsolatos dolgokat,.mert beérem(ném) barátságával..(de ezt már oly sokszor leírtam)elég,hogy írhatok neki..nem akarok függeni tőle..talán tudatosan nem..sőt,biztos,hogy tudatosan..van,hogy reagál...olykor odatéve a ribancom szót...de nem tudom akarok e még személyesen is a ribanca lenni...elvárásokat sem akarok tőle...mert tudom ezek nem kedvelt elvárások lennének...s csak elszívná energiám a számomra unalmasnak talált feladat..(ismerkedj párokkal)   Quimby:Most múlik pontosan
másik vár ,hogy testileg szükségem legyen rá...én pedig várom,hogy akarjam a fájdalmas kínt...de most semmi....kis időre megcsap az érzés,hogy kell a fájdalom...de agyam tompa s nem enged át billenni ribancos énem felé...pedig tudom,hogy testem reagálna ingerekre...de most még elvagyok..jó ez így érzés erősebb bennem..
a kék szemű..ott van.. helyben..néha egy két mondat erejéig be kóstolom...aztán elég ennyi...most vele sem vágyom dugni...na de a száját már megbasztam nyelvemmel:-))de mostanában lopott csók szitut sem keresem...már kaptam tőle két kávé szemet:-)mondván szopogassam:-))múltkor adtam neki csokit..szájból szájba:-)...mert csak úgy fogadta el...ma én kaptam tőle...nade,ebből a csokiból nem eszik!:XD

szóval..elvagyok magamban...ha pedig jön pörgés,akkor úgyis értesülnek róla azok,akiknek kell:))

Még 2007-es msn-ezésünk Urammal...csak úgy...részletek...
 

Uram:Ribancságod elválik bennem a kurvaságodtól,a szukaságodtól.mind három fontos.szeánsz után döntök arról,hogy megtartalak-e.ha tetszeni fog ahogy szolgálsz akkor igen,ha nem akkor nem.Megfoglak baszni:szádat,pinádat,seggedet...s megfoglak kínozni magam módján.De nem szadista módon....Megoldod mert megakarod oldani...(hogy mit??mára már nem tudom:-)
Én külön kezelem..lehet,hogy jó ribanc vagy,de szuka rossz.de én azt akarom,hogy sub legyél akiben benne van a ribancság,kurvaság,szukaság.azt akarom,hogy teljesen az enyém legyél lelki(z)és néha testi tulajdonom,mert te is szeretnéd igaz? (nos,egy "zé" betűt beolvastam akkor s úgy értelmeztem lelkizésemmel is gondjai vannak:-))
azt hiszem vissza is kérdeztem rá,hogy baj e ha lelkizem...(ebben mára már azért nem vagyok biztos,mert csak az Ő válaszait mentettem magamnak) lelki és testi értelemben kell,hogy az enyém legyél,de lelkizz,ezzel nekem semmi bajom,de NE!! alkudozz,kofáskodj és nyavajogj.ha már csökkented ezeket,nagy eredmény lenne...(úgy rémlik, neki szegeztem kérdésem,hogy mi van ha nem sikerül azzá vállnom)..De az leszel,Engem szolgáló,drága szukakurva és a végtelenségig a bizarr dolgokat élvező perverz ribanccá nevellek."

mára már távolinak tűnik,de nem adtam fel...még nem...de közel vagyok hozzá...távolodunk  már lelkileg is...nem csak testileg

Ha nem vagy képes megváltoztatni körülményeid,legalább változtass azon,ahogy szemléled azokat.S ha sehol sem látod a remény felcsillanó jelét,csak lépj ki a mindennapokból,s hallgasd meg egy madár énekét,gondolkodj el rajta,mit mesélhet,mielőtt szárnyra kap...


Néha elgondolkozom azon,hogy miért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet.Miért hagyjuk,hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos,céltalan kavargás legyen...Mert az!Ha szétnézek a világban,mindenki csak rohan,mindenki törtet előre,de közben már nem is tudja mi a cél.Ha megtudnád,hogy 30napod maradt az életből ugyanígy viselkednél?Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket s nem tennél semmit?Nem hiszem....Akkor értékes lenne minden pillanat.De miért kell ahhoz katasztrófa,hogy megtanuljunk ÉLNI?Miért nem megy ez gondok nélkül?És vajon miért akkor tudnánk a legjobban szeretni,mikor már nem lehet?Miért akkor hiányzik valaki a legjobban,mikor már elérhetetlen?Nagy kérdések ezek,a válasz pedig talán nem is olyan nehéz....Önzőek vagyunk,s ettől az önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni...csak akkor vagyunk képesek levetni az önzés álarcát,mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör minden más érzést.Pedig nem lenne nehéz.Ha megtanulnánk néha magunkba látni,rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett.
Ha tudnád,hogy mikor ér véget életed,minden perc egy kincs volna!Minden boldog óra egy örökkévalóság.Akkor nem félnél többet élni.Nem félnél megtenni,azt amit régóta szeretnél.Észrevennél olyan dolgokat,melyek már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába,hogy fel sem tűnnek.
Mikor érezted utoljára a szél simogatását arcodon?Mikor álltál meg gyönyörködni az útszélén egy virágban?Mikor szaladtál önfeledten a kék ég alatt?Mikor?Talán míg kicsi voltál!És milyen szép dolgok ezek, nem?Kár,hogy manapság már szinte kinevetik azt,aki ezek közül bármelyiket is megteszi.Nem illik bele ebbe a hibátlan társadalom képbe. A mai világnak már nem ez a szép.Lassacskán kezdünk érzéketlenné válni a valódi szépség felett.Többet ér a mű,a mesterkélt.Nem tudjuk megbecsülni azt amink van,mert mindig több kellene.Ha megszerzel valamit,már nem vagy boldog,mert megszokottá válik.Megunod!Nem így van?Eldobod s megszerzel valami újat,de hamarosan az sem kell.Ez az Ego hatalma a lélek és az én felett.Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap,újra és újra,amíg nem történik valami,ami kiszakítja őket ebből.A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet.A hétköznapokban már ritkán.Persze ki vagyok én,hogy megmondom mi a helyes és megítélek másokat?Én is csak egy vagyok a sok közül,de én szeretnék változtatni.Nem a világot megváltani,csak magamat.Szeretném ha minden napom úgy tudnám élni,mintha az utolsó lenne.Meglátni a szépet s ledobni az álarcot.Mástól várni a boldogságot butaság.Mert aki boldoggá tehet csakis önmagad!Reménytelen néha olyan valakivel találkozni, aki képes így élni.Ritka, de vannak ilyen emberek.

csak úgy...

Régi sorok,régi időkből...
Mikor 4.szeánszomra készültem Urammal,írtam hozzá pár sort...munkálkodott bennem a megfelelni vágyás...féltem attól,hogy mi lesz,ha nem leszek képes megfelelni....emléket akartam Neki...de ezek a gondolatok akkor megmaradtak nekem...
de emlékként kell...ha máshová nem,hát ide...

"Egy egyszerű ,ám néha mégis bonyolult leányzótól,Uramnak.

Mert hát valljuk be valahol gyermek maradtam aki fél a felnőttek világától.Igazából nem is tudom mit kéne írnom,szeretnék így is egy emléket adni Uramnak!A könyv ismerősök körében felháborodást keltett,volt aki pár oldal elolvasása után ,köszönte,de nem kért belőle....Fertőnek találta...pedig semmi borzadály nem volt benne.(már nem tudom könyv címét..lényege annyi volt,hogy az apa vezette be gyermekeit a szexuális világba)..DVD:hát unalmasabb filmet nem is láthattam volna...tartalmának leírása izgalmasabb képet festett le a filmről...(Sade Marky)Kalap sz..t nem ért:-) "Medál",mert most nem jut eszembe neve,nos,utazáskor valamiféle védőembléma...ezt szeretném ha kocsijában tartaná...így egyrészt ha rá néz eszébe fogok jutni,(legalábbis bízok benne),másrészt remélem megvédi útjai során az Én védőangyalom....(a medál egyébként az utazók védőszentjét formázta)
Mire olvassa levelem,már vége szeánsznak.Fogalmam sincs mennyire álltam meg helyem,arról sincs fogalmam mennyire kell megállni,s azt sem tudom,honnan fogom tudni,hogy elégedett lesz velem vagy sem.Fogalmam sincs ,ki mit vár ilyenkor másiktól...Nálam egyszerű...hogy meglegyek baszva,hogy kitöltsön a fasz...hogy lelkem rövid időre megtalálja lelki békéjét...Tudja röhej,de a tények azt bizonyítják,aki szeretethiányt érez,az örök életében keresni fogja a "boldogságot",s mégsem fogja megtalálni,ha pedig mégis megtalálja,nem veszi észre,s hagyja kicsúszni életéből.Sajna az ilyen típusú emberkék mint én ,akik depisek,szeretetéhesek,egy idő után feladják a küzdelmet az élettel szemben.Tudja páran javasolták,hogy vegyem fel kapcsolatot é.apámmal s a lelkemben talán rendeződne az a hiányérzet amit egy apa hiánya okozott bennem.Mert ott volt,de mégsem apaként viselkedett s ez iszonyú űrt hagyott bennem...olyat amit sem Ön,sem egyetlen férfi nem tud betölteni...de már Ő maga sem...Nekem akkor kellett volna!!!ma már nem tudnék szeretetével mit kezdeni,pedig megbocsájtottam,s nem haragszom rá...de örök keresővé tett...olyanná aki mintha mindig száműzetésben élne..ha jó akkor nem kell,ha rossz akkor jót szeretnék s soha nem találom,s becsülöm a középutat....Néha nem tudom mit keresek Ön mellett is...nincs sok értelme....vágyom érintésére,hangjára ,de tudom,hogy mástól is megkapnám lelki törődést,s nem kellene még csak érzelmileg sem kötődnöm senkihez.Ellennék Ön mellett ha nem érezném,hogy szeretem.Érzelmekkel már sebezhetőbb vagyok,s jobban megviselnek kudarcaim...viszont ha nem érzek...nem rágódom azon:"Vajon elég jó voltam Neki?"Ugyanakkor mivel tudjuk megoszlik személyiségem,tudom az is bennem van,hogy visszahúzódni magam kis világába...nem elmenni mással...s megpróbálni egy ember mellett megmaradni...s megpróbálni úgy élni,ahogy igazából nekem soha nem adatott meg...békében,boldogságban...kiegyensúlyozottságban...szabadságot meghagyva....bizalomban...Fogalmam sincs képes vagyok e erre...Ez egy álom,vágy....Lehet nem működne miattam...Azt hiszem szabadságkedvelő és vágyó ember vagyok,aki nem szereti kötöttséget,akinek fontos a bizalom,biztonság,ugyanakkor magányra születtem...elvagyok egyedül,magam kis világában..nem vágyok nagy dolgokra,nagy dolgok után...csak néha kell a valakihez bújás,de nem állandóan!." (kelt 2009.év januárjában)

A levél nem fejeződött be..s nem került átadásra...hogy miért??..ma már nem tudom választ...talán mert nem akartam traktálni Uram hülyeségeimmel..passz...különösebben jelentősége nincs már..inkább magam miatt íródott le ez is ide,hogy jobban megértsem önmagam...gondolkodásmódom által...

"A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében,de akkor szebben mint a Föld bármely más teremtménye.
Ahogy elhagyja fészkét,egy tövises fát keres,s nem nyugszik addig,amíg rá nem talál.
Akkor az ádáz ágak közt rázendít dalára,s felnyársalja magát a leghosszabb,leghegyesebb  tövisre.
Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének,hogy túltrillázza még a pacsirtát.s csalogányt is.
Egyetlen csodálatos dal az élete árán,
De akkor az egész világ elnémul,Őt hallgatja.
és Isten mosolyog az égben.
Mert a legeslegjobbaknak fájdalom az ára.

A madár begyében a tövissel,változhatatlan törvénynek engedelmeskedik,
nem tudja,mi űzi-mi hajtja,
hogy fölnyársalja magát s dalolva halljon meg.

Amikor a tövis belé hatol,akkor még nem tudja ,hogy a halál közeledik,
csak dalol,dalol,amíg annyi élet van benne,hogy egyetlen hangot kiadjon.

De,mi amikor a tövisre felnyársaljuk magunkat,
mi tudjuk,
mi értjük,
és mégis,mégis megtesszük.....